Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

34 7 töltsük be, aki feleleveníti annak régi hagyományait és vállalja múltbeli kötelezéseit. Itt kíván megemlítést, hogy az egyetemes egyházi tisztviselők javadalmazása tekintetében más rendszer létesült, amely azt is lehetővé teszi, hogy arról költségvetési kereteken kívül történjék gondoskodás. Az egyházegyetem ügyvitelével kapcsolatban is vannak elgondolásaink, amelyeknek megvalósítása a legközelebbi egyetemes közgyűlésig előreláthatólag nem várathat magára. Arra nézve is kérünk felhatalmazást, hogy, amennyiben annak szükségét fennforogni látjuk, idevonatkozólag is, a közgyűlésnek teefndő jelentés kötelezettsége mellett, végérvényes intézkedéseket tehessünk. Az egyházkormányzati intézkedések sorában az egyetemes főtitkári tisztség Vargha Sándor személyével való betöltése a leglényegesebbek egyike volt a lefolyt idő alatt. Az egyetemes presbitérium 1944. évi április hó 14.-én tartott ülésében ideiglenesen alkalmazta őt a Kuthy Dezső püspöki székbe való távozásával megüresedett egyetemes főtitkári tisztségre, megbízva egyben a Luther-Otthon ugyanazon körülmény folytán megüresedett igazgatói tisztségének ellátásával. Kimondotta a presbitérium, hogy az egyetemes közgyűlésnek nemcsak megválasztását, hanem egyben véglegesítését is javasolja. A közbejött háborús események miatt az egyetemes közgyűlés sem 1944-ben, sem azóta nem volt megtartható, viszont az ő megválasztását és véglegesítését bizonytalan időre függőben tartani nem lehetett. Végleges helyzetet kellett reá nézve teremteni, hiszen előbbi tisztségeitől megvált s azok már mással töltettek be, mert betöltésük ugyancsak nem volt függőben tartható. Ezért elnöktársammal ebben a kérdésben is éltünk a presbitérium által reánk ruházott háborús felhatalmazással és Vargha Sándort az egyetemes főtitkári állásban véglegesítettük. Amidőn ezt tudomásulvételre tisztelettel bejelentem, egyben örömömnek adok kifejezést afelett, itt az egyetemes közgyűlés nyilvánossága előtt is, hogy benne olyan buzgó, odaadó, készséges és hű munkatársat nyertem, akinek a bizalmat nem hiába előlegeztük. Nagyjelentőségű egyházkormányzati kérdések megoldásának könynyebbé tételében nagy segítségemre volt az egyházközi helyzet kedvező alakulása is. A református testvéregyház vezetőségével való szoros együttműködés, amely a közös veszély idején még jobban elmélyült, nemkülönben az a kooperáció, mely a római katholikus egyház felelős vezetőivel adott esetekben létrejött. A három történelmi egyház ismételten összefogott az üldözöttek, valamint az Istentől reá ruházott közös lelki, szellemi s erkölcsi javak védelmére. A zsidók üldözése idején, a hazai németséggel szemben alkalmazott kollektív felelősségrevonás s a most folyó összetelepítések kérdésében. Az igazolásoknál és népbíráskodásnál egyes esetekben észlelt jelenségek s az intemálásoknál alkalmazott módszerek ügyében. A polgári és hadifoglyok hazabocsátásáért. Az egyházi pedagógusok létszámcsökkentése ellen s a nevelésügy kérdéskomplexumában. Az igazságos béke érdekében és a szlovákiai magyarüldözéssel szemben. A fakultatív hitoktatás ellen s az