Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

29 kiálltak a munkások sorából. Lehetetlen itt mindnyájukat felsorolnom, csak néhányat nevezek meg közülök, de bennük nemcsak tőlük, hanem az általuk képviselt típustól, sőt mindazoktól is búcsúzom, akik az egyetemes közgyűlés hálájától kísérve az egyházegyetem munkaterületét elhagyni kényszerültek. Ziermann Lajos meleg szívét, tántoríthatatlan elvhűségét és veszélyeztetett helyzetekben félelemnélküli s épp ezért győzedelmes helytállását éppoly inehezen nélkülözi egyetemes egyházunk, mint Sárkány Béla bölcseség lelkétől áthatott, csendes, pontos kötelességteljesítését. Dr. Bélay István higgadt megfontoltsága csakúgy hiányozni, fog, ha tárgyalásra ülünk össze, mint Dr. Ruhmann Jenő szaktudása s mindig, mindenben rendelkezésre álló szolgálatkészsége. Dr. Horvay Róbert nagy lelkiismeretességének számvevőszékünk munkájából való kiesése nem kisebb veszteség, mint azé az odaadásé s megbízhatóságé, mely Dr. Becht Albert szolgálatát jellemezte. Szolgálatukból távoztukban egyházegyetemünk hálája kíséri őket s velük együtt mindazokat, akiknek kényszerű kikapcsolódása az egyházi újjáépítés sikere szempontjából eléggé alig fájlalható. Még nagyobb szomorúság érzete tölt el azonban, ha azokra gondolunk, akiknek sírhalmára most lélekben cipruságat helyezünk. Az egyházzal való, püspöklakból, mint atyai hajlékból hozott, sokágú összeforrottsága s az egyház különböző munkaterületein végzett, odaadó szolgálata, valamint halálának és temetésének helye, módja és körülményei miatt is első helyre kell kerülnie a Dr. Scholtz Oszkárról való megemlékezésnek, aki az általa hűséggel szolgált egyetemes székház óvóhelyén az ostrom alatt végigszenvedett, súlyos betegség után olyankor fejezte be csendes életéhez illő, csendes halállal földi pályafutását, amikor székesfővárosunkban a háború zaja még nem ült el. Csak néhányan állhattuk körül koporsóját és kísérhettük el utolsó földi útjára. Dr. Ostffy Lajossal nemcsak egy egyházát nagyon szerető s azért minden szolgálatra s áldozatra kész férfiú szállt sírba, de egy egyházunk történetében fontos szerepet játszott nemzetség utolsó sarja is. Palkovics Pál halála egyházunkra nézve olyan lelkipásztor elvesztését jelenti, ki a mélyhitű, szolgálatban elégő, széles látókörű' lelkésztípus megtestesítője volt. ' Dr. Bélák Sándor elhunyta ifjúságnevelésünk főiskolai ágának bölcs tanító s nevelő elvesztésével való károsodását jelenti. Dr. Bendl Alajos tragikus körülmények folyományaképpen bekövetkezett halála szelídlelkű, egyházát fiúi hűséggel szolgáló egyházi munkás végleges kikapcsolódása az egyházi életből. Édesatyjának, Bendl Henriknek lelkét hordozta, aki a pátriárkák korában, 93. életévében ment el hű fia után, a minden halandók útján. Rég kivált már az egyházi szolgálatból, de Isten kegyelme mind az ostrom utáni időkig megtartotta Dr. Mágócsy-Dietz Sándort. Akkor azonban nemes szíve, mely tele volt egyházáért való hevülettel s az egyház odaadó szolgálatának készségével, megszűnt dobogni. Vele is,