Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

1(5 y A vereségek nem csüggesztettek el, a részleteredmények pedig erősítik azt a meggyőződésünket, hogy törekvéseinket, amelyek nemcsak az egyház, de a nemzeti s az egész emberiség javát is célozzák, végső siker koronázza s azt az erőt is, amelyet ez a küzdelem lekötve tart, a világ belső építésére fordíthatjuk. 'Ennek a reménységnek jegyében tekintek végig három esztendő szolgálatán és terjesztem arról szóló, részletes jelentésemet a következőkben; & Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés elé. Ez a jelentés a dolog természeténél fogva több olyan helyzetről és szolgálatról is számot ad, amelyben közvetlen szerepem nem volt, de amelynek felvázolását egyházunk legfőbb kormányzati szervének ezen a számadó közgyűlésén ezokból elmellőznöm nem lehet. A sokágú anyagot könnyebb áttekinthetés céljából két főcsoportba osztom. Az első fejezetben az összeomlásról, a másodikban az újjáépítésről szólok. Rz összeomlás. A katasztrófa útján. 1943. évi december hó 3.-án tartott, utolsó közgyűlésünk Magyarország evangélikusságának az összeomlás előtti utolsó, együttes seregszemléje és testvéri kézfogója volt. Zavartalanságában is sejthető volt már a végkifejlés tragikuma, a viszonyokhoz képest reményen felül népes látogatottságában pedig kifejezésre jutott az egymástól hosszú időre, sokaktól örökre való elszakadás bús sejtése. Egyházunk, mint addig, azután is, hivatásához méltóan a békességet szolgálta. Templomaiban imádkoztak a békességért. Szóvivői számtalan egyházi konferencián hangsúlyozták és népünk tudomására hozták, hogy a felkorbácsolt háborús szenvedélyek s az azok szolgálta törekvések bűnösek, károsak, veszedelmesek, mert szelet vetnek és vihart aratnak. Számtalan előadás és prédikáció szólt arról, hogy egy modern világháború a győzőnek éppen úgy, mint a legyőzöttnek mérhetetlen kárt, szenvedést és vérveszteséget jelent. Nemzetünk — ezt le kell rögzítenünk és ki kell hangsúlyoznunk nemzetünk vádlóival szemben — két évi szívós ellenállás után, akarata ellenére sodortatott bele a háborúba, egyházunk pedig minden lehetőt elkövetett a háború borzalmainak enyhítésére. Minden fórumán felemelte tiltakozó szavát a háború eldurvulása ellen. Körlevéllel fordultunk a gyülekezetekhez, hogy az áldatlan légiháborúban ejtett foglyokkal szemben a hívek emberséges bánásmódot! tanúsítsanak. Minden fegyvertelenné vált hadifogoly a felebaráti szeretet megnyilvánulásaiban részesítendő. Egyházunk nagyméretű akciót indított a háború sújtotta, nélkülöző finn gyermekek befogadására. Ezer finn gyermeknek szerető otthont ajánlottunk fel. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy rajtunk kívül álló okokból hazai földön nem tudjuk őket szeretetünk jeleivel elhalmozni, a Luther-Szövetség országos gyűjtést rendezett, amelynek szép eredményét pénzben küldjük el a követség útján rendeltetésszerű felhasználásra. Orosz fogságba került hadifoglyaink érdekében az Evangélikus