Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

.10 1 sajnos nem állott arányban az egyházak kifejtett erőfeszítésével. Nem sikerült biztosítanunk azt az eredményt, amelynek elérése kívánatos lett volna az ártatlanul s embertelenül üldözöttek megmentése, valamint a nemzet jóhirnevének csorbítatlan megóvása szempontjából. Beadványaink s tárgyalásaink azonban mégis értékes történelmi dokumentumai maradnak az egyház vészes időkben kifejtett, határozott állásfoglalásának és bátor helytállásának. Az egyház feladata nem államformák, politikai, társadalmi és gazdasági rendszerek létrehozásában, vagy megdöntésében, hanem abban ál], hogy azok keretében Isten dicsőségét s a lelkek üdvét munkálja, az evangélium szellemét képviselje s érvényesítse. Örök isteni hivatásából kifolyólag fel kell figyelnie tehát minden időben és minden rendszerben minden olyan törekvésre, kísérletre s jelenségre, mely az Isten adta erkölcsi világrenddel ellentétben áll; szembe kell szállnia minden olyan irányzattal és törekvéssel, amely örök céljainak szolgálatában akadályozza. Ha ezt teszi, nincs sem oka, sem joga senkinek az egyházat az éppen fennálló politikai rendszerrel szembeni barátságtalan, vagy éppen ellenséges magatartással vádolnia. Ez csak a tények nemismerésén, avagy helytelen magyarázásán alapulhat. Ebből a nézőszögből kell vizsgálni s megítélni az egyházi magatartását akkor is, amikor el akarja hárítani azt a veszélyt, amelyet a hitoktatás fakultatívvá tétele s a vallástanítás anyagába és szellemébe való beavatkozás jelentene. Hiszen mindez az egyház alaptörvényekben biztosított azon jogainak és szabadságának fogalomkörébe eső noli me tangere, melyet — minden ellentétes propagandisztikus beállítással szemben — az orosz haderő is elismerésre méltó módon tiszteletbea tartott. Az elmondottakból világos, hogy az antidemokratikus beállítottság vádja is igaztalanul érné az egyházat, mert valóban nincs tisztább, nemesebb, igazibb demokrácia az evangélium tanításánál^ amelyet az Üdvözítő életének példájával és kereszthalálával pecsételt meg. De nincs tisztább, nemesebb és igazibb demokratikus berendezkedés sem az evangélikus egyház szervezeténél, amelyben teljes a tagok szabadsága s egyenlősége egymás között és Isten előtt. Ebből következik, hogy az egyház nem lehet demokráciaellenes beállítottságú, mert ez esetben önmagát tagadná meg. A reakciós jelző is csak egy esetben illik reá, ha Isten törvényével és erkölcsi világrendjével ellenkező akcióval találja magát szemben, amely Isten törvényének szellemében való állásfoglalásra kényszeríti. A világnézetek válságában az egyház híven kitart az evangéliurr; mellett és küzd annak diadaláért. * A háborús óe világnézeti válság lelki válságot idéz fel. Hiszen sokszor az ellenkezőjét akarja ráerőszakolni a lélekre, mint amit eddig helyesnek tudott. Csak néhány példával szemléltetem ezt. Ügy tanulta a lélek az isteni törvényt, hogy »ne ölj«. Ezzel szemben nemcsak a harctéren, hanem a front mögött is, ártatlan, védtelen émberek tömegeinek irgalmatlan kiirtását kellett látnia. Ügy tanulta: »ne lopj<. Ezzel szemben a jogtalan vagyoneltulajdonítás soha nem látott méretekben bontakozott ki előtte. Úgy tanulta: »szeresd felebarátodat*. Ezzel szemben oktalan gyűlölet és féktelen bosszú tüze lobog a szívekben.