Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

105 pénz stabilizációja óta jelent. Az amerikai evangélikus egyház ruha- 72. küldeményébal s a dán egyház szeretetcsomagjaiból három izben nyug­díjasaink is kaptak. A Baldácsy-alapítvány segélyösszegeinek elmara­dása óta fokozottabb mértékben mutatkozik szüksége olyan segélyforrások feltárásának, [amelyekből rendkívüli szükségben lévő nyugdíjasaink al­kalmi segélyben részesülhetnének. Nyugdíjasiaink nélkülözése s elesettsége szívetfájdító, mert elképzelhetetlen, hogy a mai megélhetési viszonyok' között egy özvegy havi 120 forintból meg tudjon élni. 'Egyetemes egyházunk elnöksége kérelemmel fordult az Egyházak Világtanácsához, hogy a segélyezés keretébe nyugdíjintézetünk tagjait is vegye fel. Ennek ered­ménye a már négyszer forintban folyósított rendkívüli segély. Az államsegély folyósításával kapcsolatosan nyugdíjasainknak az állami rendszerű fizetési osztályok kategóriáiba sorolása is szükségessé vált. Ennek folyományaként a lelkészek teljes szolgálati idővel az állami rendszeri! VI. fiz. osztálynak megfelelő ellátmányban részesülnek, az özvegyek pedig ennek 50 %-át élvezik. A kevesebb szolgálati évvel rendelkezők a VII. fiz. osztálynak, a kegydíjasok a VIII. fizetési osz­tálynak megfelelő ellátmányt kapják. Sajnos, a nyugdíjak általában olyan alacsonyak, hogy nyugdíjasaink a méltányosan megállapított fize­tési osztályok mellett is sokat nélkülöznek. i A járulékok kivetésére vonatkozólag a nyugdíjintézet bizottsága úgy rendelkezett, hogy az 1945. évre az előző évi járulék tízszerese fizetendő. Több lelkész és egyházközség oly időben tett eleget fizetési kötelezettsé­gének, amikor a pénznek még némi értéke volt, de sokan csak akkor fizettek, amikor befizetésük a mai értékben már egy fillért sem ért, a legtöbben pedig a járulékok befizetését a zűrzavaros időben teljesen elmulasztották. Az 1946. évre az inflációs időben járulékok kivetése nem volt lehetséges, mert a pénz értéke napról-napra, sőt óráról-órára kísérteties végzetszerűséggel romlott. A stabilizáció 5 hónapjára az anyagilag tönkrement, nyomorban lév ő tagok, valamint a fenntartók járulékát a nyugdíjintézeti bizottság méltányosságból egyöntetűen 70 Ft-ban állapította meg. Az inflációs hónapokra utólag nem vetett ki járulékot, mivel a tagoknak jiem volt módjukban a járulék havi részletét tartalékolni. A folyó évre a nyugdíjintézeti bizottság a tagok és fenn­tartók járulékát átlag .200 forintban állapította meg oly módon, hogy a szociális igazságosság szempontjait szem előtt tartva, a szegényebb tagok és fenntartók kevesebbet, az anyagilag erősebbek viszont többet fizessenek, de lerovásuk végösszegében megfeleljen egyházkerületenként a fenntartók és tagok száma 200-szorosának. A nyugdíjintézeti bizottság nem óhajtotta még tárgyalni a nyugdíjba beszámítható évek utáni visz­szamenőleges járulékok és alapítási járulékok, valamint az 1944 decem­ber 31-ig, illetve az 1945 december 31-ig fennálló hátralékok valorizá­\ lásának kérdését, mert jazzal be akarja várisi a hasonló állami s pénz­intézeti hitelek általános rendelettel történő rendezését. A nyugdíjintézet tagállományában beállt változásokat a következő felsorolás ismerteti. A várományosok közé felvétettek 1944-ben: Győri János, Mogyo­róssy Gyula, Szalay Kálmán, Ondrik János^ Dr. Kontsek Károly, Zalán Pál, Székács Sámuel, Strba Milán, Andorka Sándor, Tóth János, Páter Gusztáv, Solti Károly, Kráhling Dániel, Belopotoczky Lajos; 1945-ben: Foltin Brúnó, Rónay Zoltán, Csaba Antal, Molnár Rudolf, Loós János, Szende Pál; 1946-ban: Fliegenschnee Frigyes, Ruttkay Elemér, Zoltai Gyula, Harmati György, Kálmán Lajos, Ferenczy Vilmos, Kaposvári Vil-

Next

/
Thumbnails
Contents