Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1943. december 3

•8 1. útadón járjunk, végiglen hűséggel megálljunk és egyedül Téged szol­gáljunk. Fordítsd javunkra tanácskozásunk alkalmát, hogy szent Fiad­ban alapot vessünk, erősödjünk hit által szeretetben, építeni tudjuk anyaszentegyházunk ós nemzetünk őrálló tornyait és bástyafalait. Kegyelmedbe ajánljuk Kormányzónkat. Dicsőséges kormányzásá­hoz adj esztendőket s drága életének önmagát mindennap áldozatul ajánló szolgálatát jutalmazd népe hűségével, jövendőnk biztosításával. Áldcl meg hazánkat,. Védelmezd ősi földünket és őrizd határainkat. Szent kezedet oltalmazóan terjeszd ki tűzhelyeinkre és oltárainkra. Te­remts Szentlelkeddel hazát szerető, önfeláldozó, kötelességteljesítő népet, mely boldogan áldozza jövendőnkért könnyét, verejtékét és véiét. Áldd meg tanácskozásra összesereglett híveink seregét. Szentlel­keddel Te adj világosságot, irányt, erőt és lelket, hogy tudjunk egy akarattal együtt lenni, imádkozva munkálkodni, orszá,god építésén fára­dozni. ; Áldd meg egyházunk szolgálatodra elhívott szolgáit, köztük az egy­ház bizodalmából és szent akaratodból immár liúsz esztendő hűséges mun­kájával bizonyságot tevő első vezéri szolgádlat, hogy folytathassa áldott munkáját anyaszentegyházunk erősítésféire s a Te szent nevednek dicső­ségére. Űr Krisztus, Isten egyszülött Fia, egyházunk egyetlen élő Ura, vészthozó időben jöjj és maradj velünk. Dorgáld meg a szeleket, csen­desítsd el a pusztító viharokat. Légy ennek az Istentől elfordult világ­nak diadalmas királya, s legyen a földön Általad békesség és az embe­reldiez jóakarat. Dicséret és dicsőség adassék Istennek, az Úr Krisz­tusnak, a Szentléleknek a bűneikből megtérő emberek és népek élete által, örökkön örökké. Ámen. * Az ima elhangzása után D. báró Radvánszky Albert egyetemes fel­ügyelő az alábbi megnyitóbeszédet mondotta: Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Ez a mai az ötödik egyetemes közgyűlés, amely a háború idejére esik. Annyira fel van kavarva a világ, hogy még mindég nem látjuk a háború végét, a végkifejlést — sajnos — a bizonytalan messzeség köde takarja el szemünk elől. Ha a háború kitörésének okát keressük, a népek közötti egyetértés megbomlásába ütközünk. Ha azt kutatjuk, mi az oka a háború hosszas elhúzódásának, az egyetértés hiányának engesztelhetetlen gyűlöletté fa­kulásában találjuk meg azt. És bármi legyen is a háború vége, ha ezen a hetyzeten nem változtat, a lelkek összhangját helyre nem állítja, nem lesz igazi béke, mert igazi béke anélkül nincs. ;

Next

/
Thumbnails
Contents