Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1943. december 3

•45 gyülekezeteink lelkivezietői nyomorogva róják a szórványközségeikbé ve- 8„ aető utat, hogy tanteremben, családi otthonban, imaházban, idegen templomban összegyűjtsék szétszórt híveik százait. Mi tudjuk ezt, de erőtlenek vagyunk meglátott kötelességünk teljesítésére. Reverzális-statisztikánk kedvezőtlen. Országos kimutatás nélkül is$ mindegyikünk saját ismeretségi körében megállapíthatja, hogy karikagyűrűért, érdekért, kényelemért, közömbösségből, gyávaságból, harctól félésbői sokan megtagadják édesanyjukat. Iskoláink szintén Isten igéje után kiáltanak. Nem elegendő a homlokzati falon hordozott »evangéiikus« felírás. Evangélikus hitvallásos szellemnek kell áthatni munkatermét, tanári és tanítói karát, ez pedig egyedül Isten igéje, evangélikus célkitűzés, evangélikus szellem, evangélikus egyéniség és evangélikus pedagógia által történhetik. Egyházunk világhelyzeténél történelmi tényezők is mementót kiáltanak felénk. Politikából történő látszatok nem szüntetik meg a keresztyénség orosz veszedelmeit, Néhány megnyitott templom nem szűnteti meg a kommunizmusnak templomokra kimondott halálos ítéletét. Az államrendi szerbe, intézményekbe, kultúrába, szociális életbe, világnézetbe átvezetett kommunizmus mindig halálos veszedelme marad a. keresztyénségnek. Németországban újszellemű egyház áll előttünk. Az 1937—39. esztendőkben 978436 evangélikus ember hagyta el evangélikus egyházunkatA nemzeti szocializmus ölén új ifjúság nevelkedik, hogy újliitű népi álljon a régi helyére. A norvég egyházi forradalom sűrített tükörképében bátor vallástétellel megálló püspökök, szószéktől eltiltott és börtönbe vetett lelkipásztorok, ötszáznál több internált tanító alakja vonul elénk. Templomokban elhangzott az egyház ünnepélyes hitvallása: tűrhetetlen az egyházra nézve, hogy a hatalom birtokosa politikai, világi érdekből megfossza a lelkészt hivatásától és lehetetlenné akarja tenni számára, hogy híveit az igével ós a szentségekkel szolgálja,« »H,a az egyház, mint Jézus Krisztus egyháza össze van is kötve az állammal, Isten dolgaiban teljesen szuverén és lelkileg szabad. Az állam sohasem lehet egyház.« A világtörténelem országútján a négy világtáj felől robogva száguld a totális állam gondolata és minden ország jövendőjének bölcsőjénél láthatatlanul megáll a világháború véres alakja. Milyen lesz az államok, nemzetek, országok jövendője, mikor ilyen hatalmasságok segédkeznek világrajöttén? És milyen lesz a keresztyén egyházak megállása ebben a nehéz forgatagban, midőn a hitvallásos, hívő, meggyőződéses keresztyének kisebbségét jelentenek a külsőséges, formaszerinti, vallásukat világnézettel, vagy erkölcsi irányzattal helyettesítő látszat-keresztyének táborában? Jövendőbe nézés után tekintsen egyházunk Isten felé s keresse meg nála feladatait és erejét. Akarjon és merjen , teljes mértékben egyház lenni, önnön erejét keltse életre és állítsa Isten kegyelmével együtt munkába.