Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1943. december 3
•21 gezni a reánk-bízottakat. Ha szolgálatról van szó. nem ismer nemet, és a kötelesség értelmezésében és teljesítésében a saját személyével szemben •elmegy szinte a kíméletlenség végső határáig. így folyamatos és zökkenő nélküli egyiittmunkálkodásunk útjába az a körülmény sem gördít leküzdhetetlen akadályt, hogy székhelye Budapesttől távol van, és a háborús közlekedési viszonyok áz utazást felette megnehezítik. Dr. Rásó Lajos egyetemes főügyész személyében is olyan munkatárssal áldott meg Isten, akiben az életbölcseség, jogi tudás és az egyház szakadatlan szolgálatára való készség összhangban egyesül. Mindenre kiterjeszkedő gondoskodásával ebben az évben is 6.000 P-t takarított meg illetékegyenértékben az egyházegyetemnek. Dr. Mikler Károly ny. jogakadémiai dékán nagy jogi tudását és fáradhatatlan segítnikészségéfc is sokszor kényszerültem igénybevenni, s részéről is mindig megkaptam azt a támogatást, amely munkám végzését nemcsak könnyebbé, de eredményesebbé is tette. Ugyanez a megállapításom az egyházegyetem egész tisztviselőkaráról is. Itt tartom szükségesnek annak megemlítését, hogy annak javadalmas tagjai érdekében az állami fizetésemelésekkel kapcsolatban és azok arányában a méltányosnak és jogosnak minősülő pénzügyi intézkedéseket megtettem. Az egyetemes presbitérium két üléséről közvetlenül ad részletesen számot, így magam azt illetőleg csak annak megállapítására szorítkozom,, hogy megítélésem szerint az Egyházi Törvények által beiktatott ez az új szerv a hozzáfűzött várakozásoknak mindenben megfelel, és az egyházegyetem életében máris nélkülözhetetlennek bizonyul. A bizottságok munkájából a nyugdíjintézeti bizottság több ülésén kívül a nyugdíjállamsegély-ügyi bizottság két, a Luther-Otthon nagybizottságának két és a Szigethy-Halász-Brósz-alapítványi bizottság két ülésének megemlítését tartom szükségesnek, megjegyezve, hogy egyes időszerű kérdések megbeszélésére több értekezletet is tartottam. A S zigethy - Hal ász- Br ós z- al ap í tv ány 1943/44. tanévi jutalomdíjait a bizottság javaslata alapján elnüktársannnal arra érdemes ifjaknak juttattuk. Jelentésemnek ebben a fejezetében említem meg, hogy az Országos Evangélikus Tanáregyesületnek engedélyt adtam az Evangélikus Tanárok Neveltetési Alapja tőkéje egy részének balatoni telekvételbe való befektetésére. Néhai Ihász Lajos dunántúli egyházkerületi felügyelő — az egyházkerület püspökének 750/IX/1942-43 számú értesítése szerint — lőrintei birtokát, -izzat a kötelezéssel hagyományozta a dunántúli egyházkerületre, hogy a birtok jövedelmének 10o/o-át bocsássa az egyházegyetem rendelkezésére nemzetiségi vidékeken hazafias szellemben működő tanítók, illetve ugyanezen vidékeken tanuló olyan növendékek jutalmazása céljából, akik a magyar nyelv és történelem tanulásában a legszebb ha-