Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1943. december 3

•13 Beszámolómat a tettek idején lehetőleg kevés szóba foglalom és kevés szóval is csak a legfontosabbakra terjeszkedem ki. Az állammal való viszonyról semmi újabb je'enteni va'órn nincs. Azt változatlanul az összhangzó együttműködés szelleme hatotta át és tette mindkét félre nézve gyümölcsözővé. Az állam egyházunk küldetésével szemben teljes megértést é-stámogató készséget tanúsít. Anyagi vonatkozásban is elment eddig korlátolt teljesítőképességének végső határáig, és meggyőződésem, hogy még fennálló, jogos igényeinket is jóindulattal kielégíteni igyekszik. Egyházunk hasonló szellemben támogatja teljes erkölcsi súlyával az államot a nemzet létéért és jövendőjéért folytatott, nehéz harcában. Nálunk ez a viszony annyira természetes, hogy sokszor talán nem is értékeljük kellőképpen. Viszont a külföld több államában, ahol ez a viszony idegen, azt érthetőleg könnyen félremagyarázzák. Már pedig ne ejtsen az senkit tévedésbe: nem zsarnok itt az állam és nem csatlós az egyház, hanem két hű szövetséges az Isten által gondjaira bízottak földi java és mennyei boldogságának összhangzó szolgálatában. Az elmúlt közigazgatási évben is alig volt kérdés, amelyben, liaj megvolt a teljesítés lehetősége, hiába fordultam volna az államhoz. Viszont én is előmozdítottam mindazoknak a kérdéseknek sima lebonyolítását, amelyekben az állam fordult hozzánk. Ezek után az általános megállapítások után az állam intézkedései és vele való érintkezéseink sorából néhány konkrét tény megemlítésével szolgálok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter folyó évi július hó 13-áról 37.062/11/1943 szám alatt kelt leiratában arról értesített, hogy augusztus hó 1-étől további intézkedésig a bácskai németnyelvű egyházközségek céljaira szóló összes államsegélyeket, ideértve a nyugdíjcélokat, szolgáló államsegélyt is, az egyházegyetem pénztárába utaltatja át, s ugyancsak az egyházegyetemen keresztül kívánja azoknak elszámolását. Ezzel kapcsolatban a szükséges intézkedéseket megtettem. Meder Henrik esperest is értesítettem. Választ nem kaptam tőle. A vallás- és közoktatásügyi miniszter kérdést intézett hozzám a távházasságokkal kapcsolatban lehetővé tenni szándékolt reverzálisok kérdésében. Elvi álláspontunk szerint a reverzálistörvény egyik főokozója a felekezetközi viszony megromlásának, miért is egyházegyetemünk a reverzálistörvény eltörlését ismételten szorgalmazta, Válaszom tehát természetesen csak az lehetett, hogy egyházunk a reverzálistörvénynek a távházasságokra való kiterjesztése ellen foglal állást. Felterjesztésben kértem a belügyminisztert, utasítaná az anyakönyvi hatóságokat, hogy evangélikus lelkészek, tanárok és tanítók házasság-