Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

25 tudása a tanszék eredményes működésének feltétele. Természetesen lia- 3. áonlóan fontos a szerepe a szlovák nyelvtanfolyamnak is. A nyelvmesteri teendőket, Kaiser József és Zátonyi Pál lektori tisztségéről lemondván, a folyó tanévben Pálfi Miklós és Szabó Vilmos segédlelkész látja el. Sikerült tiszteletdíjukat felemelnünk, s így remény van arra, hogy a nyelvmesterek személyében ritkábban áll be változás, ami a tanítás sikerének érdekében kívánatos. Igyekszünk az ifjúság érdeklődését és buzgalmát ösztöndíjak nyújtásával is fokozni. Igazi eredmény azonban csak az esetben érhető el, ha az összes érdekelt tényezők megszívlelik azt a kérést, amelyet idevonatkozókig mult évi jelentésemben hozzájuk intéztem. Ugyanez a megállapításom a theológuskiány megszüntetését illetőleg, amelynek nyomában a segédlelkészhiány már jelentkezik, és a háború után, ha több lesz a nyugalombavonulás, a lelkészhiány is bekövetkezik. A lelkészek, tanárok, tanítók és mindazok, akik egyházunk jövőjét a szívükön viselik, hívják fel a rátermett ifjak figyelmét a lelkészi pályára és ha szükséges, egyházi főhatóságuk segítségül hívásával, támogassák őket. Ami a Theológusok Otthonát Uleti, be kell jelentenem, hogy dr. Deák János egyetemi tanár annak felügyelő-tanári tisztségéről, sajnálatomra, lemondott. Fájlalom ezt annál is inkább, mert szolgálatát teljes odaadással végezte, és köztünk az összhang törést nem szenvedett.. Az északi evangélikus népek egyházaival való szorosabb kapcsolatok kiépítését célzó finn, észt, dán, svéd, norvég, magyar theológuscsera kezdeményezése és eredménye, a theológusok missziói útjainak megszervezése, a gyenesdiási lelkészüdülő életrehívása és felvirágoztatása olyan tények, amelyekkel maga állított felügyelőtanári szolgálatának emléket. S szabad-e elhallgatnom azt, liogy a Theológusok Otthonának felépülése, illetve használatbavételéig, vagyis az 1929 30. tanévig, felügyelctanári szolgálatát mindennemű tiszteletdíj nélkül s azóta is olyan szerény tiszteletdíj mellett végezte, mely a munka és a felelősség nagyságával nem volt arányban. Távoztában hálánk és áldásunk kíséri. Dr. Deák János már évek óta szorgalmazta a theológusok beimlakásra kötelezését és a Theológusok Otthonának keretében folyó lelkésznevelő munka reformját. Sajnos azonban, az utóbbi csak most következik be a Budakor Oszkár egyetemi tanár készítette tervezet alapján, akit az egyetemes presbitérium határozatából elnöktársammal, az egyetemes közgyűlés jóváhagyásának feltételezésével, a Theológusok Otthonának igazgatójává meghívtunk, elrendelve egyben a theológusok kötelező beimlakását. Nemcsak személyi kérdés, de elvi szempontból is nagyjelentőségű, liogy az Erzsébet-Tudományegyetem képviselőjévé az országgyűlés fel-