Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

12 <3.házzal ós annak munkásaival szemben vezeti. Hasonló értelmű megnyilatkozások hangzottak el dr. Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter ajkáról is. S ha ezeket a nyilatkozatokat az alkalomszerűség más egyházzal való viszonylatban tétette is, azok logice az összes történelmi egyházakra, tehát egyházunkra is vonatkoznak. Ismételten alkalmam nyílott meggyőződést szereznem arról, hogy állam•életünk legfőbb vezetőit nem vezeti felekezeti elfogultság, s az állami törvényeinkben lerögzített egyenlőség és viszonosság nem holt betű, hanem az ő programmjukban is testet öltő, életformáló erő. Különösen hangsúlyozhatom ezt dr. Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter személyét illetőleg, akinek buzgó római katholikus volta mellett az összes egyházakkal szemben táplált megértését és nagyraértékelését régi ismeretségünk folyamán eléggé megismerhettem. Ez ma, sajnos, nem magától értetődő, mindenütt meglévő viszony állam és egyház között, hanem szinte egyedülálló. Ez a tény az állam és egyház számára egyaránt megszívlelendő intelem abban az irányban, hogy a korszellem által ne hagyja magát az eddigi útról letéríttetni, lianem tartsa fenn, ápolja és mélyítse el ezt a nemcsak országos törvényeinkben, de ezeréves hagyományainkban is gyökerező, áldásosnak bizonyult jóviszonyt, amelynek felbontása, sőt már meglazítása is mindkettőre nézve végzetes következményeket vonna maga után. Az államhoz való viszonyunk kifogástalan voltára vonatkozó megállapításunk természetesen nem jelenti ki nem elégített, jogos igényeink és méltányos kéréseink az állam részéről való kielégítése szorgalmazásának a feladását. Sőt ellenkezőleg, azt éppen e viszony sértetlensége érdekében még magá val az állammal szemben is kötelességünkké teszi. Még kevésbé jelenti azt, hogy az állam egyes közegei által esetleg foganatosított sérelmes intézkedések ellen óvást nem emelnénk és azokkal szemben jogorvoslatot nem keresnénk. Aminthogy azt is váltig szorgalmazzuk, hogy erélyes intézkedéssel szüntesse meg az áldatlan állapotot, amelyet a reve rzális-kérdés teremtett. Ezek előrebocsátása után rátérek az állammal való érintkezéseink legfontosabbjainak rövid ismertetésére. A mult évi egyetemes közgyűlés 38. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozata alapján felterjesztésben kértem a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert, részesítené lelkészeinket vasúti kedvezményben. A miniszter 33.689/VI/1942. számú válasza szerint a vasúti kedvezménynek újabb kategóriákra való kiterjesztése a fennálló szabályok és minisztertanácsi határozat tilalma miatt nem lehetséges. Viszont az állam részéről jóindulat és áldozatkészség nyilvánult meg abban az intézkedésben, hogy az Országos Tisztviselői Betegségé-