Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7

53 nak felismerésével, igeszolgálatunk, szeretetmunkánk és szociális tevé-4-T. kenységünk megerősítésével. Az új munkaévben ezen szempontok szerint kívánom egyházunk lelki munkáját irányítani. Ehhez kérem Isten megsegítő kegyelmét egyházegyetemünk felügyelőjének, püspöktársaimnak s az egyetemes közgyűlésnek támogatását. Az egyetemes közgyűlés D. Kapi Béla püspök nagyvonalú, éber figyelemről és mindenre kiterjeszkedő gondosságról tanúskodó jelentését helyesléssel és köszönettel tudomásul veszi. 5. (K.) Tárgyalja az egyetemes közgyűlés a tiszai egyházkerület közgyűlési határozatát a Keletmagyarország és Erdély egy részének visszatérésével kapcsolatban hazatért egyházközségeknek az egyházkerület szervezetébe való beosztása tárgyában. Az egyetemes közgyűlés jóváhagyólag veszi tudomásul, hogy a tiszai egyházkerület a visszatért nagykárolyi, nagyváradi és szatmárnémetii egyházközségeket a tiszavidéki egyházmegyébe kapcsolta vissza, s hogy a nagybányai, kolozsvári, székelyföldi missziói (Sepsiszentgyörgy), székelyzsombori és zselyki egyházközségekből „Erdélyi egyházmegye" elnevezés alatt külön egyházmegyét alakított. ti. (K.) Az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása tárgyában az egyetemes főjegyző bejelenti, hogy az év folyamán új momentum nem merült fel. Az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásának kérdését továbbra is állandóan napirenden tartja. 7. (K.) A Luther-szobor ügyében a szoborbizottság az előbbi jelentéseiben foglaltak kiegészítéseképpen a következőket jelenti. A Luther-szobor ügyével kapcsolatban nagy csapás érte egyházunkat azáltál, hogy Lux Elek szobrászművész 1941. évi február 26-án elhalálozott. Ez a magábanvéve is nagyon fájdalmas gyászeset az egész szoborügyet könnyen válságos helyzetbe sodorhatta volna, mert Lux Elek a főalaknak a bizottság által elfogadott, végleges tervével elkészült, sőt még egy újabb, az elfogadottnál is tökéletesebb Lutherfejet is befejezett ugyan, de a domborműveknek még csak a bizottság által agyagba való átvitelre alkalmasnak elfogadott rajzát készíthette el. A nehéz kérdésnek szinte gondviselésszerű megoldási lehetősége adódott abban a körülményben, hogy az elhunyt unokahúga, Greger-