Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3

10 5. Az arra illetékes kormánytényezőkkel és a prot. tábori püspökkei iratváltást folytattam a katonai szolgálatra behívott lelkészek polgári illetménye, illetve helyettesítésük költségei tárgyában. Az Országos Luther Szövetség idevonatkozó kérése alapján felterjesztésben kértem a m. kir. belügyminisztert, hogy az egyesületi jog korlátozásáról szóló 8810/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ában foglalt tilalom alól mentesítse a szövetség helyi fiókalakulatait. A miniszter a kérést teljesítette. Az állammal egyházi ügyekben folytatott érintkezéseink anyagából csak ezek megemlítésére szorítkozom. A felekezetközi helyzetben enyhülés jelei mutatkoznak. Túlfűtött emberek kisiklásaitól ennek a munkaévnek a története sem mentes, de általánosságban mintha elcsendesedett volna a harc. Az idők vészei talán mégis a józan belátás felülkerekedését eredményezik, hogy jobb, ha ki-ki a maga portáján hozza rendbe a dolgait és helyesebb, Istennek tetszőbb, ha nem egymás szeretetlen ítélgetésében, hanem a reá bízott isteni küldetés minél hiánytalanabb teljesítésében kel a másikkal versenyre. Ennek a belátásnak érvényesülése a sok oldalról veszélyeztetett keresztyénségnek merném mondani létérdeke. A református testvéregyházzal való viszonyunk további alakulását illetőleg nagy jelentőséget tulajdonítok „A magyarországi evangélikus és református egyházak közigazgatási bírósága" szervezetéről és eljárásáról szóló szabályrendeletnek, amelyet egyházunk és a református egyház egyetemes konventje azonos szöveggel állapított meg és amelyet a folyó év szeptember havának 1-én életbe léptettünk. Ez a szabályrendelet végét fogja jelenteni azoknak a súrlódásoknak, amelyek egyik, vagy másik fél önálló szervezkedésével kapcsolatban helyi viszonylatban itt-ott mutatkoztak. A testvériség szellemét szolgálja az egyetemes presbitériumnak mult évi ülésében a fizetéssel járó egyházi állások betöltőinek házasságkötése körül felmerült egyes kérdésekkel kapcsolatban eszközölt megállapítása is, amelyet a református egyház is magáévá tett. Atyafiságos együttműködésünknek áldott alkalma volt Károli Gáspár bibliafordítása megjelenésének 350. évfordulója, amelynek emlékére a református egyház és egyházunk folyó évi október hó 13-ikán a budapesti új városháza közgyűlési termében közös ünnepélyt rendezett. Ennek keretében részünkről D. Kapi Béla püspök, nagyrabecsült elnöktársam imádkozott és mondott helyettem — gyengélkedésem miatt távolmaradni kényszerülvén — zárószót, Dr. Zsirai Miklós budapesti egyetemi ny. r. tanár pedig a KároM-bibliafordítást nyelvi szempontbol méltató nagyszabású előadást tartott. Természetesen egyházunkon belül is megtörtént az időkhöz mért keretben mindaz, ami egyházunk hívőseregének figyelmét a nagy évfordulóra irányíthatta s szívét a bibliafordító iránti kegyeletre és Isten iránti hálára indíthatta. Károli Gáspár Vizsolyban létesült emlékmüvére eljuttattam egyházunk adományát. A bibliafoidítás revíziója, mely szintén a reformátusokkal közös ügyünk, újabb lépést tett a megvalósulás felé. A közös protestáns bizottság egy ízben, folyó évi április hó 18-án tartott ülést. Az 1940—42. évekre megválasztotta új tisztikarát és szakbizottságait. Az elnökségben Dr. Ravasz László püspökkel, az egyetemes konvent lelkészelnökével én szolgálhatok. Elhatározta a bizottság, hogy irattárának kezelésére a református egyetemes konventet kéri fel. A bizottság tárgysoiozatát több közös érdekű, időszerű kérdés egészítette ki. Egy ízben ülést tartott a katonai egyházak ügyében alakított, úgynevezett kilences bizottság is, amelynek napirendjén a budapesti helyőrségi templom építésének kérdése szerepelt. Megvan a remény arra, hogy a helyőrségi templom mielőbb felépülhet, és ezáltal az eddigi állapot, hogy helyőrségi istentiszteleteinkre a református egyetemes konvent székházának zsinati terme szolgál, megszűnik. Kívánatos volna, hogy olyan templom létesüljön, amelynek elhelyezése és kivitelezése egyaránt méltó az ügyhöz és ahhoz a szerephez, amelyet a protestantizmus a honvédség keretében betölt, s amely az evangélikus és református templomépítés szempontjait összhangban érvényesíti. A külföldi kapcsolatok tárgyköréből a jelenlegi nemzetközi helyzetben nincs sok jelenteni valóm. Kiemelem azt a szívélyes viszonyt, amely a Német Evangélikus Egyház és egyházunk között fennáll. Az azt képviselő Dr. Heckel Theodor püspököt az év folyamán két ízben is körünkben köszönthettük. Meleghangú üdvözletet is intézett hozzám a bécsi döntéssel kapcsolatban, én pedig együttérzésünkről biztosítottam a betheli intézetek bombázása alkalmából. Őszinte hálára indít, hogy a püspök egyházegyetemünk könyvtárának a legújabb német theologiai irodalom válogatott műveiből közel száz kötetből álló, értékes gyűjteményt adományozott. A holdutcai német evangélikus-református fiókegyházközség mindenkori németbirodalmi lelkészével természetszerű benső kapcsolatot tartunk fenn. Lie. Uli! Ernő, aki ezt az állását éveken át betöltötte, feleségének megrendítő körülmények között történt elvesztése után elárvult gyermekei-