Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3
68 gyűjteményre, melyet Szabó Kálmánné, nőegyletünk egyik buzgó tagja állított össze ezzel az ajánlással : „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát ! Dicsérjük végtelen jóságát énekkel, imával, munkával, egész életünkkel és szívünk minden érzésével. Mi a női lélek érzelmeinek legméltóbb kifejezője ? ... A kézimunka ! ... Öltést öltés után rakva a nő gondolatait rögzíti a - vonal és a szín. Nagyapáink zsoltárokat hagytak reánk. Nagyanyáink érzései sem multak el, hanem tovább élnek, rég porladó kezük munkájában. Ne engedjük elfoszlani ezeket a munkákat. Vegyük át e gazdag örökséget és adjuk tovább unokáinknak. Azt az érzést, melyet ősanyánk régi udvarházának fehérfalú szobájában megálmodott, szorgos keze belevarrta a maga szőtte-fonta vászonba, nekünk, késő utódoknak meg kell őrizni és tovább kell adni, hogy soha el ne vesszen, de hirdesse tovább a magyar asszony lelkének gazdagságát, kezének szorgosságát és érzései tisztaságát. Hol lenne méltóbb hely, ahova a tiszta érzések gyümölcseit elhelyezzük, mint az Űr oltárára ? Magyar Asszony Testvérem ! Ha úgy érzed, hogy Isten iránti háládat maradandó formában kívánod kifejezni, varrd bele szíved érzéseit egy oltárterítőbe, mely hirdeti az Isten végtelen jóságát és a te hálaérzésedet. De ne tedd ezt idegen mintára ! Van nekünk kézimunkában is kimeríthetetlen forrásunk — meríts abból! Meglátod, milyen öröm az, ha a reánk maradt gazdag örökségben válogatva, ráismersz a saját lelked érzéseinek kifejezőjére. Mi a sokféle vidék sokféle mintájából csak néhányat mutatunk meg, melyeket alkalmasnak találunk oltárterítőnek és amelyek alkalmazkodnak a hagyományos egyházi színekhez és formákhoz. Magyar asszony — magyar szívvel — magyar kézimunkát varrjon az Úr dicsőségére !" Ezután következik 14 szebbnél szebb minta, melynek mindegyikét néhány meleg, jellemző magyarázó szóval látta el Szabó Kálmánné, a magyar kézimunkának mestere. Ugyancsak Szabó Kálmánné az Evangélikus Életbe, Marcsek Jánosné A mi szolgálatunk c. lapba, Marcsek János a Missziói Gyermekszövetség lapjába, Nagy Miklós a Belmissziói Munkaprogrammba, Molnár Gyula a Harangszóba és az Evangélikus Iskolai Naptárba, Spiegel— Schmidt Frigyes a Gyermekgyülekezetbe, Ziermann Lajos a Lelkipásztorba, az Evangélikus Életbe, a Harangszóba, a Wehr und Wafíe-ba, az Allgemeiner Gustav Adolf Bote-ba írt cikkekkel igyekeztek a Gusztáv Adolf Gyámintézet ügyét előbbre vinni. Megjelent különlenyomatban egy gyermekistentiszteleti prédikációm is, amelyet Marcsek Jánosnak egy a tanítókhoz intézett kérő levelével küldöttünk szét ifjúságunknak. Mind a négy egyházkerületi egyházi elnök meleg szívvel írt körlevelekkel s évi jelentésekkel s részben egyházmegyei gyámintézeti gyűléseken való részvételükkel s gyülekezetekben végzett szolgálatokkal propagálták a Gusztáv Adolf Gyámintézet ügyét. Bizonyára sok egyházmegyei és helyi Gusztáv Adolf Gyámintézeti elnök és fáradhatatlan gyűjtő és sok-sok névtelen adakozó is megtette kötelességét, de — sajnos — azok is sokan vannak, akik nem tették meg. Különösen is meglankadt a fiatalabb munkások gyámintézeti munkája. Amikor Wallenstein észrevette, hogy Gusztáv Adolf döntő ütközetre készül Lützennél, az előtte való napokban gyorsfutárt küldött Pappenheim után és azonnali visszatérésre és csatasorba való állásra hívta fel. Wallenstein az üzenetet tartalmazó levélre ezt a három szót írta : Cito ! Cito ! Cito ! . . . Gyorsan ! Gyorsan ! Gyorsan ! . . . Pappenheim visszafordult, résztvett s el is esett a csatában. Vérrel telt tarsolyában találták meg Wallenstein levelét, amelyet a liitzeni csatatéren létesített hadimúzeumban őriznek. Ismételten láttam már ezt a vérfoltos levelet s úgy érzem, hogy nékünk most, amikor nem vér és test ellen tusakodunk, hanem a birodalmak ellen, a világnak urai ellen, az élet sötétségének vezérei ellen, a lelki gonoszságok ellen, melyek a magasságban vannak (Efezusi lev. VI. 12.), rég meghalt ellenségünktől meg kell szívlelnünk annak a levélnek három szavát : Cito ! Cito ! Cito ! . . . Gyorsan ! Gyorsan! Gyorsan ! ... Gyorsan álljatok csatasorba, akik harcolni és áldozni tudtok. Fiatalok ! jöjjetek és dolgozzatok ti is velünk, öregekkel együtt egyházatmentő nagy harcunkban ! A gyámintézeti munkával Gusztáv Adolf ügyét szolgáljuk. . . Gusztáv Adolf Luther Márton ügyét szolgálta... Luther Márton meg Istennek és Krisztusnak ügyét szolgálta!... Azért fel a szent küzdelemre és sürgős munkára. Fel, amíg nem késő ! CJto ! Cito ! Cito ! .. . 6. Dr. Konkoly Elemér ügyész előterjesztett jelentéséből arról értesült a közgyűlés, hogy a Bognár-alapítványi földek bérlőit az elmúlt gazdasági évben nagy jégkár érte, s ezzel kapcsola tosan részint azt kérik, hogy a Gusztáv Adolf Gyámintézet a bérlet fizetésére 1941 január l-ig adjon haladékot, másrészt pedig méltányos bérengedményt kértek. Az ügyész mindkét kérést méltányosnak és teljesíthetőnek találta s javasolta, hogy adjon a közgyűlés 15%-os bérkedvezményt s a fizetés határidejét 1941 január l-ben állapítsa meg. A közgyűlés az ügyészi indítványokat elfogadta. 7. Nagy Miklós felkért jegyző a választmányi gyűlés javaslatait terjesztette a közgyűlés elé, melyeket a közgyűlés változtatás nélkül elfogadott és határozati erőre emelt. A javaslatok alapján evangélikus egyházegyetemünk G. A. Gyámintézetének közgyűlése
