Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3

65 kedves vendégeinket és meleg szeretettel és hittestvéri együttérzéssel köszöntöm Egyetemes Gusztáv Adolf Gyámintézetünk közgyűlésének összes tagjait, mai ünnepi közgyűlésünket ezennel megnyitottnak nyilvánítom. 2. Laszkáry Gyula h. világi elnök azután kegyelettel idézte fel az elmúlt egyházközigazgatási évben elhunyt hű munkások emlékezetét. D. Báró Prónay Dezső egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek és Werner Gyula egyházmegyei G. A. gyámintézeti világi elnöknek nevét hálás szívvel jegyzi fel a közgyűlés jegyzőkönyvébe és emlékezetébe. Az élők sorában szíves szeretettel köszöntette a világi elnök és a közgyűlés egyeteme a kormányfőtanácsosi címmel kitüntetett illencfalvi Sárkány Béla esperest, a bányai egyházkerület G. A. Gyámintézetének egyházi elnökét. 3. Laszkáry Gyula h. világi elnök bejelentette a közgyűlésnek, hogy Kirchner Rezső püspöki titkár, az egyházegyetem G. A. Gyámintézetének jegyzője tisztéről lemondott. Az elnök indítványára a közgyűlés erre az alkalomra jegyzőnek Nagy Miklós zalaegerszegi lelkészt, a dunántúli egyházkerület G. A. Gyámintézetének egyházi elnökét kérte fel. 4. Laszkáry Gyula h. világi elnök bejelentette a közgyűlésnek, hogy az egyházegyetem G. A. Gyámintézetének egyházi elnöki tisztére a szavazás a mult évi közgyűlésen elrendeltetett. A szavazatok mind a négy egyházkerületből beérkeztek, a választmányi gyűlésen a szavazatok felbontattak s mind a négy egyházkerület újólag Ziermann Lajos soproni lelkész-esperest hívta el az egyházi elnöki szolgálatra. Az újonnan megválasztott egyházi elnököt Laszkáry Gyula ragaszkodó szeretettel és tisztelettel köszöntette, további áldást kívánva munkájára. Ziermann Lajos egyházi elnök válaszában köszönetének kinyilatkoztatása mellett azzal a fogadalommal hajolt meg az újabb — immár negyedszeri — megbízatás előtt, hogy ameddig Isten kegyelme engedi, hűséges odaadással kívánja szolgálni a G. A. Gyámintézet ügyét. 5. Ziermann Lajos egyházi elnök a közgyűlés elé terjesztette évi jelentését, melyet a közgyűlés, Marcsek János esperes indítványára, egész terjedelmében felvett jegyzőkönyvébe. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A dunántúli egyházkerület Gusztáv Adolf Gyámintézete ezidén Pápán, b. e. Gyurátz Ferenc püspök gyülekezetében tartotta jól látogatott évi közgyűlését. A gyűlésterem falait a gyülekezet jóltevőinek arcképe díszíti. A jóltevők sorát az egyik oldalon Luther Márton arcképe, a másik oldalon Gusztáv Adolf képe nyitja meg. A képek ugyan nem a legsikerültebbek, de azért örültem, hogy a pápai gyülekezet a jóltevők legelejére Luther Márton és Gusztáv Adolf képét helyezte. Különösen örültem, hogy ott láttam Gusztáv Adolf képét is, hiszen csak kevés gyülekezetünkben látható ennek az ízig-vérig evangélikus-lutheránus hősnek arcképe, aki sohasem tette a vallást a politika szolgájává s aki életét áldozta fel az ő barátaiért. Pedig Luther képe mellé mindenül t oda kellene helyezni Gusztáv Adolf képét is. Gusztáv Adolf képe alá meg oda kellene írni azt a jeligét, mely a Gusztáv Adolf emléktalléron olvasható : ,,Fidei verae et sincerae religionis Lutheranae defensor — Az igaz hitnek és a tiszta lutheri vallásnak védelmezője." A 30 éves háború első felében leverték a pfalzi választófejedelmet, V. Frigyest, a téli királyt s az unió vezérét, Mansfeld Ernőt s IV. Keresztély dán királyt. Az egyet nem értő német fejedelmek tehetetlenek voltak. Az angol király cserben hagyta az evangélikusokat, akiknek ügye már teljesen elveszettnek lájtszott. S íme ekkor a szegény és a hosszú háborúkban kimerült, alig két millió lelket számláló svéd nép királya, Gusztáv Adolf, kijelenti a birodalmi gyűlésen, hogy Isten és ember előtti felelőssége tudatában nem hagyhatja cserben szövetségeseit és hittestvéreit. Nemcsak minden jószágunk, nemcsak Svédország nemzeti önállósága forog kockán, hanem a múló javaknál felettébb drága kincs, mindnyájunk evangélikus hite. Hitünket védjük meg akkor, amikor az ellenséggel felvesszük a harcot. Hiszen a katolikusok terve általánosan ismert és nyilvánvaló. Hosszú idők óta nem akarnak ők mást, mint az igazhitű evangélikusok kiirtását és tönkretételét. Ennek előtte a vallási üldözések csak részlegesek voltak, csak egyes birodalmakat, országokat, városokat érintettek és nem terjeszkedtek ki másokra. Most azután odáig jutottunk, hogy az üldözés általános lett. Németországban minden le van igázva, Dániában sok minden elveszett, Lengyelországban már alig beszélhetünk evangélikusokról és nem sokkal különben áll az evangélium ügye másutt sem. Egy szóval : ellenfeleink virágoznak, barátaink pedig, akik szembefordultak a pápasággal, sínylődnek, nagy részük meg nyomorúságosan tönkrement. Vallásgyakorlatuk szabad ságlevelét széttépték. Kiűzték őket házukból, hazájukból, elvették szabadságukat, jogaikat. Akik a fegyver elől elznenekültek, a legnagyobb nyomorúságba kerültek. Barátainknak terhére, ellenségeinknek csúfjává lettek, a nagy világban bolyongnak, szenvednek. Feleségüket, gyermekeiket más hitre és istentiszteletre kényszerítik. Súlyos gondok és kétségbeesések közt fejezik be életüket és még boldognak kell mondani