Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3

15 Keletmagyarország és Erdély egy részének hazatérése alkalmát szintén megragadtam 5. arra, hogy a Kormányzó Űr magas színe előtt egyházunk háláját és hódoló köszöntését tolmácsoljam. Őfőméltósága kabinetirodája útján mindkét esetben kegyes köszönetére méltatott. Jelentésem más helyén volt alkalmam már bejelenteni, hogy az egyházak felsőházi képviseletéről szóló törvénycikk alapján Dr. Pesthy Pál, a bányai egyházkerület felügyelője a Felsőház tagjává lett. Őt ezzel kapcsolatban szívből köszöntöttem, amit most megismétlek, kérve Istent, tegye egyházi szolgálatát ezen az új munkaterületen is gazdagon megáldottá. Dr. Sztranyavszky Sándor, a dunáninneni egyházkerület felügyelője ebben az évben töltötte be egyházkerületi felügyelői szolgálatának 10. esztendejét. Ennek alkalmából ugyanolyan melegen üdvözöltem, amilyen együttérzéssel töltött el az őt ért baleset híre. Örömmel látjuk őt ma itt körünkben, s megismétlem a szolgálati évfordulójához fűzött üdvözlést, amelyhez most felgyógyulása feletti örömünk kifejezése is járul. Üdvözöltem Jány Gusztáv altábornagyot, a katonai egyház főgondnokát magas kitüntetése, Dr. Tóth Zsigmond egyetemi tanárt az Erzsébet Tudományegyetem rektori székének elfoglalása, Szent-Ivány József egyházmegyei felügyelőt a Magyar Érdemrend középkeresztjével való kitüntetése, Sárkány Béla esperes, egyetemes törvényszéki bírót kormányfőtanácsosi kinevezése, Kovács Andor esperes, egyetemes törvényszéki bírót 50 éves lelkészi és 30 éves esperesi szolgálata, D. Dr. Prőhle Károly egyetemi tanárt lelkészi szolgálatának 40. évfordulója, id. Bakay Péter esperest gyémántlakodalma, Broschkó Gusztáv Adolf tb. esperest 70. születésnapja, Zászkaliczky Pált esperesi beiktatása, Dr. Bánkúti Dezsőt a Tanáregyesület elnökévé történt megválasztása, Bándy Endre és Majba Vilmos lelkészt 50 éves lelkészi szolgálata, Dr. Szentiványi Géza gödöllői egyházközségi felügyelőt kormányfőtanácsosi kinevezése, Möhr Gedeont a kassai lelkészi állásba való beiktatása, Lukács István lelkészt a Harangszó felelős szerkesztői és a győri Diakonissza anyaház igazgatói tisztségének átvétele, a Budapest X. kerületi lelkészi kört 30 éves fennállása, a délszabolcsi missziói egyházközséget nyirszöllősi templomának felavatása, a Soproni Liceumi Magyar Társaságot 150 éves jubileuma és a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek evangélikus ágát fonyód-bélatelepi vezetőképző táborozása és a Keresztyén Leányegyesületek Nemzeti Szövetségét budapesti székházának felavatása alkalmából. De nemcsak örvendetes alkalmak, hanem sok gyász is volt osztályrészünk a lefolyt esztendőben. Kormányzó Urunk elvesztette egyetlen leányát. A nemzet osztatlan részvétéhez egyházunk is fájó szívvel csatlakozott. Együttérzésünk kifejezését Őfőméltósága elé terjesztettem. D. Báró Prónay Dezső tb. egyetemes felügyelőnk 92. életévében bekövetkezett haláláról már megnyitóbeszédemben megemlékeztem, igyekezve gyenge szavakkal jellemezni hatalmas egyéniségét. Haláláról az egyházegyetem gyászjelentést adott ki. Temetésén, amely Ácsán ment végbe, egyházunk küldöttségével résztvettem, ravatalára koszorút helyeztem, koporsója felett egyházunk nevében búcsúbeszédet mondtam és a gyászoló családdal szemben kifejeztem elhunyta feletti mélységes részvétünket. Az egyházegyetem egykori főügyésze, Sztehlo Kornél is ebben az évben fejezte be földi pályafutását, életének 93. esztendejében. Példaképe volt az egyház önzetlen szolgálatában elégő világi férfiúnak, aki éles jogi judiciu mával, különöskép a közös protestáns bizottság ügyének odaadó szolgálatával és a Luther Otthon gondolatának felvetésével beleírta nevét egyházunk történetébe. Az ő koporsójára is koszorút helyeztem, temetésén résztvettem és a családnak együttérzésünket nyilvánítottam. A gyászoló család az elhunyt könyvtárának legnagyobb részét hálára kötelező módon az egyházegyetemnek és a Luther Otthonnak adományozta. Kegyeletünk virraszt emléke felett. Egy harmadik fájdalmas gyászeset is érte egyházunkat. Elhúnyt Dr. Szigethy Lajos c. gimnáziumi igazgató, volt tanügyi bizottsági előadó, aki nagy szorgalommal és takarékossággal gyűjtött vagyonát egyházunknál létesített diákalapítványokba fektette, részben már életében, részben pedig azáltal, hogy általános örökösévé az általa létesített Szigethy-Halász-Brósz-alapítványt tette. Az alapítvány ügyével közgyűlésünk majd részletesen foglalkozik. Az elhúnyt életestéjére az egyházegyetem gondozására bízta magát. Óhaja teljesült. Elerőtlenedett állapotában, a halálát megelőzött többhónapos betegség alatt szeretetben és gondoskodásban megkapta mindazt, amit méltán megérdemelt. Haláláról az egyházegyetem az alapítványaiban érdekelt egyházi közületek, illetve intézményekkel együtt gyászjelentést adott ki. Reá jellemző módon gyászjelentésén annak külön feltüntetését kérte, hogy koszorúk küldése mellőztessék és azok megváltási összege az egyik általa létesített alapítványt gyarapítsa. Beírta nevét az egyházi alapítványok aranykönyvébe, mert mindenkinél többet adott, nem feleslegéből áldozott, hanem önmagától vont meg mindent, hogy szegény evangélikus diákok, különösen tanári pályára készülő papfiak és lelkészi pályára készülő