Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1939. november 10

27 a levéltári bizottságba Dr. Kossányi Bélát ; a liturgiái bizottságba Ziermann Lajos és Baráth Károlyt ; különben az összes bizottságokba az eddigi tagokat. 35. (Sz.) A mult évi egyetemes közgyűlés az énekügyi bizottság javaslata alapján megbízta az énekügyi bizottságot, hogy az egyetemes közgyűlés elnökségével egyetértésben szervezze meg az Egyházművészeti Tanácsot. Ennek feladata a javaslat szerint az egyházzenei szakfelügyelet gyakorlása volna. Arra való tekintettel, hogy az egyházi zene az egyházi művészetnek csak egyik ága, s így az Egyházművészeti Tanács az egyházi zene szakfelügyeletével feladatának csak egy részét oldaná meg, az egyetemes közgyűlés az Egyházművészeti Tanács olymódon való megszervezését rendeli el, hogy annak hatásköre az egyházi művészet minden ágára kiterjedjen s így az különböző osztályokra tagozódjék. Felkéri az elnökséget, hogy az Egyházművészeti Tanács szabályzattervezetét a püspöki kar meghallgatásával készíttesse el és oly időben bocsássa le az egyházkerületekhez, hogy az a jövő évi egyetemes közgyűlés által megállapítható legyen. Különös súlyt helyez az egyetemes közgyűlés Építőművészeti Osztály létesítésére. 36. (Z.) A mult évi közgyűlés jegyzőkönyvének 37. pontja kapcsán D. Kapi Béla püspök bejelenti, hogy egyházunk hitvallási iratainak magyarnyelvű gyűjteménye előreláthatólag letehető lesz a jövő évi közgyűlés asztalára. Örvendetes tudomásul szolgál. A közgyűlés felhatalmazza D. Kapi Béla püspököt a gyűjtemény kiadásával járó összes kérdések intézésére. Egyben megújítja az 1934. évi közgyűlés 47. sz. határozatát, amely az egyházközségeket az iratgyűjtemény megszerzésére kötelezi. 37. (Z.) Utalással az egyházegyetem lelkimunkájáról szóló jelentésre, D. Kapi Béla püspök előterjeszti a Magyarországi Evangélikus Egyház Testvéri Szolgálatának szervezési szabályzatát és annak indokolását, amelyet a mozgalom tervezői a püspöki konferenciának benyújtottak. Bejelenti egyben a püspöki kar határozata alapján a következőket. A püspöki konferencia helyesnek látta, hogy egyházunk a gyülekezetek lelki munkájának elmélyítésére, azon gyülekezeti tagoknak testvéri közösségben való tömörítésére, akik Luther szerint „komolyan akarnak keresztyének lenni", továbbá a missziói és evangelizáló munkaágak, egyházi feladatok szolgálatában álló egyesületek s mozgalmi szervek közötti testvéri együttműködés biztosítására, erőik tömörítése és szolgálatuk erősítése érdekében evangélikus testvéri szolgálatot létesítsen s mivel a szervezési szabályzatban az egyház hivatalos vezetőségének irányítása és ellenőrzése kellőképpen biztosítva van, a testvéri szolgálat munkájának megindulását engedélyezte azzal, hogy a szervezési szabályzatra vonatkozólag a munka megindulása és annak kibontakozása után fog határozatot hozni. Az egyetemes közgyűlés a bejelentést tudomásul veszi, a Magyarországi Evangélikus Egyház Testvéri Szolgálatának meginduló munkájára Isten áldását kéri, abban a reményben, hogy az egyházunk belső kiépülését fogja szolgálni. A Testvéri Szolgálat szervezeti szabályzatának beterjesztését a püspöki kartól kéri és várja. 38. (Z.) Az egyetemes lelkészképesítő bizottság bejelenti jóváhagyás végett azokat a határozatait, amelyeket 1939 február 4-én, Budapesten tartott közös gyűlésén a Felvidék egy részének visszatérése következtében a visszatért területeken működő lelkészek és segédlelkészek lelkészi okleveleinek honosítása kérdésében hozott. Eszerint : a) megállapítja a bizottság, hogy az egyházegyetemnek a visszatért lelkészek oklevelének nosztrifikálására vonatkozó joga kétségtelenül fennáll. Tekintettel azonban a rendkívüli helyzetre, amely a módok tekintetében rendkívüli eljárás alkalmazását kívánja, javasolja a bizottság, hogy az egyházegyetem menjen el a méltányosság legszélső határáig, annak jeléül, hogy a visszatért lelkészeket szeretette] és jóreménységgel fogadja; b) megállapítja a bizottság, hogy mindazoknak lelkészi oklevelét, akik az 1918. év végéig a lelkészi képesítést megszerezték és mint rendes lelkészek, vagy mint rendszeresített segédlelkészi állásban levő felszentelt segédlelkészek működtek, érvényesnek kell elismerni; c) azoknak okleveleit, akik 1918 után, de 1938 november hó 2. napját megelőzőleg a lelkészi képesítést megszerezték és rendes lelkészi, vagy rendszeresített segédlelkészi állásban mint felszentelt lelkészek működtek, a bizottság szintén érvényesnek ismeri el. Szükségesnek tartja azonban, hogy számukra az egyházegyetem olyan tanfolyamot rendezzen, amely összefoglalóan tájékoztatja őket a megszállás ideje alatt az anyaországban beállott változásokról, különösen pedig az evangélikus egyházi é^et és egyházi törvények terén létrejött változásokról ; d) azoknak a segédlelkészeknek, akiknek 1938 november hó 2. napjáig az egyházegyetem lelkészképesítő szabályzata szerinti képesítésük teljes befejezést még nem nyert,