Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1939. november 10

16 Az egyetemi ifjúság lelki gondozását Dezséry László lelkészre bíztuk. Igyekeztünk a lelkigondozás különböző ágazatait kiépíteni. Minden vasárnap tartottunk egyetemi istentiszteletet. Rendeztünk országos kongresszust. A megbízott lelkész megkezdte az evangélikus egyetemi ifjúság katalogizálását. Bibliaköröket szervezett s azokat lelkipásztori gondozásban részesítette. Külön evangelizációs hetet rendezett, melynek alaptémája ez a kérdés volt : Ez vagyok én. Öt előadás világította meg a felvetett témát. Az országos egyetemista kongresszuson, 1939 március 25—26. napjain, egybegyüjtötte Dezséry László, az evangélikus egyetemisták megbízott lelkésze a budapesti, debreceni, miskolci, pécsi, soproni és szegedi evangélikus egyetemi ifjúságot. A kongresszus a következő alapkérdéssel foglalkozott : Az evangélikusság mérlegen. Nagyjelentőségűnek tartom azt a munkamódszert, hogy megbízott lelkészünk a nyomtatott írás eszközével is megközelíteni igyekezett az egyetemi ifjúság ama széles körét, melyhez az élő szó mindeddig nem hatott el. Munkánkat kiterjesztettük a kollégiumokra, a Zöldkeresztre, a szemináriumokra, szóval az egyetemen kívül álló szervezetekre is. A középiskolai diákok szolgálatában elvégzett lelkimunkáról már bejelentettem, hogy az ország minden középiskolával bíró városában megszerveztük az Evangélikus Középiskolai Diákszövetséget. Az állami, vagy más felekezeti középiskolákba járó evangélikus tanulóifjúság nagy mértékben rászorul egyházunk gondozására. A legtöbb helyen nagy kisebbségben van, úgy hogy természetszerűleg elhatalmasodik rajta a kisebbségi állapotban levők elnyomatási érzése. A Diákszövetségben való tömörítés révén egyházi öntudata erősödik s egyházias egyéniségnevelése határozott irányt és tartalmat kap. Ebben a vonatkozásban felhasználtuk a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, a Pro Christo munkáját is. Elvi álláspontom szerint az ifjúsági munka elvégzése egyházunk feladata, azon kell tehát lennünk, hogy ezt a munkát az egyház becsületes hűséggel tényleg elvégezze. Mégis értékelnünk kell az említett ifjúsági szervezetet is éspedig annál inkább, mert az nem az egyházon kívül, hanem az egyházban végzi az egyházért való munkáját. Erre vonatkozólag olyképpen szereztem biztosítékot, hogy munkatervét ellenőriztem. A népiskolai ifjúság lelkigondozása részint a lelkipásztori foglalkozás, részint a népiskolák számára kiadott Iskolai Naptár segítségével történt. Az Iskolai Naptár minden napra külön áhítatot és népies történetet közöl, a bibliai szakasz és az egyházi ének megjelölésével. Van valami felemelő, hatalmas érzés abban, mikor evangélikus népiskoláink gyermekei reggel 8 órakor átérzik a közösség összekapcsoló gondolatát. Tudatára ébrednek annak, hogy Orosházán, Nyíregyházán, Budapesten, Rozsnyón, Bonyhádon ugyanabban a negyedórában ugyanazt a bibliai verset olvassák, ugyanazt az éneket éneklik, ugyanazzal az Isten-igével közelednek Krisztushoz. A geográfiái területek felett ezer és ezer evangélikus gyermeklélek találkozik s az imádság szárnyán felemelkedik Istenhez. A szociális munkával kapcsolatban tisztelettel bejelentem, hogy a református egyházzal együtt megszerveztük az Evangéliumi Munkásszövetséget, amely a protestáns munkások összegyűjtésére hivatott. Az evangélikus egyéniség rendszeres nevelésére és erősítésére szolgálnak a különböző egyházi konferenciák. Mult évi egyetemes közgyűlésünk határozatának megfelelően f. évi június hó 21—23. napjain Budapesten megtartottuk a felvidéki lelkésztestvérek részére lelkészi konferenciánkat. A konferencián való részvétel kötelező volt s azon a következő előadásokat tartottuk : 1. A háború előtti és jelenkori theológiai munka fő irányai (Dr. Karner Károly egyetemi ny. r. tanár). 2. A magyar evangélikus egyház új törvénykönyve (Kemény Lajos esperes). 3. A felvidéki egyházterület feladatai és szükségletei (Vargha Sándor rozsnyói lelkész). 4. A magyar evang. egyház oekumenikus kapcsolatai (D. Dr. Prőhle Károly egyetemi ny. r. tanár). 5. A magyar evangélikus egyház liturgikus mozgalma és istentiszteleti rendje (D. D. Raffay Sándor püspök). 6. Felvidéki tanulságok nemzeti és egyházi szempontból (Lie. Fizély Ödön somorjai lelkész). 7. A magyar evangélikus egyház iskolaprogramja (Túróczy Zoltán püspök). 8. A magyar evangélikus egyház lelkimunkaprogramja (D. Kapi Réla püspök). 9. A magyar evangélikus egyház és az evangélikus lelkész arca (D. Kapi Réla püspök). Áhítatot tartottak : D. Kapi Béla, Kuszy Emil, Baráth Károly, Smid István, Túróczy Zoltán, D. D. Raffay Sándor. A konferencia célja a lelkek találkoztatása volt. Egymástól ajándékot kaptunk és egymásnak ajándékot adtunk. Lelki közeledéssel, hivatásunkban elmélyedéssel és közös imádkozással munkálkodtunk azon, hogy egy úton, egy szívvel, egy hűséggel, egy lélekkel és egy lelelősségérzettel szolgálhassuk egyházunkat. Mindazok, akik ezen a konferencián résztvettek, magukkal vitték a lélekben való találkozás drága emlékeit. Konferenciákat rendezett a Magyar Evangélikus Lelkész-Egyesület, a Keresztyén Igazság, a Fébé és Túróczy Zoltán püspök Rozsnyón pedagógiai konferenciát. Konferenciával szolgált a Misszióegyesület is, amely ennek a munkaévnek a folyamán töltötte be áldásos működésének 30. esztendejét. Ehelyütt is hálával emlékezem meg arról a rendkívül értékes missziói munkáról, amelyet az egyesület különösen az utóbbi évek óta kifejt, mégpedig a bel- és külmisszió területén egyaránt. Különös elismerés illeti azért, hogy Krisztus egyházunknak is szóló külmissziói parancsát követve, Kunos Jenő lelkész személyében egy finn testvéreink által Kínában fenntartott állomásra misszionáriust küldött, akit én bocsátottam útjára.