Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1937. november 12

9 Különösen egy körülményre kívánom az évnek ezzel az eseményével kapcsolatban a köz- 4L. figyelmet felhívni. Volt idő, amikor befészkelte magát a közfelfogásba az a tévhit, hogy a lutheranizmus, mint a germán lélek szülötte, a magyar néplélek számára idegen. Ennek a téves felfogásnak a képviselői a véletlennek tudták be azt, hogy német és tót anyanyelvű, vagy ilyenekből elmagyarosodott gyülekezeteken kívül tekintélyes számmal vannak tősgyökeres magyar gyülekezeteink is. Az északi testvérek látogatása belevitte népünk köztudatába, hogy a finnek úgyszólván kivétel nélkül, az észtek pedig túlnyomó többségükben evangélikusok. Mégpedig olyanok, akiknek népisége és evangélikus mivolta elválaszthatatlan egységbe olvadt. Nincs talán még egy nép a világon, amelyet az evangélium lelke teljes egészében annyira áthatott volna, mint a finn. S a történelem tanúsága szerint sem az egyik, sem a másik testvérnépet nem erőszak kényszerítette Luther zászlaja alá. Vegyük csak hozzá, hogy a reformáció első évtizedeiben hazánk lakossága is csaknem teljes egészében evangélikus volt, csak később szakadt meg a reformáció híveinek körében az egység, és létszámunkat főkép az ellenreformáció erőszakossága olvasztotta le. Ha már most mind a három finn-ugor nép a lutheri reformációt vette át, és kettőjük ahhoz máig szinte egészében hű maradt, a harmadik pedig a reformáció elején szintén majdnem egészében az evangélium híve volt, lehet-e komolyan fenntartani azt az állítást, hogy a lutheranizmus a finn-ugor származású és lelkiségű magyar nép lelkétől idegen? ! Én éppen ennek az ellenkezőjét látom az elmondottakkal bizonyítottnak : a finn-ugor néplélek számára a vallásosságnak nagyon is rokon formája a lutheri. A testvérek látogatásának méltó előkészítését és lefolyását üdvözlő sorok írásával, üdvözlő beszédek tartásával és jórészt egyházon kívüli forrásból eredő anyagi eszközökkel is előmozdítani igyekeztem és az egyház örömének ismételten többféle formában kifejezést adtam. Több vendégünk megkapta egyházunk biblia-jubileumi Luther-érmét. Az egyetemes egyház által tiszteletükre adott ebéden Dr. Tasnádi Nagy András protestáns államtitkárral együtt Dr. Hóman Bálint m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter is megjelent. Itt említem meg, hogy a mult évi egyetemes közgyűlés 87. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozatával megalakított finn-ugor diaszpora-bizottságbaaz egyházkerületi elnökségekkel egyetértésben felkértem az egyházkerületek püspökein és a gyámintézet elnökein kívül a következőket : Dedinszky Gyula, Garam Lajos,

Dr. Jánossy Lajos, Joób Olivér, Németh Károly, Dr. Br. Podmaniczkv Pál, Sztehlo Gábor, Túróczy Zoltán és Zászkaliczkv Pált. A német hittestvérek köréből is járt nálunk egy kedves vendég, kipróbált barátunk, Dr. Meckel Theodor, a Német Evangélikus Egyház külügyi hivatala vezetőjének személyében. Jólesett tapasztalnunk, hogy új, fontos tisztségében is a régi hűséggel áll mellettünk és változatlan nagyraértékeléssel viseltetik egyházunk és nemzetünk iránt. A német hittestvéreink hazájában működő, de egyetemes lutheránus jellegű sondershauseni Luther Akadémia ezévi nyári konferenciáján is fontos szerep jutott az azon résztvett magyar evangélikus egyházi férfiaknak. A megnyitó istentisztelet szószéki szolgálatát D. Dr. Prőhle Károly egyetemi tanár végezte, Dr. Karner Károly egyetemi tanár és Szántó Róbert lelkész pedig előadással működött közre, utóbbi mint D. D. Raffav Sándor püspök helyettese. A dán és svéd testvérek ebben az évben is megemlékeztek rólunk 300, illetve 600 korona összegű adományukkal, amelynek felhasználását püspökeinkkel, illetve az egyházkerületek elnökeivel egyetértésben eszközöltem. A norvég egyház köréből kedves vendégünk volt Beronka János lelkész, aki nyelvünket beszéli s a magyar igazságnak lelkes híve és hirdetője. Mai közgyűlésünkön pedig két szívesen látott vendég örvendeztet meg minket jelenlétével : D. Bruhns Oszkár, a Gusztáv Adolf Egylet alelnöke, akivel üdvözlő szavakat váltottunk és Kiviranna észt magiszter, akit ezúton köszöntök testvéri szeretettel. Az ökumenikus világmozgalmak kettője, a Gyakorlati Keresztyénség és a Hit és Szervezet mozgalma az elmúlt nyáron Oxfordban, illetve Edinburghban tartotta nagygyűlését. Képviseletünket a tőle megszokott buzgósággal és eredménnyel, egész nyarát ennek a szolgálatnak szentelve, I). Dr. Prőhle Károly egyetemi tanár látta el. Részletes jelentése fontos történelmi dokumentum. Nemcsak a bizottságok és a plénum tárgyalásain állt módjában a nagyjelentőségű kérdések eredményes szolgálata, de alkalma nyílott a canterburyi érsekkel való érintkezésre is, akinek felkérésemre átnyújtotta jubileumi Luther-érmünket, amellyel egyébként több más jeles, velünk szemben különös rokonszenvet tanúsító külföldi hittestvérünkről is megemlékeztem. A nemzetközi helyzet feszültsége és pénzügyi viszonyaink figyelembevételével több külföldi meghívás elfogadása lehetetlenné vált. A személyes képviseletet írásbeli üdvözlettel helyettesítettem. Egyházunk belső életének legfontosabb eseménye, amire már ismételten rámutattam, a zsinat volt. Erre vonatkozólag a következőket jelentem. Az 1934. évi november hó 10-én, Dr. Luther Márton születése napján megnyílt zsinat hosszú esztendők alapos előkészítése után 1934. évi november hó 12 és 13-án, 1936. évi október hó 28-án, 1936. évi november hó 10—21-én, 1936. évi december hó 7—10-én, 1937. évi március hó 11 és 12-én, 1937. évi október hó 12-én és 1937. évi november hó 9-én tartott, összesen hat ülésszakban a bizott-