Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1937. november 12

5 Fájdalom, D. Geduly Henrik püspök, aki az egyetemes közgyűlés egyházi elnöki tisztségét 1. tizennyolc éven át nagy áldással töltötte be és nekem addigi működésem alatt meghitt munkatársam volt, az említett téren kiszélesedett egyházi elnöki hatáskörben már nem gyümölcsöztetheti lelke gazdagságát egyházunk javára, mert Isten őt ennek az évnek a tavaszán elszólította ebből a földi életből. Elköltözése egyházunknak mérhetetlen vesztesége, mert típusa volt ő annak a férfiúnak, akit külső megjelenése és belső tartalma, hite és tudása, erélye és tapintata, minden partikuláris érdeken felülemelkedő s az egyetemes feladatok felismerésében és szolgálatában kifejezésre jutó nagyvonalúsága, személyes ambíciókat nem ismerő ügyszeretete s ellentétek elsimításában, elágazó vélemények összefogásában megnyilatkozó művészete vezető szerepre jelöl ki. Milyen áldással értékesíthette volna ezeket a kivételes képességeket abban a hatáskörben, amely az új zsinati törvények értelmében a püspöki kar szolgálatára nézve legidősebb tagjára vár. S a harmónia lelkétől áthatott együttműködésünk az új munkamegosztás mellett mennyi örömet jelentett volna mindkettőnk számára és Isten kegyelméből milyen áldásos lehetett volna egyházunkra nézve. Mélyen megilletődve búcsúzom tőle erről a helyről. Áldjuk az egek Urát azért, hogy őt nekünk adta. Áldásunk száll lelke után az örökkévalóságba és emlékét hálás kegyelettel fogjuk mindenkor megőrizni. Hála legyen Istennek azért is, hogy D. Kapi Béla püspök úr Őnagyméltósága személyében olyan férfiút állított helyébe, aki gazdagon rendelkezik mindazokkal a tulajdonokkal, amelyek őt az általa betöltött új, fontos hivatásra kiválóan alkalmassá teszik. Kivételes belmissziói érzéke és apostoli buzgósága a belmisszió püspökévé avatja őt. Mintha csak reá szabta volna a zsinat az új törvényt, amely új tisztségében őt egyházunk belmissziói életének irányítójává teszi. Meggyőződésem, hogy a köztünk fennálló benső lelki harmónia új munkatársi viszonyunkban is érvényesül és együttműködésünket áldásossá teszi. Bizalommal, szeretettel és a legjobb reménységgel üdvözlöm őt az elnöktársi székben és abból az alkalomból is, hogy Magyarország Kormányzója őt a m. kir. titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki, s nagy várakozással nézek az egyetemes egyház lelki munkaprogrammjáról szóló előterjesztése elé, amelyet felkérésemre, az új zsinati törvények életbelépését be nem várva, már mai közgyűlésünk elé tár. Hasonló érzelmekkel köszöntöm a tiszai egyházkerület új püspökét, Dr. Dómján Elek Őméltóságát is, aki az egyetemes egyházat már eddig is fontos tisztségekben nagy odaadással szolgálta. Értékének ismeretében működése elé az egyetemes egyház jó reménységgel tekint és azt áldáskívánataival kíséri. Zsinati törvényeinknek nemcsak az elmondottakban körvonalozott rendelkezései, de legjobb meggyőződésem szerint egész komplexuma új élet indulását jelenti egyházunkban Isten dicsőségére, egyházunk és hazánk javára. Mivel a közelmúlt napokban elhangzott zsinatzáró beszédemben részletesen foglalkoztam az új törvényekkel és évi jelentésem is azokhoz kapcsolódik, ismétlésekbe bocsátkozás elkerülése végett itt csak egyes részletekhez kívántam refleksziókat fűzni. Most pedig kérem az Istent, váltsa valóra mindazokat a várakozásokat, amelyekkel az egyetemes közgyűlés a zsinattartás gondolatát elindította, s amelyeknek beteljesedését hosszú esztendők fáradságos munkájával biztosítani igyekeztünk. A zsinat jegyében lefolyt és záródó közigazgatási évet befejező, 1937. évi rendes egyetemes közgyűlésünket ezekután Isten nevében megnyitottnak nyilvánítom. A megnyitó beszéd elhangzása után az egyetemes felügyelő a Gusztáv Adolf Gyámintézet vendégeként hazánkban tartózkodó és meghívására az egyetemes közgyűlésen megjelent D. Bruhns Oszkár lipcsei lelkészt, a Gusztáv Adolf Egylet alelnökét, német nyelven az alábbi beszéddel üdvözli : Mitten in der grossen Spaltung im Völkerleben löst die freundschaftliche Begegnung von Personen und Gemeinschaften aus den verschiedenen Nationen ein gewisses Gefühl der Beruhigung aus. Dieses Gefühl wird zur hoffnungsfrohen Freude gesteigert, wenn solch eine Begegnung nicht nur eine vorübergehende Erscheinung der Gegenwart ist, sondern in den Traditionen der Vergangenheit wurzelt und zugleich Gewähr für die Zukunft bietet. Diese Merkmale kennzeichnen die brüderliche Fühlungnahme des deutschen Gustav Adolf Vereins und der ungarischen Gustav Adolf Hilfsanstalt, die, als Organisationen von zwei befreundeten Kirchen zweier durch Schicksalsgemeinschaft verbundenen Völker, dieselbe Gott wohlgefällige Aufgabe auf ihre Fahnen geschrieben haben. Es ist eine Freude für den Generalkonvent der Ungarlänclischen Evangelischen Gesamtkirche A. B., anlässlich dieser brüderlichen Begegnung den Vertreter des deutschen Gustav Adolf Vereins, Herrn Vizepräsident Pfarrer D. Oskar Bruhns, in seiner Mitte begrüssen zu können. Indem ich diesen Gruss hiermit übergebe, wünsche ich zugleich von Herzen, dass Gott der Herr den Gustav Adolf Verein, die Kirche von Luthers Vaterland und das grosse deutsche Volk mit seinem väterlichen Segen krönen möge. c