Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1936. október 29

4 1. Űj ellenség támadt ugyanis a régi helyén és pedig ádázabb, hatalmasabb és veszedelmesebb annál és ha nem is indult még el a harcászati technika félelmetes fegyverzetével a nyugat elleni irtó hadjáratra, erre félre nem ismerhető előkészületeket tesz. Előőrsei már lerakták, több helyt fel is robbantották az aknákat és engedelmes eszközévé tették a nép bűnözésre hajlamos és megtéveszthető rétegeit széles e világon. A kommunizmus világagitációja és hadikészülődése nemcsak a gazdasági, társadalmi és politikai rendszer ellen irányul. Mivel tudja, hogy a fennálló világrend megsemmisítése teljessé csak úgy válhat, ha előbb megsemmisül az azt fenntartó legnagyobb erő, a keresztyénség, azért a kommunizmus legnagyobb ellenségét a keresztyénségben látja, elsősorban tehát annak létére tör, miközben a menny és az emberszivek trónjáról le akarja taszítani magát az Istent. Hogy az atheizmus számára mennyire előkészítette már a keresztyén nyugaton a talajt, mutatja a tény, hogy atheista propagandájának középpontját keresztyén országok fővárosába helyezte át. Azt hiszem, indokolásra nem szorul, mint kellene ennek a ténynek egy csapásra megváló sítania a keresztyén egységfrontot ! De ehelyett mit látunk ? Egyrészt olyan bizalmatlanságot, meghasonlást, ellenséges kedést a keresztyén államok között, amely már-már háború kirobbanásával fenyeget, másrészt olyan meg nem értést, visszavonást maguk a keresztyén egyházak között, amely a létükre törő kommunizmusnak öntudatlanul is, akaratlanul is legjobb szövetségesévé válik. Buda falai alatt a keresztyénség egysége valósággá lett és diadalt aratott. Jaj a keresztyénségnek, ha a kétszázötvenéves jubileum alkalmából meg nem hallja és meg nem szívleli az abbó hozzá szóló, a keresztyén népek és keresztyén egyházak összefogását sürgető intelmet. Erre az egységre hívnak fel a spanyolországi események is, amelyekről meg nem emlékeznünk és amelyeknek tanulságait le nem vonnunk végzetes mulasztás elkövetése nélkül lehetetlen. A Spanyolországban lejátszódó szörnyű drámának kezdetét azok a láng- és füstoszlopok jelentették, amelyek kirabolt és felgyújtott katedrálisok romjaiból törtek az ég felé. Lángbaborult templomok jelzik, mint Oroszországban, úgy spanyol földön is az anarchizmussal szövetkezett kommunizmus útját mindenütt. De az ősi dómok, kolostorok és azok kincsei mellett az alig észrevehető, szerény evangélikus templom sem kerülte el sem itt, sem ott a sorsát, annak feszülete és szegényes felszerelése is áldozatául esett a tömeg őrjöngésének. A magyarországi kommunizmus idejéből elevenen él még a lelkünkben a közös sors és az annak nyomása alatt támadt testvéri összefogás emléke, sőt a szerzett tapasztalatok alapján annak tudata is, hogy a keresztyénség az a legerősebb bástya, amelyen a kommunizmus felforgató törekvéseinek ostroma megtörik. Ebből az következik, hogy az államoknak fel kell ismerniök az egyházban legerősebb támaszukat. Az egyházban, tehát nem ebben, vagy abban az egyházban. És a méltánylásnak, amely ebből a felismerésből folyik, nem szabad különbséget tennie az egyház különböző felekezetei között. Ennek a felismerésnek a hiánya ugyanis a mai vészterhes időkben egyházra és államra nézve egyaránt végzetessé válhatnék, mert a méltánylás elmaradása gyengítené az egyház erejét és így közvetve az államra is kedvezőtlenül hatna vissza, a különbségtétel pedig az egyházon belül meghasonlást.idézne elő, már pedig az a ház, amely önmagában meghasonlik, meg nem állhat. S ha ledől a támasz, összeomlik az is, ? minek támaszául szolgált. Ezért kérünk és várunk továbbra is felismerést, méltánylást és egyenlő elbánást az állam részéről. Távol áll tőlem még gondolatban is az állammal szemben a vád, mintha akár az egyik, akár a másik vonatkozásban az ellenkezőjét tenné annak, amit tőle kérünk és várunk. Hálásan elismerjük, hogy a magyar államot az egyházzal szemben a megbecsülés, erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt a támogatásra irányuló készség lelke hatja át. Tapasztaljuk, hogy pénzügyi tekintetben is igyekszik megadni az erejéhez mért segítséget. De úgy véljük, lehetne talán más célok rovására ennél esetleg még többet is tennie, hogy a lelkészek létérdeket szolgáló, jogos követelései teljesüljenek, az iskolai és adósságterhek alatt roskadozó egyházközségek a nyomás alól felszabaduljanak, a misszió területén megindulhasson az intenzívebb munka és intézmények életrehívása által jobban meg tudjon felelni az egyház a kor követelményeinek. Nem vitatjuk az államnak az egyenlő elbánásra irányuló törekvését sem, amelyet illetőleg tanúbizonyságot tesz többek között a számarány kérdésével kapcsolatban adott esetben hivatalos helyről nemrég elhangzott az a nyilatkozat is, amelyről készséggel elismerjük, hogy a támadt nyugtalanság eloszlatását eredményesen szolgálni hivatott. Az állam kötelességének hangsúlyozásánál csak úgy, mint a keresztyén összefogás sürgetésénél nem szabad azonban egy pillanatra sem szem elől tévesztenünk, hogy az egyház napjaink vészei között való győzelmes megállásának alapfeltételét elsősorban hivatásának hűséges teljesítése képezi. A mi egyházunk számára hathatós buzdítást tartalmaz ez irányban ennek az esztendőnek harmadik jelentős eseménye, a Schmalkaldeni Cikkek négyszázados jubileuma. Ebben a hitvallási iratban az evangélium lángja lobog. Mint égi fény fáklyáját, őrizte, hordozta és világoltatta azt egyházunk négy évszázadon át. Ebben az évben egy másik fáklya is fellobbant. Megelevenedett egy évezredekkel ezelőtti szokás. A görög kultúra romjai között a nap sugaraitól kigyúlt az egykor Zeus tiszteletére rendelt