Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1936. október 29

16 8. rendezett szeretetvendégségnek, amelyet D. Kapi Béla püspök értékes előadásával ismét megtartottam. A nagy számban megjelent ifjúság az egyetemes egyház vendégszeretetét látható örömmel és hálával fogadta. Tudomásom van arról, hogy a szeretetvendégségen olyan kapcsolatok szövődtek, amelyek alkalmasak az evangélikus intelligencia tömörítésének előmozdítására. Ezúton is köszönöm püspökeinknek, hogy a budapesti egyetemekre és főiskolákra készülő ifjúság adatainak rendelkezésemre bocsátásával a budapesti egyetemi és főiskolai ifjúság gondozásba vétele fontos vállalkozásának sikerét előmozdították. Az elmondottakhoz kapcsolódik az iskolán kívüli ifjúság körében folyó missziói munka megemlítése is. Sajnálom, hogy a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek evangélikus ágának mozgékony titkára, akinek működése a mozgalomnak nagy lendületet adott, egyházközségi lelkészi állást vállalván, a szolgálatból kivált. Annál megnyugtatóbb, hogy Dr. Scholtz Oszkár, aki immár tíz éve viseli az evangélikus ág elnöki tisztségét, mint az egész ifjúsági mozgalomban, ezen a munkatéren is önzetlenül és lelkesen tovább szolgál és így a titkárváltozás okozta zökkenőn a mozgalmat érdekeinek súlyosabb sérelme nélkül átsegíti. Annak a hivatásnak a jogán, amelyet a Tranovsky György szerkesztésében 300 esztendővel ezelőtt napvilágot látott, Tranoscius néven ismert, tót énekeskönyv egyházunk életében betölt, az annak háromszázados jubileumáról való megemlékezés is önkéntelenül ebbe a keretbe kívánkozik. Sajnálom, hogy a terminusok torlódása miatt a Liptószentmiklóson lefolyt jubiláris ünnepségeken, amelyekre meleg testvéri érzéstől áthatott meghívást kaptam, nem tudtam résztvenni. Annál inkább örülök, hogy a Magyar Luther Társaság ma este ünnepi ülés keretében hódol Tranovsky György emlékének s így módot ad egyházunk közönségének arra, hogy a hálás emlékezésbe bekapcsolódjék. A Tranosciusnak magyar nyelven való megjelentetése, amelyről tavalyi jelentésemben beszámoltam, azonfelül, hogy azt egyházunk közkincsévé tette, egyben zászlóhajtás is volt Tranovsky György emléke előtt. Adjunk hálát az Istennek azért, hogy őt egyházunknak adta és lelkének ihletésével a lutheri reformáció hitigazságainak hárfás misszionáriusává avatta. Oh, mert nagy szüksége volt és nagy szüksége van egyházunknak ma is ilyen misszionáriusokra, ha meg akarja állni a helyét, mint megállta négy évszázadon át, a világnézetek küzdelmében. Az ellentétes világnézetek részéről ugyanis viaskodás folyik népünk lelkéért. Nemcsak a városok népe van kitéve a keresztyénellenes világnézetek ostromának, a falu lelke is versengés tárgya. Ezért kívánatos, hogy a belmisszió minél hatalmasabb mértéket öltsön és figyelemmel legyen a város és a falu népének különleges viszonyaira, értelmisége színvonalára és sajátos szükségleteire egyaránt. Ezen a téren sok a tennivaló. De megnyugvás érzetét váltja ki belőlem az a meggyőződés, hogy erős missziói érzékkel megáldott püspökeink vezetése mellett lelkészi karunk, amelynek soraiban örömmel látunk hivatott misszionáriusokat és apostolokat, megküzd a nehéz feladattal és biztosítani tudja egyházunk számára a nehéz küzdelmekben a diadalmas megállást. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő nagy körültekintésről, lelkiismeretes és eredményes tevékenységről tanúságot tévő jelentését hálás elismeréssel fogadja és azt egészében és minden részében jóváhagyólag tudomásul veszi. Az egyetemes felügyelő által kifejezett üdvözlésekhez és részvétnyilvánításokhoz csatlakozik és az elhúnyt nagyok emlékét jegyzőkönyvében kegyelettel megörökíti. G. (Sz.) Az alkotmány- és jogügyi bizottság javaslatára az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásának a kérdését továbbra is állandóan napirenden tartja, elvárva a törvényhozástól, hogy mihelyt lehetségessé válik, ezt a törvényt annak valódi szellemében, teljes mérvben végre hajtja. 7. (Sz.) Az alkotmány- és jogügyi bizottság javaslatára az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy —- a magyar országgyűlés felsőházának a törvényhozói munkában egyetemes nemzeti érdekből való, a mostani történelmi időkben fokozottan fontos jelentőségű szerepére és elhivatottságára való tekintettel — szükségesnek tartja, hogy minden keresztyén vallásfelekezetnek minden püspöke és a protestáns 'egyházak egyházkerületi főgondnokai, illetve felügyelői hivataluknál fogva tagjai legyenek a magyar országgyűlés felsőházának. Ezért elhatározza, hogy a magyar országgyűlés felsőházáról szóló 1930. évi XLII. t.-c. ily értelmű módosításának az érdekében felterjesztést intéz a m. kir. kormányhoz s egyúttal e kérdésben való csatlakozás érdekében átír a magyarországi református egyház egyetemes konventjéhez, nemkülönben a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottsághoz is. 8. (Sz.) Az egyetemes főjegyző bejelenti, hogy a zsinat a lefolyt évben elkészítette a tárgyalás alapjául szolgáló előmunkálatokat, úgy, hogy legközelebb már az érdemleges tárgyalásokat is megkezdi. A tegnapi zsinaton az első törvénycikk, amelyet a Kormányzó úr Őfőméltósága megerősített, kihirdettetett és ennek alapján a 12 új zsinati tag választása megejtetett. A zsinat harmadik ülésszaka folyó évi november hó 10-ére van összehíva. A jelentés tudomásul szolgál.