Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1936. október 29

14 5. A theológiai fakultáson az egyházi ének- és zeneoktatást eddig Hamar Gyula tanítóképzőintézeti igazgató látta el, aki azonban nyugalombavonulása miatt erről a megbízatásáról lemondott. Fáradozásáért köszönetet mondtam. Utódjául Dr. Gárdonyi Zoltán tanítóképző-intézeti tanárt kértem fel. A theológiai fakultásra a múlt tanév II. felére 117, a folyó tanév I. felére pedig 122 hallgató iratkozott be. Több hallgató és segédlelkész külföldi, németországi, illetve finnországi egyetemen folytatja tanulmányait. A hallei magyar ösztöndíjra egy érdemes segédlelkészt prezentáltam, a külföldi tanulmányi segélyekre felvett összegből pedig több ifjút segélyben részesítettem. Ezeknél az intézkedéseimnél lehetőleg tekintettel voltam a fakultás tanári karának javaslatára. Ebben az összefüggésben számolok be a mult évi egyetemes közgyűlés 46. jkv.-i pontban foglalt határozata alapján a theológuscsere kiépítése érdekében a skandináv egyházak vezetőségével felvett érintkezésem eredményéről. D. Fuglsang Damgaard dán püspöktől eddig nem érkezett válasz. D. Eidem Eriing érsek válasza sajnálattal állapítja meg, hogy nekik a soproni Theológusok Otthonához hasonló intézményük nincs, egyháza ilyen célra anyagi eszközökkel nem rendelkezik és a theológiai fakultások az egyháztól függetlenek. Kérésünket áttette a fakultásokhoz és reméli, hogy azok egy theológusunk számára talán tudnának ingyen ebédet biztosítani. A fakultások válasza késik. A svéd érsek válasza — ha a kívánt eredményt nem is hozta meg — megerősíti bennünk azt a megnyugtató érzést kiváltó tudatot, hogy szegénységünkben is vannak olyan intézményeink, amelyeket még nagy, anyagiakban erős külföldi egyház is nélkülözni kénytelen és berendezkedésünk fontos tekintetekben másoknak is például szolgálhat. Norvég részről egyházunk lelkes barátja I). Ihlen Keresztély, az osloi theológiai fakultás dékánja válaszolt. A theológuscsere gondolatát melegen üdvözli és egy theológusunk számára ingyen helyet ajánl fel. Annak a reményének ad egyben kifejezést, hogy megfelelő propaganda esetén a jövőben akad majd norvég theológus is, aki az általunk felajánlott vendégbarátságot igénybe veszi. Végtelenül sajnálom, hogy az idén külföldre menő theológusok között, bár a fakultást ilyen irányban megkerestem, nem akadt, aki a felajánlott norvég ingyenhelyet igénybe vette volna. Ezúton is felhívom erre a kedvezményre theológusaink figyelmét és kérem a hittudományi kart, hogy ennek a kérdésnek különös figyelmet szentelni szíveskedjék. Itt tartom szükségesnek annak megemlítését, hogy a lelkészképesítő bizottság Zimmermann Rezső volt akroni lelkész amerikai lelkészi oklevelét nosztrifikálta s hogy a lelkészképesítő szabályzat 64. §-ában előírt lelkészi törzskönyv kérdésében költségkímélés céljából az elnökségekkel abban állapodtam meg, hogy az egyházkerületek továbbvezetik eddigi törzskönyvüket, amelynek másolatát az egyetemes egyház rendelkezésére bocsátják s az évi változásokat minden év végén közlik. Ennek jóváhagyását kérem. A lelkészjelölteket minősítő bizottság ügyrend-tervezete olyan időpontban érkezvén hozzám, amikor a mult tanévre való életbeléptetése már nem lett volna keresztülvihető, az elnökségekkel abban állapodtam meg, hogy ezt a fontos kérdést inkább az egyetemes közgyűlés elé terjesztjük. Ugyancsak tárgyalásra vár a lelkész-tanítói intézmény kérdése, valamint D. Dr. Pröhle Károly egyetemi tanárnak a tanárképzésre vonatkozó javaslata is. Mindkét ügynek megvannak a maga theológiai és tanügyi vonatkozásai is, miéit is az mind a két illetékes bizottságon keresztül kerül az egyetemes közgyűlés döntése alá. A tanügy terén nemcsak azzal, hogy jelentésem ennek a részének az élére helyezem, de külön hangsúllyal is ki akarom emelni a miskolci jogakadémiának az egyházjog művelésében kifejtett dicséretes buzgóságát. Tavaly tekintélyes kötet jelent meg az egyik hallgató tollából a német egyházi viszonyokról, néhány nappal ezelőtt pedig egy hallgatónak a magyarországi református egyházi alkotmányról írt ugyancsak egy kötetet kitöltő tanulmánya hagyta el a sajtót. Ez a két mű ugyanannak a szellemnek a terméke, amely annakidején az ágostai hitvallás négyszázados jubileuma alkalmából a jogakadémia értékes emlékkönyvét létrehozta és amely az elmúlt tanévben az egyházjogi szemináriummal jelképes egyházkerületi közgyűlést rendeztetett. A jogakadémiának ez az iránya igazolja annak az egyház szempontjából való feltétlen létjogosultságát és egyben példát mutat minden evangélikus tanintézetnek arra, mikép igyekezzék mindenik a maga nemében a nevében szereplő evangélikus jelzőt életének és működésének irányává és tartalmává tenni. A lefolyt év fontos tanügyi eseménye volt a közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935. évi VI. t.-c. és az új középiskoláról szóló 1935. évi XI. t.-c. végrehajtási utasításának, továbbá az új gimnázium II. osztályos tantervének kiadása. Ezekben, főleg az első kettőben egyházunk autonómiáját érinthető intézkedésekre vonatkozólag a tanügyi bizottság és az ügyész bevonásával véleményt adtam. Ezek a végrehajtási utasítások arra mutatnak, hogy a tanügyi kormány nagy tapintattal jár el, úgyhogy a tervezetek megjelenésekor felmerült aggodalmak csökkennek. Ennek ellenére mindent el kell követnünk, hogy autonómiánkat megvédjük. Éppen ezért egyházunknak sürgősen gondoskodnia kell arról, hogy iskoláink az állam fokozottabb beleszólási lehetősége ellenére is egyházunk szellemében neveljék ifjúságunkat s így ezentúl is egyházunk védőbástyái legyenek, mint a múltban voltak.