Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1935. november 15

10 O. A felsorolt üdvözlések többet mondanak annál, hogy a m. kir. kormány egyes tagjaival és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium egyes tényezőivel szemben a köteles figyelem előírásainak eleget tettem. Maga az üdvözlések ténye inkább annak folyománya és az azokhoz fűzött néhány kísérő szó is világosan mutatja, hogy az illetők, akik, miután velük állunk közvetlen összeköttetésben, egyházunkkal szemben végelemzésben az államot képvisel ik, egyházunk iránt olyan megértést, méltánylást és segítnikészséget tanúsítanak, aminő tételes törvényeink, történelmi multunk és a nemzet életében jelenleg betöltött és a jövőben betöltendő hivatásunk alapján joggal és méltán megillet. Ezt legjobb lelkiismeretem szerint le kell rögzítenem. Egyébként sem vagyok híve az okkal, ok nélkül folytatott sérelmezési politikának. Csak két kardinális kérdésben szeretném az állam magatartásának megváltoztatását. Az egyik jogi, a másik pénzügyi természetű. Az előbbi kívánság haladéktalanul megvalósítható, az utóbbinál magam is számot vetek azzal, hogy az egészében csak az államháztartás helyzetének javulásával lesz teljesíthető. A felekezeti békét az államnak kellene erős kézzel biztosítania. Meg kellene akadályoznia, hogy a tételes magyar törvények értelmében érvényes házasságok ágyasságnak legyenek bélyegezhetők. Nem szabadna tűrnie, hogy egyik felekezet felelős, vagy felelőtlen tényezői a másikat szóval, vagy írásban becsméreljék, ami nemcsak a megtámadott, de a támadó félnek is erkölcsi kárával jár, mert lejáratja az egyházak tekintélyét és egyben a legérzékenyebb ponton bontogatja a nemzet egységét is. El kellene fojtania azt az irányzatot, amely az állások betöltésénél az arravalóság mérlegelésének egyedül helytálló szempontja helyett a felekezeti arányszám érvényesítését követeli, bármely oldalról hangozzék is el ez a követelés. Pénzügyi vonatkozásban nem volna szabad az államnak megfeledkeznie arról, hogy az államsegélyek jelenlegi, sőt békebeli mértéke sem kielégítő. Az ország szétdarabolása, a gazdasági válság és az idők parancsszava fokozott követelményeket támaszt egyházunkkal szemben. Már pedig egyházunk anyagi ereje teljesen leromlott. Alapítványaink és alapjaink tönkrementek. Harangjainkat és orgonasípjainkat elvitte a háború. Népünk jólétét megsemmisítette a mezőgazdasági válság, a munkanélküliség, az ipar és kereskedelem pangása, a b-lista, a fizetésredukció és a szabad értelmiségi pályák csődje. Híveink adózó- és adakozóképességét és kedvét tönkretette az adóterhek megnövekedése és az adók behajtásánál alkalmazott szigor. Itt rombadől a templom. Ott beszakad az iskola teteje. Az egyik egyházközség ingatlanai felett megperdül a dob, a másikban üres a pénztár, nincs lelkészi, tanítói fizetés. Rozoga paplakokba, amelyekből századokon át a magyar életnek sok jelese rajzott ki, beköszöntött a nyomor, iskolázatlanul lézengenek otthon a gyermekek. Sok jobb sorsra érdemes tanító terményjárandóságának túlértékelése miatt a nyomor szélére sodródott. Ilyen helyzetben az állam kötelessége a helyzetet új mérlegelés tárgyává tenni és amint arra módja nyílik, gyökeresen segíteni. Sőt nem is újramérlegelésről és nem is kétirányú intézkedésről van itt szó, hanem csak az 1848. évi XX. t.-c. teljes végrehajtásáról. Rátérve a kormánnyal való írásbeli érintkezéseinkre, azok komplexumából itt az alábbiak felsorolását tartom szükségesnek, előre is jelezve, hogy a tanügyi vonatkozásúakat jelentésem más helyén ismertetem. Az 1933. évi egyetemes közgyűlés 17. jegyzőkönyvi pontja értelmében az egyházi bíróságok működésének hiányos jogi biztosítékai tekintetében tett felterjesztés alapján a m. kir. igazságügyminiszter az egyházi hatóságok büntetőjogi védelméről törvénytervezetet készíttetett és azt T. 502/306. szám alatt nekem véleményezésre megküldötte. A mult évi egyetemes közgyűlés 10. és 35. jegyzőkönyvi pontjában foglalt határozat alapján a lelkészek anyagi helyzetének könnyítése, a felekezeti tanítók megélhetésének biztosítása, a lelkészi korpótlék 100%-ban való folyósítása, a lelkészi állások terményjárandóságainak a mai terményárak figyelembevételével való értékelése és ez alapon a kongrua helyesbítése, valamint az államsegély és a segédlelkészi kongrua felemelése érdekében a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztésre 4545/1935. II. szám alatt érkezett válasz szerint a terményjavadalom újraértékelésére és a korpótlék 100%-ban való folyósítására vonatkozó kérés az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében nem teljesíthető. Ha a pénzügyi helyzet javul, a miniszter a kérdést újból megfontolás tárgyává teszi. Ami a segédlelkészi kongruát illeti, az a lélekszám arányában a békebelihez viszonyítva 151 %-ban van valorizálva, s így azt a miniszter sajnálatára nem emelheti, ajánlja azonban, hogy szállítsuk le a segédlelkészi kongrua összegét, mint a reformátusok tették, 28*— pengőre és intézkedjünk az iránt, hogy a szolgálatképtelen lelkészek nyugdíjba vonuljanak. A mult évi egyetemes közgyűlés 46. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozata alapján a fogházak lelkipásztori látogatása és a fogházi istentiszteletek tiszteletdíjának felemelése tárgyában a m. kir. igazságügyminiszterhez intézett felterjesztésre 8036/1935. VI. szám alatt érkezett válaszleirat szerint a lelkipásztori gondozásnak a fogházi rend keretén belül nincsen akadálya, de a pénzügyi vonatkozású kérelem költségvetési fedezet híján nem teljesíthető. A mult évi egyetemes közgyűlés 86. jegyzőkönyvi pontjában foglalt határozat alapján tett felterjesztésre, amelyben a megszervezett missziói egyházak támogatására egyházunk részére külön