Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1935. november 15
8 Das ist das Bekenntnis zur lebendigen Offenbarung Gottes in Christus und seinem Wort. Aus dieser Gemeinsamkeit heraus habe ich gesprochen und danke Ihnen, dass Sie mich angehört haben. Die evangelische Kirche Ungarns war von jeher ein fester Hort lutherischen Christentums ; bei ihr kann ich daher besonderes Verständnis iür das innerste Anliegen voraussetzen, das uns bewegt und das auch unserer Gustav Adolf-Arbeit in der Gegenwart ihren besonderen Stempel aufdrückt : denn sie ist ja mehr, als eine äussere Unterstützungstätigkeit. Aber auch der ungarische Staat bringt in seiner Art und verfassten Gestalt besondere Voraussetzungen für eine rechte Würdigung der deutschen Erneuerungsbewegung mit. Denn das Symbol der heiligen Stefanskrone zeugt von der tiefen Einsicht in die unlösbaren positiven Beziehungen zwischen Staat und christlicher Kirche, das Symbol, dem die weitschauende Politik des bedeutenden politischen Führers Ungarns entspricht unter der Stellvertretung des königlichen Herrn des Landes durch den ehrwürdigen Reichsverweser. Ich darf die Gelegenheit benutzen, in Gedanken diesen Führern der edlen ungarischen Nation in Ehrerbietung zu begegnen. Als Leit er des Evangelisehen Vereins der Gustav Adolf-Stiftung im Heimat lande der Reformation möchte ich aber zum Schluss noch einmal Zeugnis ablegen von der glaubensbrüderlichen Verbundenheit, in der wir deutschen evangelischen Christen uns mit allen wissen, die in der Gefolgschaft Christi stehen. Ich möchte diesem hochwürdigen Konvent danken, dass er durch seinen Empfang und seine Begiüssung nicht nur unser Werk geehrt, sondern auch seinerseits mit der Tat die unlösbare Einheit unserer beiderseitigen Kirchen im gemeinsamen Glauben und Erkennen bekräftigt hat ! A beszéd elhangzása után a közgyűlés — elénekelvén Luther »Erős vár a mi Istenünk« kezdetű diadalénekét — a Gusztáv Adolf-Egyletet és annak elnökét lelkesen ünnepli és elhatározza, hogy a nagyszab sú beszédet jegyzőkönyvébe egész terjedelmében felveszi. 6. (Ky.) Az egyetemes felügyelő bemutatja következő évi jelentését : A cum Deo pro ecclesia elve, amelynek egyházunk életében való érvényesülését elnöki megnyitóbeszédemben szükségesnek jeleztem és amelynek egyházunk életét tényleg átható és irányító munkájára egyházunk egyes jelentős életmegnyilvánulásaiban rámutattam, vezéilő elv gyanánt lebegett az én szemem előtt is abban a munkakörben, amelynek betöltésére és irányítására egyetemes felügyelői minőségemben az Isten kegyelme és hittestvéreim bizalma elhívott. Ennek a ténynek tulajdonítom, hogy az 1934/35. közigazgatási év határán, a számadás napján a végzett munka útjába torlódó rendkívüli nehézségek ellenére is tudok eredményekre rámutatni s hogy amikor erről a legfőbb őrhelytől tekintetemet egyházunknak nemcsak a magam közvetlen, de felügyeletem alatt lló egész munkaterületén is végighordozom, olyan örvendetes jelenségek egész sorozatát látom magam előtt, amelyek alkalma&abb idők kedvezőbb körülményei között is jelentős eredmények számláján volnának elkönyvelendők. Beszámolóm élén álljon az esztendő legfontosabb kérdése, korszakos jelentőségű eseménye. Egyházunk életében új korszak hajnalhasadását reméljük és várjuk az 1934. évi november hó 10. napján megnyílt zsinattól. A zsinat megnyitásának ünnepélyességét fokozta s egyben a hazai két protestáns egyház testvéri sorsközössége mellett tett bizonyságot a református zsinatnak Dr. Balogh Jenő főgondnok és D. Dr. Ravasz László püspök vezetése alatt megjelent díszes küldöttsége s annak jóleső, meleg üdvözlete. Törvényszerű megalakulása után a zsinat két irányban fejtett ki egyelőre inkább csak előkészítő jellegű tevékenységet. Egyrészt ugyanis egyházunk körében már előzetesen megnyilvánult közóhajnak megfelelően néhány szakaszos törvényt alkotott a zsinat 12, választás útján behívandó taggal leendő kiegészítése tárgyában, másrészt megalakította a szükségesnek mutatkozó szakbizottságokat és azokat utasította, hogy az egyetemes közgyűlés által már évekkel előbb kiküldött zsinati bizottság előmunkálatainak és tervezeteinek, valamint az időközben hozott egyetemes közgyűlési hat rozatoknak és beérkezett indítványoknak figyelembevételével készítse el a zsinat elé terjesztendő törvényjavaslatokat. Örömmel jelenthetem, hogy a lefolyt egy esztendő alatt várakozásaink mindkét irányban beteljesedtek. A zsinat tagjainak kiegészítésére vonatkozó törvényünket Magyarország kormányzója 1935. évi február hó 6. napján legfelsőbb jóváhagyással és megerősítéssel ellátni méltóztatott. A zsinat által kiküldött alkotmány- és közigazgatási, tanügyi, pénzügyi és törvénykezési bizottságok javaslataikat elkészítették. Ezeket a javaslatokat a zsinat elnöksége nyomtatásban sokszorosíttatta s a folyó évi november hó 16. napján ülésező zsinati egyeztető-bizottság"bírálata alá bocsátja, egyben megküldötte az összes zsinati tagoknak is.
