Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1935. november 15

19 1934 áprilisában megindítván templomépítési mozgalmát, 1935 május ban elhelyezte templomának6. alapkövét és szeptember óta már felszentelt temploma gyűjti egybe falai közé istentiszteletre a példás életű gyülekezetet. Nemcsak mint hatvankörnyéki birtokos, de úgy is mint egyházunk egyetemes felügyelője, kötelességemnek ismertem, hogy az alapkőelhelyezésen és a templomszentelésen is szemé­lyesen résztvegyek és tolmácsoljam az egyetemes egyház áldáskívánatait, amely a hatvani hívek Ígéretes mozgalma érdekében nem hiába hozott erkölcsi és anyagi áldozatot. Hogy a hatvani templom gondolata várakozáson felül gyorsan és úgy valósulhatott meg, hogy adósság terhe a híveket nem nyomja, az Isten kegyelmén, a maguk buzgóságán és lelkészük lelkes fáradozásán kívül főkép Sándy Gyula műegyetemi tanárnak köszönhető, aki Isten adta rend­kívüli szaktudását és páratlanul gazdag tapasztalatait példás készséggel és önzetlenséggel bocsátotta az ügy szolgálatára. Ezt a férfiút ezekben az időkben, amikor szórvány-egyházunkban ég a templom­építés vágya, áldásul adta nekünk az Isten. Már huszonegy templom emelkedik hazánkban, amelynek ő az alkotóművésze és amely késő nemzedékeknek is hirdetni fogja, hogy Isten, aki minden kornak megadja a maga embereit, ennek a kornak is adott egy olyan férfiút, akinek erős lutheri hite meg­teremtette az igazi evangélikus templom legtökéletesebb formáját, és akinek lángoló egyházszeretete kis eszközökkel is nagy alkotások létesítését biztosította. Ugyancsak az ő lelke hatja át azt a missziói munkát, amelyet az egyetemes egyház a Luther Otthonon keresztül a budapesti egyetemi és főiskolai hallgatóság körében végez. Ebben a szolgálatban jeles munkatársa Dr. Gombocz Zoltán egyetemi tanár egyházunk nagy veszteségére az esztendő tavaszán tragikus hirtelenséggel elhunyt. Ennek a munkának a kiszélesítését és a budapesti egyetemi és főiskolai ifjúság összességére való kiterjesztését célozta a mult évi jelentésemben kifejezésre juttatott az a meggyőződésem, hogy szük­séges volna erre a munkára külön lelkész szolgálatba állítása. A mult évi egyetemes közgyűlés az ifjú­sági belmissziói bizottság jelentésével kapcsolatban meg is bizott azzal, hogy a kérdéssel érdemben foglalkozzam, a szükséges intézkedéseket foganatosítsam, illetve, amennyiben ez nem volna lehet­séges, jelen közgyűlésünk elé konkrét javaslatot terjesszek. Örömmel jelenthetem, hogy a folyó év kezdetén a bányai egyházkerület püspökével és a budapesti egyházmegye esperesével úgy is mint a pesti magyar egyházközség igazgató-lelkészével egyetértésben az egyetemi ifjúsággal való intenzív foglalkozásra megbízást adtam Dr. Szuchovszky Lajos budapesti vallástanárnak. Tekintettel arra, hogy ő a Budapesti Egyetemi Luther-Szövetség igazgatója s ezen a réven a budapesti egyetemi hallgatók tekintélyes része bizalmának letéteményese, működése elé bizalommal nézek. A munkát nagy lelkesedéssel kezdte meg és folytatja. Munka­programmja teljes megértéssel találkozott. Az egyetemes egyház rendezésében már eddig is évek óta rendszeresen, minden hónap első vasárnapján megtartott egyetemi istentiszteletek továbbra is folyta­tódnak. Ezeken kívül az ifjúság hitében és egyházhűségében való megerősítését célzó előadások is tartatnak és folyamatban van az ifjúság lelkipásztori látogatása, főkép a különböző internátusokban, ahol nagyobb számban élnek együtt. Az egyetemi ifjúsággal való behatóbb foglalkozást az egyetemes egyház nevében általam megrendezett szeretetvendégség vezette be, amelyen egyházunk egyes vezetőférfiainak ajkáról értékes előadások hangzottak el. A résztvevők nagy száma azt a benyomást tette reám, hogy tényleg sikerült az egyetemi ifjúság tömegeit megmozgatnunk. Hogy ilyen megmozdulástól mit várhatunk, azt az egyetemes közgyűlés színe előtt részleteznem bizonnyal felesleges. Arra kérem az Istent: adja erre a jövőt alapozó munkára és az ő kegyelméből eredményesen lezárt munkaév után a mai nappal megkezdődő új munkaévre is megsegítő, gazdag áldását. A jelentéshez, annak kiegészítéséül, D. Geduly Henrik püspök, egyházi elnök — az egyetemes közgyűlés élénk helyeslésétől kísérve — hozzáfűzi, hogy az országgyűlés felsőháza D. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt alelnökévé választotta. Hozzászól még a jelentéshez Jánossy Gábor közgyűlési tag is, aki külön határozat tárgyát nem képező felszólalásában a reverzális-hajszát nemzeti szempontból élesen elítéli és a Corpus Juris Canonicinak a vegyes házasságokra vonatkozó rendelkezéseit a XX. század szégyenének mondja. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelőt a felsőház alelnökévé való meg­választásával kapcsolatban melegen ünnepli, lelkiismeretes és eredményes munkáról számot adó évi jelentését köszönettel fogadja és az abban foglalt javaslatokat magáévá teszi. Az elnöki megnyitóval és a jelentéssel kapcsolatban az egyetemes közgyűlés a nemzeti és vallásszabadságért zászlót bontott és számkivetésben elhalt II. Rákóczi Ferenc dicső fejedelem emlékének hálás kegyelettel áldoz, csatlakozik az egyetemes felügyelő részvétnyilatkozataihoz és üdvözleteihez és az elhunytak emlékét jegyzőkönyvében meg­örökíti.

Next

/
Thumbnails
Contents