Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

28 Tekintettel arra, hogy az egyetemes közgyűlésnek több ízben tett ily irányú felterjesztésére az a válasz érkezett, hogy a vasárnapi munkaszünet tárgyában törvénytervezet készül, melynek keretében a vásárok vasárnapról hétköznapra való áttétele, az üzletek zárvatartása, a szeszesitalok kimérésének tilalma stb. megoldást nyer, ezt az ügyet, mint folyamatban lévőt, a közgyűlés nyilvántartja s az erre vonatkozó újabb felterjesztéstől eltekint. A vonatkozó miniszteri leiratnak azt a részét, amely szerint a kincstári érdekekre és az érdekelt iparosokra való tekintettel a szeszesitalok kimérésének korlátozására nem hajlandó — elvi álláspontjánál fogva — fájó szívvel veszi tudomásul. 45. (K.) Tárgyaltatik a kemenesaljai egyházmegyének a dunántúli egyházkerület révén érkezett aziránti felterjesztése, hogy egyfelől nagypénteken, mint egyetemes keresztyén ünnepen, másfelől a protestánsok közös ünnepén, október 31-én, a lármás külső munka hatóságilag tiltassék el. Tekintettel arra, hogy a magyar hivatalos és közéletben csak az úgynevezett pirosbetűs napokon tartanak ünnepet, ezek pedig nem tartoznak a pirosbetüs napok közé, gyakran megtörténik, hogy ezen a két ünnepen a kegyeletet és vallásos érzést sértő, zajos munkák végeztetnek, ami a polgárok békés együttélését veszélyezteti. Az egyetemes közgyűlés, egyetértve a felterjesztés érdemi részével, felterjesztést intéz a kormányhoz, hogy a zajos külső munkát nagypénteken s a reformáció emléknapján hatóságilag tiltsa el. 46. (K.) Tárgyaltatik a dunántúli egyházkerület felterjesztése aziránt, hogy a fogházakban a lelkipásztori látogatások száma ne a letartóztatottak száma szerint állapíttassék meg, hanem a lelki gondozás szükségessége legyen a mérvadó szempont. Tekintettel arra, hogy a lelkek megmentésének munkájában sohasem lehet a szám a lényeges, hanem a lelki szükség a közgyűlés felterjesztést intéz a m. kir. igazságügyminiszterhez, hogy a fogházi lelkipásztori látogatást és istentiszteletek tartását kisebb fogolylétszám mellett is megfelelő számban tegye lehetővé, amelynek mérvét az egyházi hatóság állapítja meg, kérve egyben, hogy a fogházi istentiszteletek után a lelkészeknek az eddigivel szemben megfelelőbb tiszteletdíj engedélyeztessék. 47. (Z.) Tárgyaltatik D. Kapi Béla püspök alábbi munkálata, mint a püspöki karnak a mult évi közgyűlés 47. sz. határozatában nyert megbízatásához képest egyházunk hitvallási könyveinek magyar gyűjteményes kiadása tárgyában magáévá tett és az egyetemes közgyűlés elé terjesztett tervezete : 1. Előzmények. Magyar egyetemes egyházunk ismételten foglalkozott különböző egyházkerületi felterjesztések alapján a Symbolikus könyvek magyar kiadásának tervével. Az 1929. évi egyetemes jegyzőkönyv 47. pontjában az Ágostai Hitvallás kiadását szorgalmazta, az 1930. évi egyetemes jegyzőkönyv 40. pontjában kívánatosnak jelezte a hitvallási iratoknak »népies kiadásban« való megjelentetését. 1933-ban pedig az egyetemes jegyzőkönyv 47. pontjában kimondotta a dunántúli egyházkerület felterjesztésére, hogy »a hitvallási iratok kiadását sürgős szükségnek tekintve, az e tárgyban hozott korábbi határozatok sürgős végrehajtására a püspöki kart azzal kéri fel, hogy a sajtó alá rendezésnél a hitvallási iratok magyar nyelven már megjelent fordítását belátása szerint használja fel«. A dunántúli egyházkerület felterjesztése a hitvallási iratok »népszerű, olcsó, teljes és hiteles kiadásáról« szól. A püspöki kar tárgyalta az 1933. évi egyetemes jegyzőkönyv 47. pontját s alulírottat bízta meg a hitvallási iratok magyar gyűjteményes fordítása tervezetének elkészítésével. 2. Magyar vagy latin-magyar szöveg ? Mindenekelőtt dönteni kell abban a kérdésben, hogy vájjon egyetemes egyházunk hitvallási irataink magyar fordítását kívánja-e kiadni, vagy pedig a magyar szöveggel párhuzamosan kiadja a hitvallási iratokat latin nyelven is. A kettős szöveg kiadása mellett szólna az, hogy hitvallási iratainknak ilyen eredeti nyelven kiadott gyűjteménye még nem jelent meg. Magyar ev. egyetemes egyházunk régi kötelességet teljesítene egy ilyen teljes gyűjtemény kiadásával. A kettős szöveg lehetővé tenné lelkészeink és theológusaink számára a hitvallási iratok tudományos tanulmányozását is. Viszont a latin szöveg az érdeklődő egyháztagokat sem zavarná a magyar szöveg tanulmányozásában. így tehát theológusok és nem theológusok részére egyformán biztosítaná a kettős szövegű gyűjtemény hitvallási irataink megismerését és a hitvallásos lelki képzést. A kettős szöveg mellett szólna egy egyszerű gyakorlati szempont is. Ha a magyar fordítással együttesen nem adja ki egyházunk a latin szöveget is, egészen bizonyos, hogy soha annak kiadására vállalkozni nem fog. Végül a kettős szövegű kiadás felelne meg a magyarországi evang. egyház egyházi és erkölcsi tekintélyének. Az Ágostai Hitvallás magyar, latin és német nyelven volna kiadandó.