Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26
16 5. A mult évi egyetemes közgyűlés idevonatkozó határozatához híven Sztehlo Gábor, volt budapest-fasori segédlelkész személyében szervezőt küldöttem ki az eger-gyöngyös-hatvani misszióba. A lelkes és erre a munkára különös karizmákkal megáldott, ifjú lelkipásztor buzgólkodása nyomán élénk hitélet indult meg, különösen Gyöngyösön és Hatvanban, ahol a kezdet nehézségeivel jórészt már megküzdve, halad a szervezés munkája. Egerben még nehézségek mutatkoznak. Hatvanban olyan lendületet vett a templomépítési mozgalom, hogy az építkezés talán már tavasszal megkezdődik. Remélhetőleg az egri nehézségeket is sikerül mielőbb kiküszöbölni, úgyhogy ott is előbb-utóbb elérjük azt, amit Gyöngyösön és Hatvanban már elértünk. A nagy távolság miatt intenzív és így a kívánt eredményt biztosító munka Egerben, Sztehlo Gábor jelentése szerint, csak úgy lenne végezhető, ha ott külön munkaerő állíttatnék szolgálatba. Eger, Gyöngyös, Hatvan kérdésével közgyűlésünk még foglalkozni fog. Itt még csak azt említem meg, hogy az egyetemes egyház anyagi lehetőségeihez mérten igyekeztem a megindult, ígéretes mozgalom előhaladását a szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésrebocsátásával biztosítani. Szolnok és a szolnoki missziói kör szervezése már olyan stádiumba jutott, hogy kinőtt az egyetemes egyház védőszárnyai alól és szervesen bekapcsolódott az illetékes egyházmegye s egyházkerület életébe. Az egyetemes egyház gondoskodása annyiban jut még kifejezésre, hogy egyik misszionáriusi congruájának megfelelő összeggel járul az ott szolgálatot teljesítő Viszkok Lajos javadalmához. Érthető örömmel tölt el az az értesülésem, hogy a Szolnokhoz tartozó, az Isten igéjét váró szórványpontok lelki igényeinek kielégítése érdekében szükségessé vált még egy segédlelkész munkába állítása. A jelentésem bevezető részében említett diaszporaszervezési mozgalmak némelyikét és más missziói munkaágakat is igyekeztem a lehetőségekhez mérten némi segélyösszeggel támogatni, amely azonban, sajnos, nem jelenthetett hathatós megsegítést, inkább csak az egyetemes egyház erkölcsi méltánylását juttatta kifejezésre. A fogházmissziói offertórium összegét megfelelő felhasználásra fogházmissziót végző lelkészek között osztottam szét. Elismerő megemlékezésben kell részesítenünk a Misszió Egyesületet abból az alkalomból, hogy ebben az évben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A jubiláris közgyűlésen résztvettem és az egyetemes egyház áldó üdvözletét tolmácsoltam. Az egyházi irodalom és sajtó életében is hozott a lefolyt év több említésreméltó eseményt. D. Kapi Béla püspök tollából »Isten hárfása« címen történelmi regény jelent meg egyházunk nagy énekköltőjéről, Gerhard Pálról. Kiváló püspökünk ezzel a művével is értékes szolgálatot tett egyházunknak, amely ilynemű alkotásokban, sajnos, nagyon szegény. Belmissziói munkaprogrammj ának legúj abb kötete ép most került ki a nyomdából, mégpedig talán még az eddigi évfolyamokénál is gazdagabb tartalommal. Ennek a munkaprogrammnak áldásos hatását kiegészítik és fokozzák az általa személyesen vezetett tanító- és lelkészkörzeti konferenciák. D. D. Raffay Sándor püspök is két művel gazdagította egyházi irodalmunkat, »Vallási mozgalmak Németországban« című és a reverzálisról írt tanulmányával. Mindkét műve olyan területen nyújt útmutatást, amelyen arra egyházunk minden hívének nélkülözhetetlenül szüksége van. D. D. Raffay Sándor püspök egyébként más irányban is buzgólkodik és ez a munkája korszakos jelentőségű lesz. A Brit és Külföldi Bibliatársulat őt és Czeglédy Sándor református lelkészt bízta meg a Károli bibliafordítás revíziójának előkészítésével. A revízió bizottságában való közremunkálásra egyházunk részéről az egyházkerületek elnökségeivel egyetértésben felkértem D. Geduly Henrik, D. Kapi Béla és D. Kiss István püspököket és a theológiai fakultás tanárait. Itt említem meg, hogy a bibliaoffertórium eredményét ezidén is a Brit és Külföldi Bibliatársulat rendelkezésére bocsátottam. A sajtóoffertórium összege szintén megfelelő módon nyert felhasználást. A kötelező offertóriumok kérdésében egy megállapítást és kérést kell beszámolómnak ehhez a pontjához fűznöm. Az egyik egyházmegye lelkészegyesülete felpanaszolja, hogy a kötelező offertóriumok tartására vonatkozó határozatok nem hajtatnak pontosan és eredményt biztosító módon végre, Innen erednek a nagymérvű aránytalanságok, amelyek az offertórium összegében mutatkoznak. Ez, míg egyrészt a támogatásra szoruló egyetemes célok károsodását jelenti, másrészt elkedvetlenítőleg is hat. Kérem tehát mindazokat, akiket illet, hogy a kötelező offertóriumok kérdését a legkomolyabban kezelni szíveskedjenek. Az egyetemes könyvtárban a nyilvánosság számára való hozzáférhetőség biztosításához még szükséges munkálatok elvégzésének költségeire a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter segélyt nyújtott. A könyvtár és levéltár értékes darabokkal gyarapodott. Beszereztettem számára Masnitius Tóbiás, gályarab lelkész, kéziratos emlékkönyvét és több más, ennél kisebb jelentőségű művet. Báró Podmaniczky Gyuláné nagyobb könyvadományt juttatott rajtam keresztül a könyvtárnak, Szimonidesz Lajos, nyugalmazott lelkész, pedig felajánlotta annak »Isten háza« című 6 kötetes, továbbá
