Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10

23 23. (Sz.) Tárgyaltatik a büki egyházközség felebbezése a nyugdíj intézeti bizottság 1932. évi július 5-én tartott ülésének 26. jegyzőkönyvi pontban hozott határozata ellen, amelyben az E. A. 75. §-a alapján kötelezte a felebbező egyházközséget, hogy miután 1931. évi augusztus 14-én elhalt lelkésze özvegy, kiskorú örökösök és munkára képtelen szülők hátrahagyása nélkül halálozott el, negyedévi interkaláris javadalmat és annak 1932. évi február 14-től számított 6%-os kamatát az egyetemes nyugdíjintézeti pénztárba szolgáltassa be. Az egyházközség azért tartja ezt a határozatot sérelmesnek, mert a megüresedéstől számított 2 % hónap múlva, vagyis 1931. évi november 2-án már hivatalába iktatta új lelkészét, és így nem is volt negyedévi interkaláris javadalom és ami volt, azt mind a helyettesítés költségeire használta fel. Továbbá utal az egyházközség az új lelkészválasztási szabályrendelet 67. §-ára is, amely szerint az egyetemes nyugdíjintézetet a helyettes lelkész javadalmának megállapítása és a választási költségek levonása után fennmaradó rész illeti meg. Tekintettel arra, hogy ezen utóbbi hivatkozás teljesen téves, mert a szóbanforgó rendelkezés csak azon esetre szól, ha egy egyházközség a lelkészi hivatal megüresedésétől számított fél év elteltével sem fog a lelkészválasztáshoz, figyelemmel továbbá arra, hogy az E. A. 75. §-ának intenciója főleg az volt, hogy egyes egyházközségek a lelkészi állás üresedéséből maguknak külön hasznot ne csináljanak, végül arra való figyelemmel, hogy a jelen esetben az üresedés tényleg csak 2 y

2 hónapig tartott, — a jogügyi bizottság javaslata nyomán — az egyetemes közgyűlés a neheztelt nyugdíj intézeti bizottsági határozatot olykép változtatja meg, hogy a büki egyházközséget — méltányosságból és precedens alkotása nélkül — csupán 2y? havi interkaláris javadalomnak és 1932. évi február 14-től járó 6%-os kamatainak a nyugdíjintézet pénztárába leendő beszolgáltatására kötelezi és kimondja, hogy a helyettesítéssel egybekötött költségeket az egyházközség egyéb jövedelmeiből köteles fedezni. 24. (Sz.) Tárgyaltatik Tatay Lajos, bakonytamási lelkész felebbezése a nyugdíj intézeti bizottság 1933. évi szeptember 20-án tartott ülésének 19. jegyzőkönyvi pont alatt hozott határozata ellen. A fellebbező panaszolja, hogy azért, mert mind ő, mind egyházközsége a járulékok befizetésével hátralékban van, nyugdíja alacsonyan lett megállapítva. Bár a nyugdíj megállapítása teljesen megfelel az 1932. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 76. pontjában foglalt határozatoknak az elhangzott felszólalások mérlegelésével — az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy a konkrét eset újabb megfontolásra hívja fel a nyugdíjintézeti bizottságot, amelyhez az ügyet e célból visszautalja. 25. (R.) Tárgyaltatik a debreceni egyházközségnek a tiszai egyházkerület 1933. évi rendes közgyűlése által Lábossá Lajos, hitoktató-lelkész ügyében meghozott, 47. jkvi pontban foglalt határozat elleni felebbezése. Az egyetemes közgyűlés a tiszai egyházkerület 1933. évi rendes közgyűlésének 47. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozatát abban a részében, amellyel Lábossá Lajos, hitoktató-lelkész a debreceni egyházközséggel szemben fennálló jogviszonyának a megállapítását és a jogviszony fennállásának megállapítása esetére e jogviszonyból folyó jogigényeit az E. A. 329. § g) pontja alapján egyházi törvénykezési eljárásra utalta, helybenhagyja, de azzal a kiegészítéssel, hogy az ügy az E. A. 329. §-ának c) pontja értelmében is egyházi törvénykezési útra tartozik, mert a debreceni egyházközség és Lábossá Lajos, hitoktató-lelkész, között eldöntendő kérdés elsősorban annak a megállapítása, hogy nevezettek között áll-e fenn hiványon alapuló jogviszony. Kiegészíti az egyetemes közgyűlés a tiszai egyházkerület közgyűlésének határozatát azzal is, hogy a keresetlevél beadására az E. A. 391. § 1. és 4. bekezdése alapján Lábossá Lajos, hitoktató-lelkészt utasítja, mint aki a fennállás tekintetében vitásnak jelentkező jogviszonyból jogokat származtatni kíván. Végül megállapítja az egyetemes közgyűlés, hogy a vitás kérdéseknek egyházi törvénykezési útra való utalásával önként értetődően megsemmisítettnek kell tekinteni az egyházi közigazgatási úton e tárgyban hozott határozatokat és így a tiszavidéki egyházmegye 1933. évi közgyűlésének 24. és 25. jegyzőkönyvi pontjában foglalt határozatát is, miért is e tekintetben külön intézkedésnek szüksége nem forog fenn. 26. (Sz.) Tárgyaltatnak dr. Vietorisz István egyházkerületi ügyész, dr. Szontagh Vilmos, dr. Hacker Ervin, dr. Zsedényi Béla, dr. Schneller Károly, dr. Sztehlo Zoltán miskolci jogakadémiai tanárok és dr. Dómján Elek esperes, a tiszai egyházkerület folyó évi közgyűlésének 18/b jegyzőkönyvi pont alatt hozott határozata ellen beadott fellebbezései, melyekben a jogakadémiai tanárok tandíjosztalékának ügyében az egyházkerületi közgyűlésen elnökölt felügyelő ténykedését támadják, egyrészt azért, mert dr. Vietorisz István indítványát nem bocsátotta szavazásra, másrészt, mert — fia jogakadémiai tanár lévén — nem lett volna szabad elnökölnie. Annak megállapítása mellett, hogy az 1932. évi tiszai egyházkerületi közgyűlés 20/c jegyzőkönyvi pontjában, mint a jogakadémia ügyeit intézni jogosultat, az ősi pártfogóságot is képviselőt és az 1920. évi egyházkerületi közgyűlés 20. jegyzőkönyvi pontban hozott határozatával a jogakadémia kormányzásával ideiglenesen megbízottat, az egyházkerületi elnökséget kérte fel, hogy ezt az ügyet a felkutatható összes források feltárásával alaposan vizsgálja ki s annak eredményéhez képest ter-