Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10
3 1. (Sz.) Az egyetemes közgyűlést bevezető istentisztelet, amely egyben Dr. Luther Márton születése 450 .évfordulójának alkalmából hálaadó istentisztelet is volt, a Deák-téri templomban, a közgyűlést megelőző napon, este, 6 órakor tartatott meg. D. Geduly Henrik püspök, a közgyűlés egyházi elnöke, végezte a szent szolgálatot és mondta el a következő egyházi beszédet. Alapige: II. Thessalonikai levél. II. 9—13 Ünneplő Keresztyén Gyülekezet ! Az Űrban szeretett Testvéreim ! Az emlékezés vigasztaló és lelketemelő Géniusza ma lobogó tábortüzeket gyújt számunkra a sötétlő éjszakában. Didergő lelkünket ennek a tűznek a lángja melengeti. Oh, mert ma, a Luther Márton születése 450 éves fordulójának ünnepi estéjén, a körülöttünk zajló világban egyébként nem sok örömünk telhetik. Ősellenségünk, akiben Luther is az emberiség megrontóját látta, ősellenségünk, a bűnbedöntő Sátán, talán még soha nem hordozhatta fejét oly diadalmasan körül szerte e világon, mint ma. Különböző nemzetek egymás közötti viszonyában »a bizonytalanság gyötri és a viszály tépi« a népmilliók lelkét (MacDonald angol miniszterelnök) s e miatt az egész világon romlásba hanyatlik a bizalom, süllyed az erkölcs, izzik a gyűlölet parazsa, haláltáncot jár a hatalomféltés és az aranyimádat, igazság álarcát ölti magára a képmutatás, milliók romlásáról beszél az általános nyomor, koldusszegénység, éhhalál, tartó eresztékeiben recseg-ropog a társadalmi egyensúly és sátáni fintorral az arcán végzi hódító útját a népiélekben az Isten-tagadás ! Valóságos őrület, ahogy az egymással szembenálló különböző nemzetek egyre véresebbre korbácsolják egymás önérzetét, igazságát és boldogulását s egyre mélyebben kavarogtatják az örvényt, amely majd mindannyiukat elnyeli. Észbontó idegizgalmak közt kiáltunk napról-napra hangosabban : Ige, Ige, hol a te diadalmad ! ? Oh mily jólesik ezektől a lelki gyötrelmektől egy-egy ily ünnepi alkalommal megpihenni és az emlékezés Géniuszának szelid ujjmutatására lélekben visszaszállni a múltba, amikor még diadalmasan vonult szívből a szívbe a Krisztus igéje s anna-k a hőseiért, apostoli munkásságuk boldogító áldásaiért millió szívek hálája szállott fel az Úrhoz. A felolvasott szentleckében Pál apostol emlékezteti thessalonikabeli híveit arra a sok nyomorúságra, küzdelemre és munkára, amellyel közöttük megépítette az Ige győzelmének az útját és hálát ad Istennek azért, hogy ezek a thessalonikabeli hittestvérek az ő evangéliumi prédikációit nem mint embereknek, de mint Istennek beszédét fogadták. Születése 450 éves fordulójának ünnepén bármely oldaláról vizsgáljuk is a hit nagy hősének, Luther Mártonnak, reformátori fellépését és működését, szinte mindenünnen az Isten beszéde, az Ige győzelméért küzdő hős alakja elevenedik meg előttünk. 1. Ezt tárja fel ma előttünk az emlékezet. 2. S az ebben rejlő áldásokért száll ma fel szívünkből a hála az Úrhoz. I. Igen ! Luther Mártonban az Ige győzelméért küzdő hősnek az alakját eleveníti meg az emlékezet ! »Megemlékezhettek, hogy éjjel-nappal munkálkodván, prédikáltuk ti köztetek az Istennek evangéliumát«, mondja Pál apostol. S mi bízvást hozzátehetjük, hogy az apostoli kor óta soha senkire nem illet reá annyira az a mondás, hogy éjjel s nappali munkával igyekezett az Ige győzelmének az útját munkálni a szívekben, mint a reformáció Isten küldötte nagy hősére, Luther Mártonra.Mi hát most emlékezünk. Elzarándokolunk Eislebenbe, kicsiny bányászcsalád meghitt otthonába, ahol szenvedések gyémántfürdőjétől megtisztult lélekkel egy fiatal anya boldogan zárja karjai közé újszülött gyermekét. Sejtette-e, micsoda hősi küzdelem és magasztos győzelem vár az ő magzatára '? A kicsiny gyermek gondok, hányattatások között nő fel. Szegénység, küzdés az útitársa már az iskola kapui felé, Mansfeldbe, Magdeburgba, Erfurtba. Bent az iskolában szorgalom, mély vallásosság, buzgó engedelmesség koronázza ritka tehetségét. Kedvence tanítóinak, majd, midőn egyetemre kerül, ottani mestereinek. «Jogi és filozófiai tanulmányait benső indításra kiegészíti theológiai tanulmányokkal. Kolostorba vonul. Lelkében már ott, az augusztinus barátok erfurti klastromában izzik és forrong szüntelen az a nagy kérdéscsomó, amely későbbi egész életének, reformátori fellépésének, egyetemi előadásainak, irodalmi működésének kísérő eleme : a bűnben született és bűnben élő ember Isten előtt való megigazulásának a kérdéscsomója. Valósággal mint egy második Pál apostol, viaskodik e tárgyról önmagával és a hivatalos egyházi felfogással, töpreng, lázadozik, olvas, kutat, kérdéseket tesz fel önmagának és mestereinek : mi hát a bűnös ember sorsa '? Önönerejéből elérheti-e azt a kegyelmet, amelyet bizonyos vezeklési formák, imák, böjtölés, alamizsnálkodás, önsanyargatás, gyónás és egyéb ú. n. külső jócselekedetek pontos betartása ellenében számára az egyház ígér!?
