Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

12 4. Abból az elvi álláspontból folyóan, hogy az egyház egyetlen fokozatán sem mellőzheti legfontosabb feladatát, az igehirdetést és a szentségek kiszolgáltatását, bár a rádiós-istentiszte­letek révén az egyetemes egyháznak az igehirdetésben aktív szerep jut, mégis szükségesnek látom továbbra is kézben tartani azt a munkát, amelyet az egyetemes egyház gyülekezetek szervezése és vezetése terén eddig kifejtett. Jebnlej a szolnoki missziói körzet áll az egyetemes egyház közvet­len gondozása alatt. A Szolnok városa által rendelkezésre bocsátott telken, a Tisza partján, fel­építette a wittenbergi vártemplom motívumainak alkalmazásával gyönyörű, új templomát. Ennek létrejötte körül Kuthy Dezső, egyetemes misszionáriussal, mint az egyház élén elnöktársával, kar­öltve elévülhetetlen szolgálatokat teljesített Alexander Imre, alispán, egyházfelügyelő, aki vallá­sos lelkének egész buzgóságát és egész közéleti tekintélyét latba vetette ez alkotás megvalósítása érdekében. Hű munkatársként támogatta ebben az egész hívősereg s különösen is Tornyos Fe­renc, takarékpénztári igazgató, az egyházközség pénztárosa. Nagy segítséget jelentett a templom megépítésénél a Baldácsy-alapítvány 6.000 pengő segélye. Az alapítvány területén ugyanis több református egyházközség van, amelyek rendszeres segélyben részesülnek. Szolnok az első és egyet­len, evangélikus gyülekezet, amely a Baldácsy alapítvánnyal szemben területileg érdekelt. Ezért ha­sította ki számára az alapítvány a jelenlegi, nehéz, gazdasági helyzetben is ezt a több évre elosz­tott, végösszegében tekintélyes segélyt. Mind az alapkcelhelyezésen, mind pedig a templomava­táson résztvettem és kifejezésre juttattam az egyetemes egyház elismerését és áldó kívánatait. Az egyetemes misszionárius vezetése mellett Szolnok és a hozzátartozó körzet lelkigondozását közvet. lenül Viszkok Lajos, segédlelkész, látja el nagy buzgósággal és szép eredménnyel. Az évek során Abbáziában és Fiumében végzett, missziói munka folytatásában az egye­temes egyházat a pénzügyi helyzet ezévben sajnos megakadályozta. Jelentésemnek az ifjúsági munkáról szóló, befejező részéhez érkeztem. Mindenekelőtt egy pótolhatatlan veszteségről kell beszámolnom, amely egyházunknak ezt a munkaágát, sőt az egye­temes magyar ifjúsági munkát is érte Vjidovszky Kálmánnak, a Luther Otthon kiváló igazgatójá­nak, váratlan elhunytával. Isten kegyelméből való ifjúsági lelkész volt, akit egész lénye erre a munkára predesztinált. Az evangélikus cserkészmozgalom az ő alkotása volt. De nem volt az ifjú­sági missziónak egyetlenegy más területe sem, amelyen nem adott volna sokat, nem adta volna a legjobbat. Ha majd egyszer megírják a magyar, evangélikus, ifjúsági mozgalmak történetét, abban Vidovszky Kálmán neve a legelsők és legkiválóbbak között lesz megörökítve. Emléke, ame­lyet szeretettől áthatott, örökértékü munkájával önmaga írt bele sok ezer szülőnek és gyermeknek a szívébe, éljen tovább az egye terne s egyház lelkében is. Elhalálozásakor természetesen megtettem mindazokat az intézkedéseket, amelyeket egyházunk e jeles munkásának emléke az egyetemes egyház részéről megérdemelt. A Luther Otthonban elárvult munkaterületén való, további munkálkodásra az egyetemes egyház és a Luther Otthon vezetősége, különös figyelemmel az egyetemes egyház és a Luther Otti­hon javadalom-összevonás révén érvényesülő, anyagi érdekeire is, Kuthy Dezsőt szemelte ki és állí­totta be, addig is, amíg ebben a kérdésben az egyetemes közgyűlés kimondja a döntő szót. Termé­szetesen feladatköréből mást fogunk kikapcsolni, hogy ezáltal munkaerejének e feladat által igé­nyelt része felszabaduljon. Az ifjúsági munka területén még egy nagy veszteség ért minket. Brocskó Lajos, a Pro­testáns Országos Árvaház 58 éven át volt, buzgó igazgatója, befejezte földi pályafutását. Emlé­két neveltjei ezreinek hálája őrzi. Az ifjúsági mozgalmakban észleljük a legórvendetesebb fellendülést. Az Egyetemi Lut­her Szövetségek mindenütt élénk tevékenységet fejtenek ki. Szegeden az ottani szövetség csodá­val határos módon 26 hallgatóra berendezett Luther Otthont tudott létesíteni. Ennek a szövetség­nek jubileumi közgyűlésén, valamint az Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesü­leteinek Országos Központja szegedi kongresszusán Dr. Polner Ödön, professzor, volt szives fel­kérésemre az egyetemes egyházat képviselni. Miután az egyetemes főtitkári állásnak a Luther Otthon igazgatói állásával való kombi­nálása közvetlenebb kapcsolatot létesített az egyetemes egyház és a budapesti, evangélikus, egyete­mi és főiskolai ifjúság között, kézbe vettem a rendszeres, akadémiai istentiszteletek megrendezé­sét és az egész budapesti, egyetemi és főiskolai ifjúság összegyűjtését, amiben a Luther Otthon és a budapesti Egyetemi Luther Szövetség lelkes ifjúsága odaadóan támogat. Utóbbi Dr. Gaudy •László vallástanítási igazgatót választotta meg igazgatójává, akinek szervező képességétől és fárad­hatatlanságától szép eredményt várok. A pesti magyar egyházzal karöltve, igyekszem a szövetség állandó helyiségének kérdését megoldani, mertaz a sikeres munka első előfeltétele. A középiskolai ifjúság körében is mindenütt élénk tevékenység észlelhető. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségének, valamint a Magyar Keresz­tyén Leányegyesületek Nemzeti Szövetségének evangélikus ágában szintén lüktet az élet. Az előbbi titkárának fizetésére az egyetemes egyház részéről egy e célra felhasználható összeget biztosítot­tam. Az utóbbi titkári állásának fenntartását segéllyel támogattam és közreműködtem abban, hogy ahozavall. és közoktatásügyi mini-z'.er anyagi támogatással hozzájáruljon. Az előbbinek nehéz, anya-

Next

/
Thumbnails
Contents