Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1931. november 27
8 2 A budapesti Baár-Madas leánylyceum és nevelőintézet székházának felavatásán távollétemben dr. Zelenka Lajos, egyházkerületi felügyelő, volt szíves az egyetemes egyház képviseletét ellátni. Többrendbeli iratváltás is folyt ez évben is a református egyetemes convent és közöttünk. Megküldöttem a conventnek a javadalmas egyházi tisztviselők házasságkötése ügyében a mult évi egyetemes közgyűlés megalkotta szabályrendeletet. A convent örömmel állapította meg, hogy a szabályrendeletben az egyházaink közötti testvéri viszony teljes mértékben érvényesül és intézkedett a szabályrendelet egész terjedelmében való közzététele iránt. Én viszont közöltem az egyházkerületek püspökeivel és közzététettem az egyházi sajtóban a reformátusoknál ebben a vonatkozásban fennálló régi és újabb jogállapot ismertetését. A convent átiratunkból örömmel vette tud omásul, hogy az egyházi jelzőnek cégek nevében való használata tárgyában a mult évi egyetemes közgyűlés vonatkozó jegyzőkönyvi pontjában körvonalazott intézkedéseket tettük és közli, hogy maga is hasonló eljárást követ. Az 1930. évi egyetemes közgyűlésnek sérelmi ügyekben hozzá intézett megkeresésére az egyetemes convent megbízta az elnökséget, hogy azokban a protestáns közös bizottság határozatának figyelembevételével járjon el. A komádii vitás ügyben a református egy etemes convent megkeresésével kapcsolatban D. Geduly Henrik, püspök, a tényállásról személyes tájékozódást szerzett a helyszínen. Ott végzett vizsgálódásainak eredményei írásban közöltettek a conventtel. Remélhető, hogy a testvériség szelleme ezt a kérdést is nyugvópontra juttatja. A protestáns közös bizottság egyízben tartott ülést. Az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtása ügyével kapcsolatban — figyelemmel a mult évi egyetemes közgyűlés megkeresésére is — határozatot hozott. Ugyancsak az egyetemes közgyűlés megkeresése alapján felírt a kormányhoz a lelkészek javadalom-ügyében és az önálló hitoktatók helyzetének javítása érdekében. Határozott az egyetemes közgyűlés átirata alapján a protestáns egyházakat ért támadások és az 1868. évi LIII. törvénycikk 10. §-a teljes érvényének törvényhozási úton leendő visszaállítása tárgyában. Az önkormányzati testületek háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslat sérelmes rendelkezései; valamint a segédtanítói állásokra vonatkozó, végrehajtási utasítás kérdésében felterjesztéssel élt. A m. kir. honvédség protestáns egyházi szervezetének főgondnoka, Horváth László, tábornok, május hó 1-ével nyugalomba vonulván, a három éves ciklus még hátralevő részére, a folyó év december hó 31-éig terjedő időre, Kéler Ödön, tábornok, neveztetett ki. A Bethlen Gábor-Szövetség újjászerveződött és elnöki tisztét dr. Pesthy Pál egyházkerületi felügyelőre ruházta, akinek bölcs és tapintatos vezetése mellett a Szövetség munkája örvendetes irányban halad és már is szép eredményeket mutat fel. A külföldi összeköttetések ügyére térve át, elsősorban is nagy fájdalommal kell megemlékeznem D. dr. Sőderblom Náthán, uppsalai érsek, elhunytáról. E nagy férfiú halála pótolhatatlan veszteség az ökumenikus mozgalmakra és főképen az evangélikus egyházra nézve, amelynek egyik legkiválóbb szelleme, legjellegzetesebb egyénisége volt. Személyisége révén vezetőszerep jutott egyházunknak a keresztyén világmozgalmakban. Éles tekintete felismerte a feladatokat, amelyek a keiesztyén egyházakra várnak, ha a reájuk bízott drága kincset az emberiség közkincsévé akarják tenni és megmenteni jövendők számára. Prófétalelke fel tudta rázni a szunnyadókat és megnyerte azokat ezen feladatok számára. Apostoli buzgalma nem engedett neki nyugtot, szüntelenül fáradott a keresztyén egység reménységének megvalósításán. Mi nemcsak ezért áldjuk emlékezetét, de azért is, mert egyházunknak és nemzetünknek melegszívű barátja volt. Amikor e lezáródó munkaév folyamán a Nobel-díjjal való kitüntetése alkalmából üdvözlő irattal felkerestem, válaszában kiemelte hazai egyházunk heroikus történelmét és elismerő szavakkal áldozott annak a missziónak, amelyet egyházunk a magyar nemzet körében betölt. Az 1933. esztendőre kilátásba helyezte látogatását. Legyen áldott emlékezete, és éljen szívünkben a remény, hogy az örökkévalóságban lesz vele találkozásunk. Részvétünket fejeztem ki elhunyta felett a svéd egyházzal és a gyászoló családdal szemben.
