Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1931. november 27
47 fentebb körvonalazott rendeltetés keretében: Páhi, Gyón, Tápiószentmárton, Vérteskethely, Szúpatak, 105-109. Csesztve, Ipolyszög, Kutasó, Bokor, Heréd, Egyházasdengeleg, Nagybarátfalu, Jánosháza, Zalaszentgrót, Tarrós, Nagyszokoly, Pálfa, Bakony szentlászló, Ászár, Csót, Nemeshany, Súr, Alsódörgicse, Kisvárda és Kornádi gyülekezeteket. Az egyetemes közgyűlés ezen felosztási javaslatot igazságosabb és méltányosabb voltánál fogva a maga egész terjedelmében elfogadja és azt határozati erőre emeli. A segélyeket az egyházkerületi pénztárak útján folyósítja, de csakis az 1931. évre szólóan. Egyben kimondja, hogy nem tartja szükségesnek a következő évre adóalapi segély kérvényezés céljából új összeírás elrendelését; hanem a most megállapított segélyösszegek alapulvételével osztandó fel az e célra majd rendelkezésre álló államsegély arányában a jövő évi segély. 106. Az 1930. évi közgyűlés által az adó alapi segélyből az egyházi terhek által nagyon igénybevett kisvárosi gyülekezetek, munkás gyülekezetek és törpeiskolás gyülekezetek között leendő felosztásra az egyes kerületeknek juttatott összegek felosztásáról beérkezett jelentések szerint az egyes kerületek a következő gyülekezeteknek juttattak segélyeket: a) a bányai egyházkerület 1000—1000 P-t Ambrózfalva és Vácnak, 500—500 P-t Mezőtúr, Gyula, Kispest, Budafok, Kelenföld és Farmosnak ; b) a dunáninneni egyházkerület: 560 P-t Tatabányának, 400 P-t Székesfehérvárnak, 150 P-t Cserhátsurány, Kisternye, Esztergomnak, 100 P-tKomárom, Csabdi, Tordasnak, 75 P-t Zagyvapálf alvának ; c) a dunántúli egyházkerület: 300—300 P-t Nemeskér és Bakonycsernyének, 250—250 P-t Nagykanizsa, Kaposvár, Dombóvár, Szekszárd, Sárvár és Keszthelynek, 200—200 P-t Felpéc, Zalaegerszeg, Kölesd, Szentgotthárd, Tapolcafő és Veszprémnek, 100—100 P-t Kisbabot, új malomsok, Nagysimonyi, Pusztaszentlászló, Barcs, Liszó, Dunaföldvár, Pálfa, Csót, Fehérvárcsürgó, Kerta, öskü, Mencshely, Nagyvázsony, Vönöck, Szilsárkány és Tolnanémedinek ; d) a tiszai egyházkerület: Abaújszántó, Hernádvécse, Tállya, Szerencs, Monok, Kölese, Sátoraljaújhely, Kornádi és Kisvárdának összesen 1885 P-t. Tudomásul szolgál. 107. (Sz.) Beterjesztetik a Hrabovszky Zsigmond alapítványi bizottság jelentése az alapítvány 1930. évi számadásáról. Az alapítvány tőkéje 1929. december 31-én 10'58 P. Az alapítványnak 1930-ban jövedelme nem volt, így a tőke 1930. december 31.-én is 10 pengő 58 fillér volt. Az alapítványi tőke majdnem teljes devalvációja miatt és jövedelem hiányában ösztöndíjak nem voltak kiadhatók. Tudomásul szolgál. 108. (Sz.) Beterjesztetik az egyetemes egyház pénztárának kezelésében levő báró Prónay Dezső emlékalapról szóló jelentés : Az alapítvány tőkéje 1929. december 31.-én 177'05 P. 1930. évi szelvény- és kamatjövedelem 12'— „ Az alapítvány tőkéje 1930. december 31.-én 189 05 P. Tudomásul szolgál. 109. (Sz.) Beterjesztetik a Luther Otthon-szemináriumi bizottság jelentése a Luther Otthon 1930—31. évi működéséről. Az évet hivatalosan 1930. okt. 4.-én nyitottuk meg istentisztelettel, amelyen D. Kovács Sándor, egyetemi tanár, prédikált. Ugyanekkor az otthon tagjai úrvacsorához járultak. Az évnyitáson a vezetőség nevében dr. Mágócsy-Dietz Sándor szólt az ifjúsághoz. Az otthon ügyeit a Luther Otthon-szemináriumi bizottságból alakult u. n. kisbizottság vezeti, amelynek elnökévé az egyetemes gyűlés Sándy Gyulát választotta meg. A kisbizottság a volt elnököt, dr. Mágócsy-Dietz Sándort, az otthon vezetésében éveken keresztül kifejtett, önzetlen, odaadó munkájának szerény elismeréséül, örökös tagjává választotta meg. A kisbizottságnak tagjai még: dr. Scholtz Oszkár és dr. Gombócz Zoltán. Az otthon minden irányú, közvetlen vezetését Vidovszky Kálmán, vallástanár, igazgató, látja el. Az otthonban a hagyományos jó szellem uralkodik, amelyet jellemez a vallásos és hazafias érzés ápolása, az otthon tagjai közt fennálló testvéries viszony s a vezetőség iránt való tisztelet. A Luther Otthon tagjai úgy élnek, mint egy nagyobb család, megértésben, szeretetben, derűs békességben. Az otthon kedves összeköttetést tart fenn azokkal az evang. családokkal, amelyek szívesen nyitották meg vendégszerető hajlékukat az otthon tagjai előtt.
