Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1931. november 27

24 10. nek ellenértékéül a Hermes Magyar Általános Váltóüzlet Rt.-nál 6500 font betét helyeztetett el. A font értékében sajnálatos módon beállt áreséssel kapcsolatban a bizottság a kérdést újabb, beható megfontolás tárgyává tette és legcélirányosabbnak ítélte a folyószámlán szereplő összegen fontzáloglevelek vásárlását, hogy azokkal legyen a kölcsön visszafizethető. Eddig 1.000 font névértékű 7'50%-os Budapest Székesfővárosi Községi takarékpénztári „A" sorozatú font-záloglevél vétele sikerült. A bizottság elhatározta, hogy, amennyiben további vétel nem lenne eszközölhető, a Hermes Magyar Általános Váltóüzletnél a fontszámla továbbra is fenntartandó. A nyugdíj intézeti terhek könnyítésének kérdésével kapcsolatban vizsgálat tárgyává tette a bizottság a püspöki nyugdíj több ízben felvetett kérdését is abból a szempontból, vájjon a püspöki nyugdíj csökkenése esetén lényeges megtakarítás lenne-e elérhető, amely a tagokra és fenntartókra nézve érdemleges könnyítést jelentene. Erre a szakmathematikus jelentése szerint az a válasz, hogy a négy püspöki igény még teljes törlése esetén is oly kismérvű különbözetet jelentene a nagy tömeg terhéhez viszonyítva, hogy abból számbavehető megtakarítást elérni nem lehetne. Megállapította ezzel kapcsolatban a bizottság azt is, hogy a szabályrendelet 11. §-ának e^ő pontja nem úgy értelmezendő, mintha a püspöki nyugdíjigény a szolgálati évekre való tekintet nélkül 100%-os igény volna, mert az eredeti mathematikai kalkulációban az tételeztetett fel, hogy a püspöki nyugdíjigény — a szolgálati idővel kapcsolatos jog szempontjából — pontosan ugyanoly elbírálás alá es^k, mint az illető püspök lelkészi nyugdíjigénye. Ez, világosabban kifejtve, azt jelenti, hogy, amikor valamelyik lelkész püspökké lesz, automatikusan birtokába lép a szabályrendelet szerinti püspöki nyugdíjigénynek, azonban természetesen köteles a szabályrendelet 36. §-ában az igényemelkedés után megállapított 50%-os járulékot leróni. Tagsági évei szempontjából pedig megszerzett püspöki nyugdíjigénye egyszerűen már meglevő lelkészi nyugdíjigényéhez csatlakozik; tulajdonképpen tehát a püspöki igény fizetésemelkedésszerű elbírálása alá esik. Ezt, mint a szabályrendelet vonatkozó §-ának hivatalos bizottsági interpretálását, a bizottság az egyetemes közgyűlésnek az ügyvivői jelentés keretében kifejezetten bejelenteni rendelte. A nyugdíjintézet kötelékébe felvétettek: ifj. Blázy Lajos, Dedinszky Gyula, Imreh Sámuel, Kován-Murányi György, Králik Jenő, Krecsák János, Peschkó Zoltán, Polster Gyula, Purt Károly, Sikter András, Szántó Róbert, Takó István, Thüringer Lajos, Wolf Lajos. A nyugdíjintézet tagjai sorából kivált Ruzicska László. A fenntartott állások közé felvétetett a pesti magyar egyház egy újonnan szervezett kántori állása, továbbá a dombóvári egyházközség lelkészi állása..Töröltetett a fenntartott állások sorából a Deák-téri testvéregyházak, valamint a kiskőrösi egyházközség megszüntetett kántori állása. Nyugdíjaztattak a következők: Csermák Elemér, Dedinszky Aladár, Eösze Zsigmond, Hörényi Lajos, Nagy Jenő, Nagy Sándor, Szimonidesz Lajos, Wagner Ádám, Záboji Gyula. A nvugdíjazások. sorából részletesebb ismertetést igényel Szimonidesz Lajos esete. A bizottság a dunáninneni egyházkerület püspökének előterjesztésére Szimonidesz Lajos volt nagybörzsönyi lelkészt, ak't az egyetemes törvényszék 1922-ben állásától való elmozdításra ítélt és egvben minden egyházi és iskolai hivatal viselésére képtelennek nyilvánított, de akit újrafelvételi eljárás során a dunáninneni egyházkerületi törvényszék. 1930-ban az ellene emelt vád és következményei alól felmentett, mindenekelőtt megállapítva, hogy őt az általános jogelvek és a szabályrendelet szelleméből meríthető analógia figyelembevételével a nyugdíjintézet kötelékében állónak minősíti, a szabályrendelet 11. §-ának 5. pontja alapján egyházi közérdekből nyugdíjazta. Nyugdíja az alapeljárás folyamán ellene meghozott ítélet hatálya alatt eltöltött idejének beszámításával nyert megállapítást és részére visszamenőleg kiutaltatott. A bizottság kimondotta, hogy nyugdíjazásának hatálya csak addig terjed, amíg nem. sikerül újból nyugdíjintézeti tagsággal egybekötött állásban elhelyezkednie. A jogutódok nélkül elhalt Rapos Viktor, debreceni lelkész, állásának 14 évi javadalmára a nyugdíjintézet igénye bejelentetett. özvegyi ellátási díj állapíttatott meg a következők részére: Baldauf Gusztávné, Czipott Gézáné, Geduly Lajosné, Holéczy Jánosné, Russ Zoltánné, Schöll Lajosné, Varga Józsefné. Krón Ferencné részére, akinek férjét az egyházi törvényszék hivatalától való elmozdításra ítélte, a szabályrendelet 22. §-a alapján a bizottság kegyképen ellátási díjat állapított meg. A felsoroltak közül Krón Ferencné és Varga Józsefné kivételével mindenik részesült betegápolási díjban is, valamint kívülük özv. Halmi Béláné is, aki, még mielőtt özvegyi ellátási díjának élvezetébe léphetett volna, elhalálozott. — Árvaneveltetési díj állapíttatott meg: Czipott Gézáné részére 4, Russ Zoltánné részére 1, Varga Józsefné részére 3 gyermek után. Halmi Béláné 4 árvája teljes árvákat megillető díjban részesül. Krón Ferencné is élvez 2 gyermeke után kegyképpen neveltetési díjat. — A Hangya-alapítvány 1931. évi kamatait a bizottság özv. Halmi Bélánénak. juttatta. A nyugdíjintézet ellátottainak száma ezidőszerint 16 nyugdíjas, 19 özvegy, 20 félárva és 4 egész árva. A bizottság foglalkozott dr. Rásó Lajos egyetemes ügyésznek, a nyugdíj intézeti bérház gondnokának, 1930. november l.-étől 1931. október 31.-éig szóló házgondnoki jelentésével és jóváhagyta azt. Eszerint a ház tiszta jövedelme a házvételár teljes összegének alapulvételével 6'23%,