Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1931. november 27

18 3- zott, aki vállalt feladatáról az egyházi sajtó útján egyházunk közönségét tájékoztatta. A kivándorló missziói munka tanulmányozására Czéh ödön theológusnak 120 pengő segélyt biztosítottam. Tudomásomra jutott, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyar evangéliku­sok folyó évi szeptember hó 7.-én Első Magyar Evangélikus Konventio név alatt tömörültek. D. Morehead, professzor, a Lutheránus Világgyülés Végrehajtó-Bizottságának elnöke, kérésemre szí­ves volt rendelkezésemre bocsátani az összes egyesült-államokbeli és kanadai magyar evangélikus egyházközségek és lelkészek kimutatását. Papp János, windsori lelkész, a kanadai magyar evangé­likus egyház eseményeiről állandóan tájékoztat. Munkájában őt könyvküldeménnyel támogattam. A Luther-Társaság szintén szíves volt őt és néhány waterloo-i (Kanada) magyar theológust érté­kes könyvekkel megajándékozni. A kivándorlók az utóbbi években tömegesen vették útjukat Délamerika felé. Monte­videoban egy református lelkész telepedett meg, aki a mi ottani híveinket is gondozásba vette s munkájáról rendszeresen tájékoztat, Buenos Airesben pedig egy volt magyar theológus érdeklődött a magyar kivándorlók ügye iránt és tőlünk felhatalmazást kért lelkészi funkciók végzésére. Ezt a felhatalmazást természetesen nem kaphatta meg. Felvettem az érintkezést a Lutheránus Világgyü­lés Végrehajtó-Bizottságának elnökével, kérve, szentelne a Világgyülés, amely a világdiaszpora ügyét élénk figyelemmel kíséri, figyelmet a mi Délamerikában megtelepült híveinknek is. Több­szöri iratváltás folyt közöttünk ebben a kérdésben, amelynek folyományakép valószínűnek látszik, hogy, ha egyházunk is hoz az ügy érdekében némi anyagi áldozatot, a Lutheránus Világgyűlés tete­mes hozzájárulásával sikerül ottani híveink gondozatlan állapotának véget vetni. Ez annál is kívá­natosabb, mert hozzávetőleges számításaink szerint több ezer lélek megmentéséről van szó. Morehead elnöknek az ügy iránt való nagyfokú és reményekre jogosító érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a legutóbb közzétett körlevelében egész fejezetet szentelt ennek a kér­• désnek. A dolog érdeme ugyan nem az én jelentésem keretébe tartozik, mindamellett megemlíten­dő részemről is, hogy a tatabányai hívek gondozásbavétele is megkezdődött, erre a munkára ugyanis segélyt í'olyosítottam a dunáninneni egyházkerületnek. Még két kisebb összegű segéllyel igyekez­tem misszió körébe vágó célokat támogatni s vallásos nyomtatványokat is szereztem be és osztattam szét. A belmisszióról szólva, nagy elismeréssel kell mégemlékeznem D. Kapi Béla, püspök, jelentós belmissziói munka­programmjának és D. D. Raffay Sándor, püspök, jeles prédikációs kötetének megjelenéséről. A Békéscsabán dr. Szeberényi Gusztáv, lelkész, kezdeményezésére megindult és vezetése alatt folyó, nagyarányú, belmissziói munka az elmúlt évben szép eredményeket hozott. Átadták rendeltetésének a közös fedél alatt elhelyezett diakonissza-otthont és árvaházat. Az épület közép­pontjává lett a békéscsabai belmissziói életnek. A diakonisszák a gyülekezeti gondozáson kívül ve­zetik az ebédakciót és átveszik a községi kórház ápolási munkáját. A felavatásra Békéscsabára utazott a breslaui diakonissza-ház lelkész-igazgatója és főnökasszonya is. Az avatóbeszédet én tar­tottam. Ebből az alkalomból érintkeztem a breslaui vendégekkel, akiknek anyaházában a békés­csabai diakonisszák kiképzésüket nyerik. Nagy elismeréssel nyilatkoztak az általuk tapasztaltakról. Ehez az elismeréshez személyes benyomásaim alapján én is a legjobb lelkiismerettel csatlakozom. A békéscsabai diakonissza-egylet a felavatást követőleg megtisztelt azzal, hogy díszelnökévé válasz­tott. A békéscsabai ünnepségekkel kapcsaitban a hazai diakonissza-házak vezetői a breslaui kép­viselők részvételével diakonissza-konferenciát tartottak, amelynek során közöttük testvéries megér­tés és együttmunkálkodásra való készség jutott kifejezésre. Komoly munka az, amely a hazai diakonissza-házak részéről folyik. A győri diakonissza­intézet kötelékébe 17 diakonissza és 11 növendék tartozik. Hat munkaterülete van. A diakonisszák végeznek gyülekezeti munkát, betegápolást, iskolai tanítást, fenntartanak egy árvaházat, menházat és egy leányinternátust. Szegénygondozásuk olyan elismerésben részesült, hogy egyik diakonisszá­jukat Győr városa beállította szegénygondozásába és reá bízta az összes nem római katholikus sze­gényeket. Munkájának legtermékenyebb területei: a vasárnapi iskola, a háztartási alkalmazottak, gazdapolgárleányok és kórházi betegek gondozása. Szanatóriumi és kórházi ápolást is végeznek. A Fébe diakonissza anyaháznak 56 diakonisszája van, akik közül kettő orvosnő. Van két üdülőott­hona, leányinternátusa, nyomdája, könyv- és papirkereskedése. Egy budapesti községi kórház egész ápolási munkáját diakonisszák végzik. Fenntart két kis árvaházat, megvannak egy menház kezdetei, s van nyomorékotthona. Egy vidéki városban leánypolgári iskolai kurzust tart fenn és különös buz­gósággal szolgálja az Isten országát vasárnapi iskolák fenntartásával. A diakonissza munka különös figyelmet és megbecsülést érdemel és gazdag ígéreteket hor­doz magában. ' J A Johannita-rend magyar csoportja diakonissza intézetek segélyezésére 200 pengőt juttatott el hozzám, amelyet az érdekeltek között felosztottam.

Next

/
Thumbnails
Contents