Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

VIII. Dr. Kiss Jenőnek, a theol. fakultás lelépő dékánjának jelentése az 1929-1930. tanévről. A m. kir. Erzsébet tudományegyetem, amelynek sorsa a megcsonkított ország trianoni nyomorúságát kicsinyben hűen tükrözteti vissza, s amely Nagymagyarország északnyugati végvára, Pozsony, számára alapíttatott, teljes tudatában annak, hogy a megmaradt ország minden kulturális gócpontját védeni és tartani kell, a csonka haza két végvárának: Pécsnek és Sopronnak lett védőbástyája, hirdetve bizakodó, erős hittel az írás szavának igazságát: Csak az a nép veszhet el, amely tudomány nélkül való. Egyetemünk e kettős tagoltságával jár, hogy eddigi, soproni ágazatának, a hittudományi karnak, életéről a hiyataláról lelépő dékán is be szokott számolni, a Rector Magnificusnak az egész egyetemre kiterjedő beszámolója mellett. Dékáni beszámolóm azért az egyetem makrokosmosában helyt foglaló, de különálló kar mikrokosmosára vonatkozik és a sáíarságáról beszámoló sáfár számadásának tekintendő. Amint e célból elvonultatom lelki szemeim előtt az elmúlt tanulmányi év történetét, felrajzanak bennem annak kisebb-nagyobb jelentőségű eseményei, amelyek számunkra végeredményben életünk egy darabja, de azon szempontból, amelyből most a multat vizsgálnunk kell, nem szólhatok a csekély részletekről, szűkebb tárgyalásokról, reményeinkről és aggodalmainkról, amelyekre a kari, egyetemi, egyházi és nemzeti problémák felett tépelődő tanári közösség szíve összedobbant, csak az eseményeket regisztráló krónikásként emelem ki a jelentősebb történéseket. Ezek során, az idői egymásutániságot szem előtt tartva, kell a külső események közt rámutatnom theológiai otthonunk felavatására, amely 1929 október 12-én történt a magas kultuszkormány képviselőjének, dr. Petri Pál államtitkárnak, az egyetemi tanácsnak és akkori Rectorának, dr. Weszely Ödönnek, az egyetemes evang. egyház vezéreinek, D. báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelőnek, D. Geduly ,Henrik és D. Kapi Béla püspököknek, valamint városunk érdeklődő nagyközönségének jelenlétében. Egy év egy intézmény történetében még csekély idő, hogy végleges ítéletet mondhassunk felőle, de már most megállapíthatjuk azt, hogy hozzáfűzött reményeink szép megvalósulással biztatnak, és hittudománykari hallgatóink meleg otthont, gondos felügyeletet, egészséges és kényelmes tanulmányi helyet nyertek. Isten áldása nyugodjék mindazokon, »akik e nemes intézmény létrejövetelét és működését lehetővé tették. Másnapra esett fakultásunk történetében az alapítás után legjelentősebb esemény, a kar új épületének, amelyben Isten kegyelméből most összegyülekezhettünk, alapkőletételi ünnepe. Az építkezés előmunkálataiban résztvevő dékánoknak volt alkalma láthatni a tényleges szükség teljes felismerése mellett a segíteni kész jóakaratot kultuszkormányunk szeretve tisztelt vezérének és hűséges munkatársainak részéről, amelynek korlátot csak az ország nehéz helyzetével való kénytelen számolás szabott. A körülmények állása szerint nőtt, vagy kevesbedett, de sohasem fogyott el hitünk és bizalmunk, és 1929 augusztus 21-én megtörtént az országos levéltár tanácskozótermében a döntő elhatározás gróf Klebelsberg Kuno, miniszter úr, őn agy méltóságának elnöklete alatt, amely a civitas íidelissima, e nyugati végvár, egy új hatalmas bástyájának, a kultúra, tudomány és vallás egy újabb erődítményének építésére engedélyt adott. Fakultásunk történetében e napnak jelentősége ugyanazon fokon áll, mint azon napé, amelyről történeti visszapillantásom alkalmával szintén Isten iránti hálával kell megemlékeznem, 1929 október 13-áé, amikor a földből kinőtt falak már sejtetni engedték a leendő épület imponáló arányait, amikor az ünnepélyes alapkőletételi ünnepet tarthattuk meg, és amikor kultuszkormányunk, egyetemünk és egyházunk fentemlített képviselői, valamint karunk éMekeit szívükön viselő érdeklődők ezreinek jelenlétében tartotta dr. Petri Pál, államtitkár, úr az ünnepi beszédet, szólt az egyetem részéről dr. Weszely Ödön Rector Magnificus, mondott avató imát a kar akkori dékánja, s hangzottak