Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

62 120" 121. ban legnagyobb sajnálatára ezidőszerínt nem tehet eleget, mert az egyetemes egyház pénzügyi helyzetében az teljesen lehetetlen. 121. (Sz.) Beterjesztetik az egyetemes levéltárosnak az egyetemes levéltárra — s egyben az evang. egyet, egyháznak adományozott báró Podmaniczky Gézáné, született gróf Degenfeld-Schomberg Berta könyvtárára vonatkozó jelentése. I. Ez évben legfőbb teendőnmek tekintettem az említett könyvtárnak Kis-Kartalról Budapestre való beszállítását és annak az egyetemes egyház udvari épületében való felállítását, hogy a könyvtár mielőbb megnyitható és használatba vehető legyen. Feladatomat jelentékenyen megkönnyítette az a körülmény, hogy a könyvtár adományozója — Degenfeld Pál gróf úr — a könyvtár díszes szekrényeit, összes polcait és egyéb berendezési tárgyait is egyházunknak adományozta. Másrészt azonban a budapesti helyiségekben különböző átalakítási munkálatok (az egyik mennyezet teherbírásának növelése, egy ajtó áthelyezése, egy vasbetonfal emelése stb.) váltak szükségessé, mely munkálatok miatt a könyvesládák kibontása s a könyvek elhelyezése csak folyó évi március elején volt megkezdhető. A rendezést meglehetősen meglassította elsősorban az a körülmény, hogy a könyvek külsején a cédulakatalógusban feltalált számozások (folyószám és az illető szekrény és polc száma) egyáltalán nem volt,— a könyvfedél belső lapján pedig csak a könyvek egy részénél volt feltüntetve. Ezt a számozást tehát előzőleg el kellett végezni, hogy a könyvtár használatba vétele után minden könyv azonnal megtalálható legyen. Tekintettel továbbá arra, hogy a szekrényeken is a helyi térviszonyoknak megfelelő, többrendbeli átalakításokat (szűkítés, magasítás stb.) kellett végeztetni, a könyvek jó része más szekrénybe, vagy más polcra került, mint amelyben, illetve melyen eredetileg állott és ezeket a változásokat is minden egyes könyvön és a cédulakatalógusban is fel kellett tüntetni. Ezeknek az aprólékos, előre nem látott munkálatoknak kérem betudni azt, hogy a könyvtár rendezése — bár annak keresztülvitelére az egyetemes felügyelő úr segéderőket is bocsátott rendelkezésemre — csak néhány hét múlva fog teljes befejezést nyerni. Hogy a könyvtári helyiségekben — melyeknek egyelőre olvasótermekül is kell szolgálniok —- a könyvtár fejlesztésére is maradjon némi hely, a nagyobb értékkel bíró könyveket (régi magyar könyvtár, ősnyomtatványok, XVI. századbeli könyvek) — az egyetemes felügyelő úrtól kikért engedély alapján — a levéltár földszinti tűzmentes termében (és pedig a ritkaságokat a vasszekrényben) helyeztem el, ami biztonsági szempontból is célszerűnek fog bizonyulni. Egyébként a könyvtárt a levéltárral együtt a Magyar Általános Biztosító Társulatnál — egyelőre csak 200.000 P erejéig — tűzkár ellen biztosítottam. A könyvtár az alapítók után fennmaradt feljegyzések szerint közel 30.000 kötetből áll és 32 szakra van osztva; ezek között az I—XIV. szak foglalja magában a Magyarországra vonatkozó munkákat (circa 7000 kötet) és ezek között a 338 darabot számláló ,,Régi magyar könyvtárt". A többi szak között leggazdagabb a XX. (szépirodalom) 2677 kötettel, a XXI. (história és segédtudományai) 2400 kötettel, a XXII. (gazdaság) 2056 kötettel és a XXVIII. (theológia, egyháztörténet stb.) 203« kötettel; a könyvtárnak különleges értékét képezik továbbá a — néhai Podmaniczky Lajos báró által gyűjtött s díszes kötésük révén is figyelmet érdemlő — görög és latin klasszikusok. (XVIII. szak 1290 kötettel.) A könyvtár használatbavételét illetőleg tisztelettel javaslom: hogy az erre vonatkozó — és szakemberek bevonásával elkészítendő — szabályzatnak kidolgoztatására és életbeléptetésére az egyetemes közgyűlés elnökségét méltóztassék felhatalmazni. Hogy pedig a könyvtár a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között is — midőn jelentékenyebi) anyagi támogatásra sem az egyházi, sem a világi hatóságok, sem a társadalom részéről nem számíthat, — mégis némileg fejleszthető legyen, tisztelettel javaslom: méltóztassék úgy egyházunk testületeit, mint egyes híveit felszólítani, hogy nélkülözhető, vagy különös megőrzésre érdemesített könyveiket — kiváltképen pedig az evangélikus egyházra, híresebb evangélikus emberekre vonatkozó, evang. írók, tudósok műveit tartalmazó, vagy az evang. lakosságú országok és országrészek közéleti viszonyaira, történetére stb. vonatkozó könyveiket — könyvtárunk gyarapítására, egyházunknak adományozni, illetve (magánosok részéről) egyházunkra hagyományozni szíveskedjenek. Mert ami közelebbről a könyvtár további fejlesztését illeti, az kétségtelen, hogy a mai fejlettebb irodalmi viszonyok között — midőn általános jellegű könyvtáraikat még a legtekintélyesebb és rendszeres anyagi támogatást élvező könyvtártulajdonosok (M. Tudom. Akadémia, M. Nemzeti Múzeum) is kénytelenek hova-tovább szakkönyvtárakká átalakítani — a báró Podmaniczky Gézáné, született gróf Degenfeld-Schomberg Berta könyvtára is csak úgy válhatik a nemzeti közművelődés különösen megbecsült ér-