Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

365 Ezúton is kérjük mindazokat, akik az evangélikus egyetemi és főiskolai ifjúság sorsát szívükön viselik: legyenek megértő jóindulattal otthonunk iránt, és amikor csak alkalmuk nyílik, támogassák azt, hívják fel a jómódú és áldozni szerető, evangélikus testvéreket a Luther Otthon támogatására. Azoknak pedig, akik segítették és támogatták otthonunkat, itt is hálás köszönetünket fejezzük ki. Az otthon gazdasági élete az elmúlt esztendőben is zavartalan volt. Gondos takarékosság mellett elértük, hogy — bár az ellátás, egyszerűsége mellett kifogástalan minőségű, bőséges és változatos volt — nemcsak hogy pénztári hiány nem mutatkozott, hanem jutott a legszükségesebb pótlásokra is. Kell is arról gondoskodnunk, hogy a két évtizede szolgáló berendezési tárgyakat lassanként megújítsuk. Az elmúlt esztendőben a nagyobb arányú festő- és mázolómunkák mellett rendbehoztuk az összes matracokat (nagyrészben újakkal cseréltük ki), minden mosdót átfényeztettiink, minden íróasztalt új gummifedőlapokkal láttunk el, több szükséges új bútort vettünk. így sikerült az otthont újra kedvesebbé, otthonosabbá, szebbé tennünk. Az új esztendőre a régi árakat tartottuk meg mindenütt. A jövő tanévben is évi 130—280 pengőt fizetnek lakásért, évi 600 pengőt ellátásért, évi 15 pengőt zongorahasználatért. — A jövőben is nagy gondot fordítunk a takarékosságra, hogy a kifogástalan ellátás mellett maradjon valami a felszerelés oly nagyon szükséges felújítására. A Luther Otthonban az elmúlt 1929—30. esztendőben is 52 egyetemi hallgató lakott. Ennyi helyünk van. E helyekre ez évben is a püspök urak ajánlása alapján vettük fel a folyamodókat. És pedig a dunántúli kerületből 23, a bányaiból 19, a tiszaiból 8, továbbá az elszakított Délvidékről egy és Fiúméból egy egyetemi hallgatót. Fakultások szerint az otthon lakói így oszlottak meg: 14 jogász, 15 orvostanhallgató, 12 műegyetemi hallgató, 5 bölcsész, 6 közgazdasági egyetemi hallgató, és pedig 3 mezőgazdasági, 2 kereskedelmi és 1 külügyi szakon. Az egyetemes közgyűlés legutóbb megbízta a Luther Otthon kisbizottságát, hogy foglalkozzék az evang. hoszpic felállításának gondolatával és vegye tervbe a felállítandó theológiai szeminárium kezelését. Ezekre vonatkozóan jelenthetjük, hogy az evang. hoszpic felállítása a mai gazdasági viszonyok közt és a számbavehető lehetőségek mellett egyáltalában nem látszik gazdaságosnak, azért ennek az ügynek jobb jövőre való elhalasztását javasoljuk. — A szemináriumra vonatkozólag pedig azt jelenthetjük, hogy annak vezetésére és gazdasági irányítására a Luther Otthon teljesen készen áll. A már többször leszögezett feltételek mellett intézetünk egészen rövid idő alatt megkezdhetné ebbeli munkáját is. Az elmúlt esztendőben töltötte be intézetünk áldásos munkájának huszadik esztendejét. A Luther Otthon Szemináriumi Bizottságnak az volt a terve, hogy otthonunk működésének két évtizedes jubileumát ünnepi keretek közt üli meg. Már meg is alakult a jubileumi bizottság, de később az a terv tíint fel legjobbnak, hogy ezt a jubileumot kössük össze a báró Podmaniczky Gézáné született gróf Degenfeld-Schomberg Berta könyvtárának ünnepi megnyitásával. Miután ez a terv határozattá emelkedett, a Luther Otthon kisbizottsága egészen szerény keretek közt, — együtt a hivatalos évzárással — emlékezett meg az otthon két évtizedes munkájáról. A Luther Otthon Szemináriumi Bizottság az elmúlt esztendőben két ülést tartott. Az egyetemes közgyűlés a bizottságba új tagokul megválasztotta Arató Istvánt, dr. Böhm Dezsőt, Kemény Lajost, Klaniczay Sándort és dr. Melicli Jánost. Nem fejezhetjük be jelentésünket anélkül, hogy ismételten rá ne mutassunk arra a parancsoló szükségre, mely azt kívánja, hogy a Luther Otthont legalább 80—100 egyetemi hallgató befogadására alkalmassá bővítsük ki. A fővárosban tanuló ev. főiskolai hallgatók minden évben tömegesen keresnek otthont nálunk és minden évben 40—50 hozzánk kéredzkedőt kell elutasítanunk, mert nincs hely az otthonban. Ez azt jelenti, hogy minden esztendőben jelentékeny számú evangélikus ifjú fosztódik meg attól az áldástól, hogy evangélikus környezetben töltse el egyetemi éveit. Hogy milyen veszteséget jelent ez egyházi szempontból, arra felesleges rámutatnunk. Azért ébereknek kell lennünk és nem szabad elmulasztanunk egyetlen kínálkozó alkalmat sem, amely valahogyan az otthon kibővítéséhez vezethetne. Arról nem is szólunk, hogy mennyivel könnyebb volna az otthon gazdasági helyzete, ha nagyobb lenne a befogadóképessége. Legyen szabad évi jelentésünket befejeznünk ama reménységünk kifejezésével, hogy az otthon kibővítésének ügyét a gazdasági viszonyok javulásával meg fogja oldani a segíteni kész bölcsesség és az egyházszeretet. Ezekben foglaltuk össze az 1929—1930. évi működésről szóló jelentésünket és kérjük a Főtisztelendő és Méltóságos Egyetemes Közgyűlést, hogy azt tudomásul venni szíves legyen. Évi jelentésünkhöz csatolva, bemutatjuk az 1929—1930. évi zárószámadásunkat, amelyet a számvizsgáló bizottság megvizsgált és rendben talált, — a mellékelt jegyzőkönyv tanúsága szerint — továbbá az 1930—1931. évi költségelőirányzatot, kérve egyrészt a felmentvény megadását, másrészt költségvetésünk elfogadását.