Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

52 -110. 105. (Sz.) Az egyetemes főjegyző a pénzügyi bizottság nevében bejelenti, hogy a mult évi közgyűlés 94. jegyzőkönyvi pont alatt a 82.000 pengő közigazgatási célokra szolgáló, egyházkerületi segélyösszeg felosztásának kulcsszerű megállapítására kiküldött bizottság ismételt tárgyalások és a Hanzmann Károly, lelkész, által készített előmunkálatok alapján a jelen közgyűlést megelőzőleg tartott utolsó ülésében végre eredményesen és közmegelégedésre megoldotta a kérdést olykép, hogy az egyetemes egyház a közigazgatási egyházkerületi segélyt 82.500 pengőre felemelvén, a bányai egyházkerület 24.000 P, a dunáninneni 13.000 P, a dunántúli 31.500 P és a tiszai egyházkerület 14.000 P évi segélyt kap és megállapította, hogy ezen felosztási kulcs további intézkedésig véglegesnek tekintendő és az államsegély csökkenése, illetve felemelése esetén megfelelően, de ugyanilyen arányban lesz folyósítandó. Az egyetemes közgyűlés örömmel veszi tudomásul, hogy sikerült nehéz küzdelmek és egyes egyházkerületek részéről tanúsított testvéries lemondás révén ezen nehéz kérdést nyugvópontra hozni és a felosztási kulcsot legalább egy időre véglegesen megállapítani; ennek folytán utasítja az egyetemes pénztárt, hogy a folyó évi költségvetésbe felvett 82.000 pengőt 500 pengővel az előre nem látott kiadások tételéből megtoldva, eszközölje az egyházkerületek igényének ki1 elégítését. 106. (Sz.) A pénzügyi bizottság beterjeszti az egyetemes egyház 1931. évi költségelőirányzatát, amely a legmesszebbmenő takarékosság mellett is 2.200 P hiánnyal zárul. Az egyetemes közgyűlés a beterjesztett költségelőirányzatot elfogadja, azt megállapítja és annak a függelékben való kinyomatását elrendeli. 107. (Sz.) A közalap tárgyában a kiküldött adóalapi bizottság bejelenti, hogy a közalapi új összeírás megtörtént és ennek értelmében 6,209.493 pengő 11 fillér állami adóalap eredményeződön, amelynek az E. A. szerinti félszázaléka kereken 31.000 pengőt tenne ki. Tekintettel azonban az átmeneti és nehéz gazdasági viszonyokra, a bizottság még most sem javasolja a törvény szerinti új kivetést, hanem újból azt indítványozza, hogy további intézkedésig ezentúl is lelkenként 1—1 fillér legyen a közalapi járulék. Az egyetemes közgyűlés a bizottság által előterjesztett indokokat mérlegelve, a közalapi járulékot az 1930. évre a lélekszám szerint állapítja meg és pedig olyformán, hogy a bányai egyházkerület 2.628 pengőt, a dunáninneni 338 pengőt, a dunántúli 1.777 pengőt és a tiszai egyházkerület 331 pengőt köteles beszolgáltatni a folyó naptári év végéig. 108. (Sz.) Ezzel kapcsolatban az egyetemes főjegyző beterjeszti a dunántúli egyházkerület abbeli kérelmét, hogy hátralékos 6.880 pengőt kitevő közalaptartozása súlyos anyagi helyzetére való tekintettel engedtessék el. Az egyetemes közgyűlés hátralékos közalaptartozásának befizetésére a dunántúli egyházkerületnek egyévi haladékot engedélyez. 109. (Sz.) Az 1928. évi közgyűlés által a közalapjövedelmekből az egyházkerületeknek vallásoktatók, szegény egyházak és missziók segélyezésére utalványozott öszszeg felhasználásáról beérkezett jelentések szerint: a bányai egyházkerület a rendelkezésére bocsátott 500 P-ből 100—i00 P-t Kávának, Páhinak, Gödöllőnek, Makónak és Monornak juttatott, a dunáninneni egyházkerület a kapott 320 P-t a szórványok hitoktatására és lelkipásztori gondozására fordította, a tiszai egyházkerület szegény egyházközségek és misszióknak 128 P-t, vallástanároknak 136 P-t, misszionáriusoknak és a nyíregyházai leánygimnáziumnak 56 P-t juttatott, a dunántúli egyházkerület pedig a kapott 660 pengőt a hitoktatással foglalkozó lelkészek között osztotta szét. A jelentés tudomásul szolgál. 110. (Sz.) A közalap idei jövedelmeinek felosztása során a pénzügyi bizottság javaslata alapján, annak előrebocsátása mellett, hogy a rendelkezésre álló összegből elsősorban 10.000 pengő a nyugdíjintézetnek juttatandó és elfogadva a bizottságnak abbeli javaslatát, hogy ne az egész évi jövedelem 20%-a tőkésíttessék, hanem az E. A. 307. Láttak b) pontja értelmében csak az alaptőke kamatainak és az egyházkerületek járulékainak 20%-a fordíttassék tőkésítésre, mert a mai nehéz viszonyok mellett nem annyira a tőkeképzés, mint a szegény egyházak segítése a lényeges,