Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

hogy az államhatalommal való szembehelyezkedés politikájának elítélését jelenti Luthernek az augsburgi birodalmi gyűlésről való távolmaradása. A wormsi birodalmi gyűlés óta birodalmi átok alatt álló reformátor ugyanis, bármily nehezére esett, távol maradt az augsburgi birodalmi gyűlésről, bizonyára nem félelemből, hanem bölcs megfontoltságból, nem akarva megjelenésével a császárt kihívni. Tanulhatunk tőle ebben a vonatkozásban is. Viszont azonban az állam is legyen mindenkor tudatában annak, hogy egyházunk nem gazdag küszöbén morzsákra váró Lázár, hanem törvényes fia a hazának, aki méltó az apa szeretetére is, akit megillet és pedig a többi fiakkal azonos jog illet meg erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt. Törvényes fiú a mi egyházunk a szülői házban, a hazában, ahol a többi testvérekkel egyetértésben és szeretetben akar élni, együtt munkálva velük a szülői ház boldogságát. Nem vagyunk mi az a bibliai testvér, aki irigyen nézi a másik hízott tulkát, amikor magának sovány kecske is alig jut. A római katolikus egyház vagyonára mi nem vetünk szemet. Az állammal szemben fennálló törvényes jogaink érvényesítésével a magunk szegénységében akarjuk építeni itt az Isten országát. Római katolikus testvéreinktől csak egyet várunk, becsüljék meg a mi hitbeli meggyőződésünket és ne kicsinyeljék le a mi egyházi cselekményeinket. Ennyit joggal várunk el annak a Krisztusnak a nevében, akinek a nevét együtt viseljük, akinek halála együtt váltott meg minket. A haza és az egyetemes keresztyénség létérdekében azonban mi még többet is szeretnénk. Egységes védelmi vonalat szeretnénk alkotni római katolikus test véreinkkel is azokkal az áramlatokkal szemben, amelyek Krisztust a lelkek országának trónjáról letaszítani, a keresztyén vallást és erkölcsöt megsemmisíteni igyekeznek. Az oroszországi vallásüldözés rémségei vésztjósló intelem, amely mindnyájunknak szól: eddig és ne tovább, szűnjék meg a testvérharc, mert aki ma egyenetlenséget szít, a keresztyénség sírásóinak táborához szegődött. Valósággal fáj a szívem, érthetetlen előttem és aggódás vesz erőt a lelkemen, valahányszor felekezetközi ellentétekről hallok. Mintha vakság ejtette volna hatalmába a lelkeket, hogy egymásra támadjanak azok, akiknek minden erejüket a közös ellenség legyűrésére kellene egyesíteniök. A legtöbb bajt a reverzális-ügy okozza. Ezért tettünk a mult évi egyetemes közgyűlésből felterjesztést a reverzális-törvény hatályon kívül helyezése és az 1868. évi Lili. törvénycikk érvényének visszaállítása érdekében. Megítélésünk szerint a reverzális-törvény hatályon kívül helyezése volna az a megoldási mód, amely a békesség ügyének a legjobb szolgálatot tenné. Örömmel és megnyugvással tapasztalom, hogy egyházunk felelős tényezői és hívőserege, miként az egyházunk szelleméből és tradícióiból folyik, messzemenő, bölcs mérsékletet tanúsítanak a felekezetközi kérdésekben. Az ágostai hitvallás ebben a viszonylatban is irányítást tartalmaz számunkra. Ugyanis az általános keresztyéninek a kidomborítására törekszik, ami összeköt, és nem keresi azt ,ami elválaszt. Nagyon kívánatosnak tartom, hogy a felekezetközi helyzetben mi ezt az arany középutat továbbra is féltő gonddal megőrizzük és még áldozatok árán is ápoljuk a békességet. Szószéken és egyházi sajtóban egyaránt evangéliumi hitünk pozitív tartalmának a kifejtésén fáradozzunk és a lehetőség szerint kerüljünk mindent, ami mélyíthetné azt a szakadékot, amelyet testvéri megértésben ha nem sikerül áthidalnunk, a keresztyénség ügye soha többé jóvá nem tehető kárt vallhat. A napjaink gazdasági válsága nyomán járó munkanélküliség és nyomor ugyanis keresztyénellenes eszmék melegágyává teszi a lelkeket és kétségbeesés felé tereli az igája alatt roskadozókat. Itt az egyházakra akkora feladat vár, hogy, ha azt komolyan veszik és híven teljesítik, idejük sem marad az egymás között való villongásra. Igyekezniök kell helyreállítani híveik millióinak megingott lelki egyensúlyát és fel kell rázniok a jobb sorsban élők alvó lelkiismeretét, hogy azok a köznyomorral szemben való kötelességeik tudatára ébredjenek. Mi megdöbbenéssel látjuk a szomorú helyzetet és mélységes együttérzéssel vagyunk eltelve annak sujtottai iránt. Ne szűnjünk meg a viszonyok javításán közremunkálni és a viszonyok javulásáéit imádkozni. Adjon az Isten nekünk és mindazoknak, akiken múlik, komoly akarást és erőt arra, hogy egyházunk belső építése, az állam és egyház viszonyának további fejlődése, a felekezetközi helyzet alakulása és a gazdasági viszonyok konszolidáló-