Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

42 _49. 45. (Z.) A mult évi jegyzőkönyv 54. sz. határozata kapcsán, amely szerint Vargha Sándor losonci hitoktató-segédlelkésznek az 1926. évben a pozsonyi ev. theol. főiskolán szerzett lelkészi oklevele nosztrifikálása iránt beterjesztett kérvényére az egyetemes közgyűlés úgy határozott, hogy az egyetemes lelkészvizsgáló-bizottság elnöke hívja föl e kérdésben a hittudományi kart véleményes javaslat megtételére, olvastatott a hittudományi kar 1930. május 31-én tartott VIII. rendkívüli ülése jegyzőkönyvének 4. sz. határozata, amely szerint a kar az elszakított területekről csak azon lelkészek átvételét javasolja, akik 1918. december 31-ig a magyarországi ág. h. ev. egyház által megállapított tanulmányi és vizsgálati rendtartás szerint általa választott bizottságok előtt tettek lelkészképesítő vizsgálatot, és akiket a magyarországi ág. h. ev. egyház alkotmánya szerint illetékes és törvényes püspök avatott föl lelkésszé, de őket is azon föltétel mellett, hogy a befogadást kérőknek az elszakított területen való viselkedése sem a magyar ev. egyház, sem a magyar állam szempontjából az 1893 : XXVI. t.-c. 13. §-ának értelme szerint kifogás alá nem eshetik. Az 1918. december 31-ike után végzett lelkészek átvétele tekintetében a kar — mint a többi karok, a külföldön szerzett egyéb oklevelek nosztrifikálása ügyében — általában véve ugyancsak a viszonosság elvi álláspontjára kíván helyezkedni, az egyes országos egyházakkal való esetleges kiilön megállapodások fönntartásával, de az E. A. megfelelő szakaszainak és az 1893 : XXVI. t.-c. 13. §-ának keretén belül. Az egyetemes közgyűlés, a hittudományi kar véleményes javaslata alapján, a theol. bizottság javaslatának elfogadásával, különös tekintettel azon körülményre, hogy az elszakított területen alakult, vagy azt birtokló államok a m. kir. Erzsébet Tudomány-Egyetem karai és vizsgáló-bizottságai által kiadott bizonyítványokat és okleveleket nem ismerik el érvényeseknek, a viszonosságnak megfelelően Vargha Sándor losonci hitoktató-segédlelkésznek lelkészi oklevele nosztrifikálása iránt benyújtott kérését nem teljesíti. 46. (Z.) Olvastatik a tiszai egyházkerület fölterjesztése a theol. fakultáson a tót és a német nyelv intenzív tanításáról való gondoskodás tárgyában. Az egyetemes közgyűlés, megismételve mult évi határozatát, fölhívja a vegyesnyelvű egyházközségeket és azoknak vezetőit, hogy hassanak oda, miszerint a tót és német anyanyelvű ifjak minél nagyobb számban iratkozzanak be hallgatókul a theol. fakultásra. Kéri a lelkészi és tanítói kart, hogy ezen kérdést a hívek ismételt figyelmeztetésével tartsák állandóan napirenden, sőt igyekezzenek a kiváló tehetségű és magaviseletű ifjakat a theol. pályára kiszemelni. Utalással a továbbképzés lehetőségére és szükségességére, istentiszteleti nyelveink ismeretének parancsoló egyházi érdekére és a megfelelő elhelyezkedés szempontjából'való nagy előnyére, kéri mindazokat, akik theol. ifjúságunkra hatást gyakorolhatnak, hogy serkentsék őket ezen nyelveknek elsajátítására. Fölkéri végül a hittudományi kart, hogy az ezen nyelvek elsajátítására irányuló célt a kisebb csoportokba való beosztást és a közvetlen társalgás módszerét szem előtt tartó intézkedéssel igyekezzék elérni. 47. (Z.) A theol. bizottság javaslatára, a mult évi jegyzőkönyv 57. sz. határozata 4. pontjának kiegészítéséül kimondja az egyetemes közgyűlés* hogy a theol. szeminárium látogatása alól a külföldi egyetemeken tanulmányaikat folytató hallgatók fölmentetnek. 48. (Z.) Tárgyaltatik a bányai egyházkerület folyó évi közgyűlésének 7. jegyzőkönyvi pont alatt hozott határozata, amely fölkéri az egyetemes közgyűlést, hogy a theológiai szeminárium fölállítására vonatkozó 1923. évi határozatának szerezzen érvényt. Tekintettel azon körülményre, hogy az egyetemes pénzügyi bizottság az államsegélyredukció következtében a szemináriumi államsegélyt a redukció öszszegének pótlására kénytelen volt igénybevenni, amihez a vallás- és közoktatásügyi miniszter is hozzájárult, az egyetemes közgyűlés őszinte sajnálatára a szeminárium ezidőszerint való fölállítására nincsen meg az anyagi lehetőség. 49. (Sz.) A nyugdíj-államsegélyügyi bizottság nevében az egyetemes főjegyző, utalással az egyet, felügyelői jelentésben foglaltakra, jelenti, hogy a bizottság évközben több ízben ülésezett és a segélyeket felosztotta. Az egyet, közgyűlés a jelentést tudomásul veszi.