Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

23 sok részletben tartatnak a szabályzat szerint, ami az egyetemes egyháznak azokon való 6. képviseletét nagyban megnehezíti. D. Geduly Henrik, püspök, kifejezett kívánságára örömmel jelentem be, hogy a vizsgákon való részvételével kapcsolatban tett hivatalos jelentésében a következők foglaltatnak : „Élénk figyelemmel kísértem úgy a szigorlatokat, mint az alapvizsgálatokat és úgy a magam személyes, mint püspöktársaimnak velem közölt tapasztalatai alapján nemcsak megnyugvással, de a legnagyobb elismeréssel számolhatok be arról, hogy a fakultás a tudományos képzés tekintetében hozzáfűzött várakozásokat teljes mértékben kielégítette. A hallgatók felkészültsége mindazon ismeretanyag tekintetében, amelynek készségéről bizonyságot kellett adniok, minden tekintetben megfelelt a várakozásoknak, nagyban és egészben az ifjúság komoly, tudományos munkásságát és ami talán még ennél is jelentékenyebb, benső hitéleti elmélyedését igazolta és a legszebb reményekre jogosít a jövendő evangélikus lelkészi generáció tudományos felkészültsége tekintetében. Jól esett hallanom s jól esik arról ez alkalommal Méltóságodnak is jelentést tennem, hogy a fakultás tanári kara ismételten a legélénkebb és leghatározottabb formában nyújtott kezességet aziránt, hogy, habár a régi theológiai intézetek egyházi jogi helyzetével szemben az állapot erős változást mutat, lélekben és szellemi működésük irányában, valamint személyes bizonyságtételek formájában a fakultás tanárai egyről-egyre a legközvetlenebb kapcsolatban, összeforrottságban és lelki obedienciában érzik magukat magyarhoni evang. egyházunkkal és tanúbizonyságát adják annak, hogy, noha a kezeikre bízott intézmény állami jellegű, de az azt betöltő egész szellem hű visszacsendülése az evang. hithűségnek és buzgóságnak." A fakultás tanári karának a multévi egyetemes közgyűlés határozatával kapcsolatban diplomanosztrifikálási ügyben tett javaslata mai egyetemes közgyűlésünk tárgyalásainak anyagához tartozik. A theológiai fakultási kar által rendezett nagyszabású theológiai konferenciáról és az arról megjelent értékes emlékkönyvről, valamint D. dr. Pröhle Károly külföldi összeköttetések terén teljesített szolgálatairól már jelentésem más helyén megemlékezvén, itt dr. Karner Károly, professzor, irodalmi munkásságát szeretném kiemelni, továbbá D. Kovács Sándor irodalmi és missziói tevékenységét, valamint dr. báró Podmaniczky Pál buzgólkodását a belmisszió munkájában, a Missziói Lapok szerkesztésében és fáradhatatlan buzgalmát, amellyel a nyár folyamán a Misszióegyesület ind prédikátor vendégét az ország több gyülekezetébe elkísérte és beszédeit tolmácsolta. Dícsérőleg említem még, hogy az „Eminaus felé" című theológus folyóirat kiadta Luther nagykátéjának első magyar fordítását. Ennek költségeire, az egyetemes egyház erkölcsi méltánylását is kifejezésre juttatandó, utólag némi segélyt fttalványoztam. Theologusok Otthona. A Theologusok Otthonának ügyére, miután azzal úgyis módjában lesz a főtisztelendő egyetemes közgyűlésnek bővebben foglalkoznia, e helyütt nem akarok részletesebben kitérni. Csak annak megemlítésére szorítkozom, hogy az Otthon pincéjében sajnálatos módon talajvíz tört fel, ami az épület egy részének alagcsövezését tette szükségessé és ezáltal mintegy 4.000 pengő költségtöbbletet okozott. Az építkezés befejezése után kiutaltam a soproni árvaháznak azt az 1928. évi egyetemes közgyűlési megnyitóbeszédemben javasolt 1.000 pengőt, amely kifejezni hivatott az egyetemes egyház háláját az árvaházzal szemben azért, hogy az otthon létesítése előtt hajléktalan theológusokat födele alá fogadta. Külföldi ösztöndíjak. A tanulmányaikat külföldön folytató theologusok, illetve segédlelkészek száma, amint azt tanulmányi segélyért benyújtott kérvényeikből megállapíthatom, 12. Ezek mindenikének folyósítottam tanulmányi segélyt, összesen mintegy 3.000 pengőt. Az Egyházi Segélyakciók Európai Központjától, mint jelentésem más helyén már említettem, ketten kaptak egyenként 600 svájci frank ösztöndíjat, a Gusztáv Adolf Egylet tudtommal 6 ifjúnak ad szemeszterenkint összesen mintegy 1.600 márka segélyt. Egy segédlelkész a berlini Collegium Hungaricumban talált immár második esztendőre állami ösztöndíjas helyen elhelyezkedést, egy másik pedig Finnországba ment. Külföldi ösztöndíjaink kérdésében folytattam az előbbi években megindított eljárást. Sajnos, azok sorából ezidőszerint csak egyre vonatkozólag látszik számottevő, pozitív eredmény biztosíthatónak. A németországi infláció ugyanis a stipendiumok tőkéit teljesen devalválta, a felértékelés pedig általában alig ígér némi eredményt. Eddig nagy jóindulat nyilvánul meg ez üggyel kapcsolatban velünk szemben és jóleső érzéssel állapítom meg, hogy az illetékes körök egyértelműen szívesen vennék fakultásaikhoz fűződött, régi kapcsolataink felújítását. 5