Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

11 Ez ünneplésünk alkalmából alázatos magasztalással áldjuk a maga ügyét 6. diadalra juttató, mindenható Isten szent nevét, aki üdvözítő kijelentését és bölcs rendelkezéseit az ágostai hitvallásban az üdvösségre vágyó ember elé tárta. Dicséretet mondunk a bűnön és a halálon is győzedelmes Úr Jézus Krisztusnak, aki igazán hívő szívek buzgóságában az ő szent igéjének evangéliumát az emberi elgondolások sziklasírjából új életre támasztotta fel. Ünnepet ülünk az Isten Szentlelke újból való kitöltésének örömére, hogy a reformációban új pünkösdöt szerzett és a reformáció hit vallóiban új apostolokat támasztott a Krisztus anyaszentegyházának. Kegyeletes hálával emlékezünk meg az evangélium hőseiről, akik, a reformációban az evangéliumi tiszta hit nyílt megvallásával és bátor hirdetésével késő nemzedékeknek is kényszerítő példát adtak az Isten igéjéhez való törhetetlen ragaszkodásra, az Isten igéjének hűséges megtartására és kitartó szolgálatára. Örömmel, hódolattal és hívő lelkünk igaz meggyőződéséből fakadó ragaszkodásunk bensőséges hűségével valljuk magunkénak azt a hitvallást, melyet evangéliumi anyaszentegyházunk bölcs hitvallói az Űr 1530. esztendejének június hava 25. napján Augsburg városában a német birodalom hatalmasainak és ezzel az egész világnak eléje tártak. Mert ebben a hitvallásban Krisztus egyházának nagy reformátora, dr. Luther Márton és a melléje állt tudósok, névszerint Melanchton Fülöp, Justus Jónás, Bugenhagen János, Spalatin György és Agricola János az Úr Jézus Krisztusnak az Új Szövetség szent irataiban feljegyzett, isteni tanításait csodálatos bölcsességgel, teljes hűséggel és mindenkinek érthető világossággal foglalták össze és állították a hitre vágyó és üdvösségre rendelt emberek elé. Őszinte meggyőződés hűségével ragaszkodunk az ágostai hitvalláshoz, mert ez a hitvallás a minden hitnek és vallásnak igazi mivoltát, az Isten és ember egymáshoz való viszonyát Jézus Krisztus tanításához híven, az evangélium alapján másítás nélkül tárja elénk. Hitvallásunk szerint a mennybéli, hatalmas Isten nekünk^ gyarló földi embereknek, szerető édes Atyánk, aki nem törvények rendelkezéseivel, nem hatalmi szó parancsaival és megszabásaival, hanem a gyermekeit még tévedéseikben is megértő és a megbocsátásra nyitott atyai szív szeretetével intézi földi, ideig és örökkévaló életünknek útjait. Komoly meggyőződés hűségével ragaszkodunk az ágostai hitvalláshoz, mert Jézus után arra tanít, hogy a hívő embernek mindenkor a gyermeki hála, bizalom és szeretet közvetlen nyíltságával kell az ő mennyei Atyjához járulnia. Még akkor is, ha megbántotta őt. Még akkor is, ha vele szemben háládatlan volt. Még akkor is, ha bűnbe esett. Mert az Úr Jézus Krisztus tanítása szerint az Isten az élő szeretetnek és megelőző kegyelemnek örök valósága, akihez az ő földi gyermekei mindig nyíltan, bizalommal, szertartások és közvetítők nélkül fordulhatnak. Sőt így is kell fordulniok, mert senki sem bocsáthatja meg az emberek bűnét, egyedül csak az üdvösséget adó, kegyelmes Isten. És nincsen más közbenjáró az Isten és az emberek között, mint az Ur Jézus Krisztus (I. Tim. II. 5.), aki életével, igéjével és bűntörlő, engesztelő halálával mindenkinek megszerezte a szabad bemenetelt az Isten országába és megváltott mindenkit az örök életre. Teljes meggyőződéssel ragaszkodunk azért az ágostai hitvalláshoz, mert az ember megigazulásáról az evangélium nyomán azt tanítja, hogy „megigazulunk ingyen az Isten kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság által" (Róm. 3, 24.). Nincsen tehát senki, aki kiérdemelhetné, nincsen senki, aki kijárhatná, nincsen egyház, testület, szervezet, tekintély vagy hatalom, amelyik kezeskedve biztosíthatná, vagy gőgös szívtelenséggel meggátolhatná a Krisztusban hívő ember megigazulását és üdvösségét. Aki hitével megragadta és meg is tartja az üdvösséget szerző Megváltóban nekünk adott isteni kegyelmet, annak nincsen szüksége többé semmiféle közbenjáróra, engesztelésre, vagy biztosításra, mert Jézus maga mondja; „Aki hisz, annak örök élete van!" (János 3, 36.) Törhetetlen meggyőződéssel ragaszkodunk tehát az ágostai hitvalláshoz, mert Jézus kijelentésével egyezően azt tanítja, hogy az üdvözülés egyetlen emberi föltétele az élő hit. Nem az a hit, mely puszta elhívás, vagy meghódolás, hanem az a bizodalmas és őszinte lelki összeforrás és hűséges egybeolvadás az Úr Jézus Krisztussal és az Ő igéjével, amely az egyszülött Fiút egységbe forrasztotta az ő mennyei Atyjával, hogy elmondhatta magáról: ,,Én és az Atya egy vagyunk!" (János 10, 30.) Ebből következik, hogy az egyház a Krisztusban hívők közössége. Az egyház fölséges hivatása, hogv az emberekben a Jézus Krisztusban való igaz, tehát bensőséges, élő, tehát cselekedetekben gazdag, megszentelő, tehát üdvözítő hitet fölkeltse, ápolja és uralkodó hatalommá tegye. így teremti meg a látható egyház a láthatatlan egyházat, amelyben az igazán hívők közössége, mint egy nyáj az egy