Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

III. Dr. Kiss Jenő, theol. fakultási dékán, beszámolója az 1928 — 29. tanévről. Minden intézménynél, főként amely az ifjúság nevelésével foglalkozik, kettős részt, kettős életet különböztethetünk meg. Egy külsőt és egy belsőt. Az előbbi az intéz ménynek, mint szervezetnek, a működését teszi lehetővé, melynek létjogosultsága azonban csak akkor van, ha a szervezet belső életét gazdagítja, ha annak számára egyengeti az utat. Külső vonatkozás szerint írásba foglalt jogszabályok, élő jogszokások alapján pereg le az intézménynek egy-egy tanévbe eső életideje. Minél zajtalanabbul és minél csendesebben történik ez, annyival inkább mutatja, hogy a megalapozás jó, a beállított irány helyes, és a haladás megfelelő. Ezért lehetséges az, hogy egyetemek, fakultások vezetése rövid egy-két esztendő leforgása alatt megváltozzék, hiszen az irány ki van jelölve, a gépezet halad a maga útján s nincs szükség arra, hogy ugyanaz a vezető hosszabb ideig álljon az élen, amit különben professzori munkálkodásának veszélyeztetése nélkül senki sem tehetne. Fakultásunk gépezetének elindítása és az első nehézségeken való átsegítése hivatali elődeimnek, D. Stráner Vilmos, hittudományi karunk 3 éven át első dékánjának, valamint D. dr. Pröhle Károly jelenlegi prodékánnak az érdeme. Az elmúlt évben feladatom az volt, hogy az igen tisztelt elődeim által kijelölt útirányban való haladást megtarthassuk, a fejlődés kezdő sebességét el ne veszítsük, hanem lehetőség szerint még fokozzuk. Mult évre vonatkozó jelen beszámolóm elején mély hálával és köszönettel kell megemlékeznem központi egyetemünk vezetőségéről, tanácsáról és rectoráról, hogy a területileg különálló fakultásunk minden jogos kívánságát készséggel honorálták és Sopronban letelepedett karunkat is ugyanazon szeretettel ölelték magukhoz, mint az anvaegvetem székhelyén működőket. Fakultásunk kifelé való életének két jelentősebb mozzanatára mutathatok reá; az egyik ama régi óhajunk megvalósulása, hogy a reformáció nagy eseményeinek emlékére fakultásunk éljen doktorkreáló jogával, kül- és belföldi viszonylatban egyaránt, a legnagyobb körültekintésnek és bölcs mérséklésnek tanúsításával. Külföldi viszonylatban a magas kormány kezdeményezésére olyan protestáns vezérférfiak kitüntetése vétetett programmba, akik az egyházi élet terén való kiválóságuk mellett részint megcsonkított hazánk iránt elszigeteltségében is kimutatott jóindulatuknál és segítésre készségüknél fogva, részint a világ protestantizmusában elfoglalt előkelő állásuknál fogva méltók i\ doktori kitüntetésre. E külföldi nagyságok: dr. Rendtoríf F., lipcsei egyetemi tanár, a Gusztáv Adolf-Egylet elnöke, dr. Ihmels L.. szászországi evang. püspök, a világprotes tantizmus egyik vezére, dr. Söderblom N., uppsalai evang. érsek és dr. Morehead, amerikai egy. tanár. A doktori okleveleket a kitüntetetteknek a nyár folyamán Kopenhágában lefolyt lutheránus világgyűlés alkalmával hittudományi karunk megbízásából D. dr. Pröhle Károly, prodékán, adta át folyó évi június 28-án. A világ evangélikusságának jelenlétében lefolyt ez ünnepélyes aktus, amint ez kiküldött prodékán un knak és az ülésen résztvett hazai vezető embereinknek beszámolójából kitűnt, nagy magyar siker számba ment. mely alkalommal fakultásunk és egyetemünk mellett sikerült magyar hazánkra fordítani ezen előkelő világfórumnak figyelmét. A kitüntetettek, bár mindegyikük több külföldi egyetem különböző fakultásainak tiszteletbeli doktora, rendkívül meleg hangon mondtak köszönetet karunknak, egyetemünknek és egyetemes egyházunknak az őket ért és általuk igen magasra értékelt tiszteletbeli theológiai doktori méltóságért. A megindult promoveálási aktus természetszerűleg nem záródhatott le külföldi nagyságok megtisztelésével. Hittudományi karunk egyidejűleg hazai viszonylatban is ügyelő szemekkel tekintett körül és a jubiláris évfordulókra való kegyeletes visszaemlékezéssel egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy hazai vezető protestáns embereink közül többnek megtisztelése és bizalma jeléül, valamint fakultásunk és egyetemünk iránt való érdemeik elismeréséül átnyújtja, ill. felajánlja a tiszt, theol. doktori méltóságot. Egyhangú határozatát az egyetemi tanács s a m. kir. kormány is magáévá téve, a hittudományi kar Prónav D. báró tb. egyetemes felügyelő urat, báró Radvánszky A. egyet, felügyelő urat, Geduly H., Kapi B., Raffay S., Ravasz L. püspök urakat, Schneller I. és Kiss Ferenc egyet, tanárokat a theol. tiszt, doktora címmel tüntette ki. Doktorrá avatásuk