Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15
21 esperest, amikor megvált a Misszió Egyesület elnöki székétől, Hanzmann Károlyt pedig 8. ennek a tisztnek az átvétele alkalmából. Vietorisz József volt nyíregyházai reálgimnáziumi igazgatónak c. főigazgatóvá történt előléptetése, dr. Surányi-Unger Tivadar, miskolci jogakadémiánk jeles volt tanárának a szegedi egyetem nyilv. rendkívüli tanárrá való kinevezése alkalmul szolgált arra, hogy üdvözlettel keressem fel őket is, mint ahogy Gaudy László budapesti vallástanítási igazgatóról a doktorátus letétele, Töpler Kálmánról a soproni egyházközség felügyelőjévé való megválasztása és Trauschenfels Elzáról a Fébé diakonissza-egylet és anyaház főnökasszonvi tisztének elfoglalása alkalmából üdvözlő sorokkal emlékeztem meg. Mivel csak most jutott tudomásomra és így előbb nem tehettem meg, most köszöntöm Taubinger Rezső tábori főesperest röviddel ezelőtt bekövetkezett nyugalombavonulásával kapcsolatban. Messze kiterjedő szolgálati körzetben nemcsak a szoros értelemben vett szolgálatnak a teendőit végezte a tőle megszokott lelkiismeretességgel a háború előtt és a háború alatt a régi hadseregben, de állandóan szívós kitartással küzdött azon nehézségek ellen is, amelyek e szolgálat szervezetlenségének folyományakép útjába torlódtak. A nemzeti hadsereg prot. leikészetének és a prot. tábori püspökség felállításának alapvető szervezési munkálatait nagy energiával végezte, mígnem, mint prot. tábori püspöki irodaigazgató és püspökhelyettes, állta meg a helyét mély felelősségérzettel és nagy buzgósággal. A nyugállományba kövesse őt az egyetemes egyház elismerése és hálája. Mint ahogy mindenki, aki-szívén viseli egyházunk fejlődését, nagy örömmel látja, mint épülnek a nehéz gazdasági viszonyok ellenére sorra-rendre evangélikus templomok, természetesen én is részt kértem a templomépítő gyülekezetek öröméből és üdvözöltem az alsógödi, dombovári, gödöllői, kaposvári és keszthelyi hittestvéreket templomuk alapkövének elhelyezése, illetve templomuk felavatása alkalmából. Az egyetemes egyháznak az unitárius egyház budapesti missziói házának felavatási ünnepélyén való képviseltetéséről gondoskodtam. x4 halál ebben az évben is ritkította sorainkat és gyászba borította körünkben közösségeknek és egyeseknek a lelkét. — Az egyetemes egyházat nagy veszteség érte dr. Zergényi Jenő, egyet, törvényszéki bíró, halálával. Kiváló jogászi felkészültség meleg szív megértő szeretetével párosult egyéniségében. Jellemének ezzel a két tulajdonságával állott az egyetemes törvényszék szolgálatában, amely az ő munkaerejét fájón nélkülözi. — D. Kapi Béla püspök jóságos édesanyját vesztette el, akinek lelki kincsei azonban az anya lelkét hordozó fiú egyéniségén keresztül egyházunk javára továbbra is gyümölcsöznek. A két Sopronban pihenő halott temetésén nem vehettem részt, de legutóbbi soproni utam alkalmál3Ól felkerestem sírjukat és arra virágot helyeztem. —-Lándori dr. Ké ler Zoltán, egyházkerületi felügyelő lelke, akit súlyos betegséggel látogatott meg az Isten, kedves leányának korai halála miatt öltözött gyászba. — Papp Józseffel, a soproni tanítóképzőintézet egykori jeles igazgatójával, az evangélikus tanügynek régi típusú, nemeslelkű munkása vált ki sorainkból. — Nem sok idővel ezelőtt magához szólította az Űr Pauer Irmát, a Fébé diakonissza-egylet és anyaház megalapítóját és főnökasszonyát, aki Istentől vett különös karizmákkal alkotott maradandót olyan munkatéren, amely egyházunkban jórészt az ő ugartörése nyomán kerül művelés alá. — Talán épp ebben az órában hantolják a tótkomlósi temetőben a sírt, amelynek ölén megpihen Gajdács Pál, a szelídlelkű lelkipásztor, a jeles tollú történetíró és költő. A régi papi nemzedéknek egyik jellegzetes alakját veszítettük el benne, kísérje sírjába az egyetemes egyház áldása. A régi Magyarország csonkítatlan evang. egyháza épületének kidőlt egyik korinthusi oszlopa, id. Kemény Lajos, osgyáni lelkész, költőpap, személyében, aki ennek az épületnek oszlopa maradt akkor is, amikor a végeken a nagy világrengés megingatta a fundamentumokat. — Farbaky Istvánnak, a Selmecbányái evang. egyház és lyceum egykori felügyelőjének, a halálhíre is mély megilletődésre hangolt, mert benne is multunk egyik jelese tért nyugodni küzdelmek és csalódások után. A lefolyt esztendő egyházunk két jobb hazába tért fiának az emlékét elevenítette meg. Néhai Péchv Tamásnak, a tiszai egyházkerület volt nagy felügyelőjének, aki zsinat elnöki székében is ült, 100. születésnapja erre az esztendőre esett. Lehr Albertnek, a .nagy professzornak, pedig síremléket állított az elmúlt évben a kegyelet. Közvetlenebbül szemléltette tehát velünk az emlékezés ezeknek a nagyoknak személyét és alkotásait és mutatta meg nekünk egész nagyságában azt a veszteséget, amelyet elköltözésük egyházunk számára jelentett. A Névtelen Katona sírjának a felavatása is, amelyen az egyetemes egyház képviseletében megjelentem, olyan alkalom volt, amely mellett nem mehetek el szótlanul évi jelentésemben. Azoknak a sorában, akiknek az emlékét megörökíteni hivatott, megszámlálhatatlan sokan vannak egyházunk hívei és azok közül is, akik hivatásszerűen állottak különböző fokozatokon és különböző intézményeink körében az egyház szolgálatában. Amikor ezeknek és a hősi halottak összességének emléke lelkünk előtt megelevenedik, is4*
