Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

18 8. Hogy a népiskolai állami tanterv keretei között is érvényesülni tudjon egyházunk szelleme, dr. Szigethy Lajos megbízás alapján útmutatást készített, amelyet kinyomattam és az illetékeseknek a szükséges példányszámban megküldettem. Az állami tantervegyházi iskoláinkra nézve is kötelező volta nemcsak és nem is annyira elemi, mint inkább középfokú iskoláinkra erősen uniformizáló hatást gyakorolhat. Melegen üdvözlök azért minden eszközt, amely azt munkálja, hogy minden evangélikus iskola szembetűnően magán viselje az evangélium bélyegét. Dr. Szigethy munkálata ennek a célnak jó szolgálatot tesz. Nemcsak a tanulmányi érdekeknek, de az evangélikus szellem ápolása szempontjainak is szolgálni kívánt az a rendelkezés, amellyel ebben az évben is iskolalátogatók küldettek ki egyes különböző fokozatú intézeteinkbe. Arató István, dr. Böhm Dezső, Raskó Kálmán és dr. Szelényi Ödön, tanárok, továbbá Neubauer János és Kubacska István, tanítók, végezték ezt a munkát hozzáértéssel és buzgósággal. Jelentésük, amelyet az egyetemes tanügyi bizottság is tárgyalt, az illetékes püspökökkel is közöltetett. Ennek a szakszerű felügyeletnek az egyházmegyék körén belül való rendszeresítése és szabályozása tárgyalásaink anyagához tartozik. Nem tudom hallgatással mellőzni, hogy leánynevelésünk ügyének két jeles munkása, Adorján Ferenc és dr. Szelényi Ödön külföldi tanulmányutat tett, amelynek tapasztalatairól mindketten szívesek voltak engem tájékoztatni. Dr. Szelényi Ödön jelentése Németország leánynevelő intézeteinek különböző típusait szakszerűen ismerteti és a kiint tapasztaltakból leszűri azokat a tanulságokat, amelyek pozitív, vagy negatív formában haszonnal lennének a mi leánynevelésünk munkája terén értékesíthetők. Szükségesnek láttam ezt az értékes jelentést a püspökökkel másolatban közölni. Nem maradhatnak említés nélkül azok a javaslatok sem, amelyeket Haberehrn G. Adolf, aszódi reálgimnáziumi tanár, terjesztett elém — belekapcsolódva mult évi egyetemes felügyelői jelentésemnek az egyházi ének kérdésével foglalkozó részébe — iskolai énektanításunk tökéletesítése érdekében. Tárgyalás alá vétettem ezeket a javaslatokat és örülnék, ha a célhoz ezek is közelebb segítenének, mert énekiigvünk mai állapotát olyannak találom, amelybe tétlenül belenyugodnunk nem szabad és nem lehet! Az elmúlt évben behatóan foglalkoztunk a lelkésztanítói állások ügyében vett vallás- és közoktatásügyi miniszteri leirattal, amelyben való állásfoglalás kellő előkészítés alapján az egyetemes közgyűlésre vár, csakúgy, mint a szektáriusokká vált szülők meg nem keresztelt gyermekei hitoktatásának ugyancsak miniszteri leiratban felvetett kérdése. Van szerencsém bejelenteni, hogy az új, célszerű népiskolai és hitoktatási statisztikai ívek elkészültek és a Luther-Társaság könyvkereskedése útján forgalomba hozattak. A hitoktatók anyagi igényei ügyében a közös protestáns bizottság felterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ez a felterjesztés eddig — sajnos — nem nyert elintézést. Egyébként a hitoktatók és a tanítók javadalom-ügyének kérdéskomplexumában, amelyre vonatkozólag a mult évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 93. pontja azt a megbízást tartalmazza számomra, hogy a tanügyi bizottság részletes jelentése alapján akkor és oly módon, amikor és amint az annak érdekében a legcélravezetőbbnek látszik, tegyem meg az illetékes minisztereknek az előterjesztést, sajnos, mindeddig nem járhattam el. A tanügyi bizottság elnökének jelentése a minisztériumban való érdeklődésének folyományakép annak a meggyőződésnek a kifejezését tartalmazza, hogy ezidőszerint ezekben az ügyekben minden lépés teljesen kilátástalan. Mielőtt jelentésem tanügyi részét lezárnám, megemlékezem arról, hogy a vallásés közoktatásügyi miniszter leiratban fogla't közlése szerint a bábaképzőintézetekben rendszeresíteni akarja a valláserkölcsi oktatást. Válaszfelterjesztésemben biztosítottam a minisztert, hogy ez az elhatározása egyházunk részéről a legmesszebbmenő helyesléssel találkozik, és megjelöltem egyházunkat illetőleg a további eljárás módját. Az egyetemes egyház missziói munkájához érkezve, első helyre az istentiszteletek rádió útján való közvetítésének a kérdését teszem, amely részint, mivel az egyetemes egyház ellenőrzése alatt áll, főkép azonban, mivel az egyetemes egyház egész területére, sőt még annak határain túl is kiterjedő szolgálat, jelentésemnek ezen a helyén kíván megemlítést. Tekintve, hogy a rádió útján közvetített istentiszteletek megszámlálhatatlan lelkekről álló gyülekezete különös igényeket támaszt a lelkész szolgálatával szemben, kívánatos, hogy mindég olyan egyén álljon a mikrofon elé, akit felkészültsége és tapasztnlntai ennek a speciális feladatnak elvégzésére teljes mértékben alkalmassá tesznek. Megkerestem a kerületek püspökeit hogy enrek a szempontnak különös figyelmet szenteljenek a budai egyházközség részéről javaslatba hozott fungensek elbírálásánál. A speyeri birodalmi gyűlés négyszázados jubileumi ünnepségeivel kapcsolatban a Deák-téri templomban megtartott hivatalos istentiszteletet, amelyen D. D. Raffay Sándor, püspök, prédikált, szintén rádió közvetítette. Az egyetemes közgyűlés asztalán fek-