Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

18 . szervezésének, és egyben a Protestáns Patronage is szakembert nyerhetne meg titkárul az országos börtönmisszionárius személyében. Itt említem meg, hogy a fogházmissziói vasárnap eddig több, mint 800 pengőt kitett offertóriuma bizonnyal nagy áldással volt felhasználható. Több missziói vonatkozású személyi és dologi segélyt tettem folyóvá, amire és, amint általában a missziói kiadások fedezésére, a fedezetet jórészben a Gusztáv Adolf Egylet egyetemes egyházunk szórványgondozási céljaira nyújtott 3000 márkás segélye és az amerikai testvérek adományának egy része képezte. Két kis egyház számára oltárterítőt engedélyeztem, kettőnek pedig úrvacsorai készletét egészítettem ki. A szarvasi Lutherárvaháznak 500 pengő segélyt utalványoztam. Több helyütt osztattam szét építőiratokat, különösen a karácsonyfa-ünnepélyek alkalmából. A Kanadába szakadt magyar evangélikus hívek vallásos iratokkal való ellátására is juttattam egy nagyobb nyomtatványküldeményt. A Bethlen-Szövetség számára kinyomattam a reformációi emlékünnepély alkalmára Luther énekét. Az egyetemes egyház imatermét, amelyet a pesti magyar egyház istentiszteleti és vallástanítási célokra rendszeresen használ, több ízben átengedtem különböző vallásos célú összejövetelek rendezésére. A Gyámintézet működéséről külön jelentés számol be s az nem is tartozik szorosan a missziói munka körébe, mégis, miután valójában missziót tölt be egyházunk életében és szegény egyházak anyagi megsegítésével a misszió ügyének is szolgálatokat tesz, itt emlékezem meg róla. Teszem ezt a hála és elismerés hangján, amely ennek az áldott intézménynek méltán kijár. Hiányos lenne jelentésem, ha nem foglaltatnék benne a Luther Szövetségről való megemlékezés is, amely szintén külön jelentésben számol be munkájáról. Különös méltánylást érdemel az az áldásos munka, amelyet a Szövetség minap lefolyt konferenciáján végzett. A missziói munka terén ez évben is esemény volt Kapi Béla, püspök, belmissziói munkaprogrammjának a megjelenése. Dicséretes szerep jut itt egyházi lapjainknak is, amelyek közül a már több ízben említetteken kívül ezúttal különösen a ,,Jöjjetek énhozzám" című belmissziói lapot és a miskolci hittestvérek nagyon ráillő című lapját, az „Örömhírt", óhajtom megemlíteni. Mint nehéz küzdelmek között is szívós kitartással megálló s a szekták felburjánzásának sok helyt gátat vető lap, igényt tarthat még külön megemlítésre a „Christlicher Hausfreund" is. Soproni tartózkodásom alkalmából alkalmat nyertem a „Gotthold" kiadóhivatalának meglátogatására. E helyütt is elismerésemnek adok kifejezést az ott tapasztaltak felett. Az Abaffy Gyula kiadásában megjelenő ünnepi szórványprédikációk áldásos hatása sem maradhat említés nélkül. A sajtóoffertórium, amelyet lapjaink között szétosztottam, szép eredményt hozott. A bibliavasárnap offertóriuma szintén, nagyban előmozdítva a Bibliatársulat nemes munkáját. Általában itt emlékezem meg az egyházunkban folyt, az utóbbi időben nagyobb lendületet vett irodalmi munkásságról is. Kiváltképen és elsősorban Kapi Béla, püspök imakönyvének a megjelenéséről, amely sok Istent kereső lélek számára mutatja meg az Isten szívéhez vezető utat, továbbá D. Raffay Sándor püspök azon korszakos tényéről, hogy lefordította az Újtestamentomot magyarra. A szakértők által kiválóan sikerültnek minősített új Üjtestamentom-f ordítás értesülésem szerint tavaszra elhagyja a sajtót. D. Kovács Sándor, mint a Luther-Társaság főtitkára, különös elismerést érdemel nemcsak a Luther-Társaság kiadványainak a megjelentetéséért, de azért a buzgó és eredményes munkáért is, amellyel a felügyelete alatt álló könyvkereskedés útján az építő irodalom számára olvasótábort teremt. Lehetetlen minden műről, amivel egyházi irodalmunk ez évben gazdagodott, külön emlékeznem meg. Csak azokat említem meg, amelyekről közvetlen tudomást szereztem s amelyeknek megküldésével szerzőik engem megtiszteltek. Az aktuális világnézeti harcban a lutheri gondolatnak nagy szolgálatot tett D. Szeberényi Lajos Zsigmond esperes, „Luther, vagy Loyola" című műve. Megemlítem dr. Csengődy Lajos „A lélek halhatatlansága", Papp Ferenc „A szellem megváltója" és Pass László „Ne felejts el élni" című munkáját. Külön említést érdemel Beliczáné Okolicsányi Éva „Andriska meséi" című mesekönyve, amelynek minden egyes meséje értékes valláserkölcsi magvat rejt magában és vet el a gyermeklélek fogékony talajába. Mint irodalmi vállalkozást, sorozom jelentésemnek e részébe a Protestáns Irodalmi Társaságnak azt a kivitelre érdemes tervét, hogy forráspublikációkat ad közre. Amennyire sajnálom, hogy az egyetemes egyház nehéz anyagi helyzetében erre a nagyjelentőségű vállalkozásra nem tudtam a kért segélyt kiutalni, annyira kívánatosnak tartom, hogy az egyetemes egyház anyagi helyzetének javulásával ennek a vállalkozásnak az anyagi támogatását néhány évre költségvetésébe rendszeres tételként beillessze. Mielőtt rátérnék azoknak az örvendetes és gyászos alkalmaknak a felsorolására, amelyeknek kapcsán egyházunk együttörvendezését, vagy fájdalmát.kifejezésre juttattam, bejelentem, hogy abban az osztatlan örömben, amellyel a Kormányzó Űr ő főméltósága kormányzóságának nyolcadik évfordulóját az egész ország ünnepelte, az egyete-