Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

13 Az egyetemes névtárra vonatkozó szerződés tervezete a benyújtott formában 4. nem bizonyulván elfogadhatónak, még nem volt megköthető. Azon leszek, hogy ez az ügy ne húzódjék tovább, mert egyházi életünkben úgy hivatalos, mint nem hivatalos használatban erősen érezzük a névtár hiányát. A régi nyugdíjintézet vagyonának a kezeléséi a mult évi egyetemes közgyűlés vonatkozó rendelkezése alapján az egyetemes egyház vette át. Bejelentem, hogy az ezen határozatban foglalt rendelkezések végrehajtattak. A lelkészképzés ügyére térve át, annak kérdéskomplexumában sok jelentős eseményről számolhatok be. A legelső és legfontosabb a kormánynak azon elhatározása, hogy beillesztette beruházási programmjába a fakultás építkezését. Ezzel kapcsolatban Sopron szab. kir. város, amely lelkészképzésünk ügyével szemben eddig is minden vonatkozásban a legmesszebbmenő megértést, előzékenységet és áldozatkészséget tanúsította, Sopronnak egyik legszebb terét lezáró hatalmas telket ajánlott fel a fakultás céljaira. Ezzel teljesedésbe megy egyházunk régi óhaja: a lelkészképzés tudományos munkája az ügy érdekeinek és méltóságának egyaránt megfelelő otthonban folyhat le. A kormány elhatározásáról a vallás- és közoktatásügyi minisztertől hivatalos értesítést kaptam, amelyben az a kívánság jut kifejezésre, hogy az egyetemes egyház mondana le a theológiai fakultás alapítólevelében részére fenntartott azon jogról, hogy ,,a magyar királyi Erzsébet tudományegyetem meghallgatása után az ideiglenes területi különválás megszüntetésével a hittudományi karnak az egyetembe leendő területi bekapcsolását kérhesse és erre irányuló kérelme teljesíttessék". A miniszterhez intézett köszönő felterjesztésemben azt az ideiglenes választ adtam, hogy ebben a kérdésben elnökileg nem foglalhatok állást, de kívánságát az egyetemes közgyűlés döntése alá bocsátom. Idevonatkozólag javaslat fekszik a közgyűlés asztalán. A fakultás belső kiépítése terén is haladást hozott ez az esztendő. Megtörtént a fakultás eddig be nem töltött VII. tanszékére, a vallástörténeti, vallásbölcsészeti és keresztyén neveléstudományi tanszékre, a kinevezés. Dr. báró Podmaniczky Pál személyében nyert a fakultás ezen a tanszéken új tanárt. Külön említenem is felesleges, hogy a kinevezés körüli eljárás az alapítólevélben megállapított módozatok pontos betartásával folyt le. Dr. báró Podmaniczky Pál személyében, akit D. Raffay Sándor, püspök, több ízben fontos külföldi megbizatással ruházott fel, s aki e részben is értékes egyéniségnek bizonyult, olyan pozitív hitű, tudományos felkészültségű, nagy munkabírású és munkakészségű erővel gyarapodott a theológiai kar, akinek működésétől áldást várhatunk. Örömmel jelenthetem továbbá, hogy a még betöltésre váró VIII. tanszékre, az újszövetségi írásmagyarázat és a rendszeres theológia segédtudományainak tanszékére, is kiíratott a pályázat. Mulasztást követnék el, ha e helyütt hálával nem emlékezném meg a kultusz kormány messzemenő készségéről, amellyel az alapítólevélben vállalt kötelezettségeit teljesíti és az evangélikus lelkészképzés érdekeit előmozdítja. Ez a készsége arra a reményre jogosít, hogy a jövőben sem zárkózik el egyházunk a fakultásnak az egyetemből való kikapcsolásából folyó hátrányok megszüntetését célzó jogos és méltányos kívánságainak a teljesítése elől. Hiszen készséget tapasztaltunk részéről a Theológusok Otthona építésének kérdésében is. Az igénybevett állami kölcsön törlesztéséhez szükséges, régebben engedélyezett segélyt legutóbb évi 18,000 pengőre emelte fel. Az alapkövet ünnepély keretében személyesen tettem le, és az építés munkája, amint arról az illetékes bizottság jelentése fog beszámolni, annyira jutott, hogy az épület tető alá került, tavaszra vakolható és a jövő tanévre beköltözhető lesz. Isten segítségével remélem, hogy biztosítani tudjuk majd azokat az anyagi eszközöket is, amelyek az Otthon berendezéséhez és üzembehelyezéséhez szükségesek, különösen, ha megmozdul egyháztársadalmunk és az egyház hivatalos berendezkedésének minden fokozatán meghozza áldozatát. Milyen üdvös lenne például, ha egy-egy egyházmegye vállalná egy-egy szoba felszerelését, amely azután az illető egyházmegye nevét viselné. A fakultás köréből az a gondolat vetődött volt fel, hogy, miután a szeminárium Budapesten szándékolt felállítása a fenntartáshoz szükséges, egyházunk jelenlegi pénzügyi teljesítőképességét messze meghaladó fedezet hiányában mindeddig nem bizonyult keresztülvihetőnek, célirányos lenne a szeminárium kérdését ideiglenesen az Otthon keretében a fakultási képzéssel párhuzamosan oldani meg. Hivatkozás történik e részben arra is, hogy a fakultás szemeszterei belátható időn belül nyolcról tízre emeltetnek fel, amikor is a szeminárium egy hatodik tanulmányi év beillesztését jelentené. Az ezen kérdésben való döntés feladata az egyetemes közgyűlésre vár. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a szeminárium felállítása sokkal nagyobb költséget igényel, mint azt az eszme felvetődésekor gondoltuk. A theológusok létszáma évről évre növekszik. A folyó szemeszterre már 108 hallgató iratkozott be a fakultásra, az elmúlt tanév első szemeszterének 92, második szemeszterének 89 hallgatójával szemben. 3