Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

11 A házasság kísértő válságában ennek a harcnak kisebb része van. Azt más olyan okok 4. idézik elő, amelyek ellen a harcot felvenni minden keresztyén egyháznak eminens kötelessége és érdeke. Ha majd ráeszmél az egész keresztyénség azokra a veszedelmekre, amelyek életére törő irányzatok részéről fenyegetik, akkor, meg vagyok győződve róla, lesz még olyan felekezeti összefogás ebben az országban és az egész világon, aminőre nálunk nemrég mult évek során nem is minden eredmény nélkül történtek már üdvös kísérletek. Ha általános felekezetközi vonatkozásban tagadhatatlanul van is több elszomorító jelenség, a református egyházhoz füzőclő viszonyunkat illetőleg csak örvendetes megállapításaim lehetnek. És itt nem csupán arra a harmonikus egyiittmunkálkodásra célzok, amelyet a két egyház társadalma fejt ki a Protestáns Irodalmi Társaság, a nagy buzgósággal és szép eredménnyel működő Bethlen-Szövetség és más hasonvonatkozású alakú latok kebelében, de gondolok különösen arra az összhangra és melegségre, amely a két hivatalos egyetemes egyház együttműködése terén jut kifejezésre. Kölcsönösen támogatjuk egymást munkánkban. Kicseréliük tapasztalatainkat egymás számára tanulságul. A ref. egyetemes konvent elnöksége meleghangú átirat kíséretében megküldte levéltárunknak összes zsinati és egyéb kiadmányait és kérte és meg is kapta a miéinket. Egyházpolitikám egyik sarkalatos feladatának tekintem, hogy ennek a viszonynak a kiépítése érdekében minden lehetőt elkövessek. A testvériség kölcsönös átérzésének megkapó bizonysága volt az a jelenet, amely a ref. zsinat megnyitása alkalmából játszódott le. Az ováció, amellyel a zsinat a vezetésem alatt megjelent küldöttséget fogadta, az üdvözlésemre adott elnöki válasz hangja és tartalma és az a tetszésnyilvánítás, amellyel a zsinat mindkettőt magáévá tette, mindazok számára, akik tanúi voltak, felejthetetlen marad. Örömmel ragadtam meg a zsinat megnyitásán kívül is minden kínálkozó alkalmat arra, hogy a ref. testvéregvház körében megjelenjem. így résztvettem egyházunk több vezetőférfiával együtt a ref. nagygyűlésen, amelyet üdvözöltem, valamint Teleki József gróf és vitéz Horthy István, egyházkerületi főgondnokok beiktatásán, őket is üdvözlőbeszéddel köszöntve. A Baár-Madas-intézet alapkőletételének ünnepélyén is kifejezésre juttattam megjelenésemmel együttérző örömünket. Együttműködésünk két igen értékes vívmánya a hazai világi és a külföldi protestáns sajtó informálásának ez évben is szép eredményt felmutatott munkája. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a hazai sajtószolgálat megszervezése óta a világi sajtó folyton növekvő érdeklődést tanúsít ügyeinkkel szemben. Az e tárgyban létrejött szerződést lejárta után a közbejött személyi nehézségek miatt csak ideiglenes megállapodással pótoltuk, reménylem azonban, hogy az új, hosszabb lejáratú, de természetesen időközben is felmondható szerződés tervezete egyes vitás pontok tisztázódása után legközelebb aláírható lesz. A külföldi sajtó informálására szánt sajtószolgálatunk technikai költségeihez a református testvéregyház évi 420 pengővel járul, amely összeget a leírás, sokszorosítás és expediálás munkájával megbízott irodakisasszony kezeihez közvetlenül fizetek ki. E sajtószolgálat közléseit a külföldi protestantizmus nagy szeretettel fogadja és értékesíti. Hogy milyen mértékben sikerül a magyar protestantizmus helyzetét a külföldi testvérekkel ezúton megismertetnünk, annak élénk bizonyságát szolgáltatja a Protestantizmust Védő Nemzetközi Szövetség folyó évi október hóban hazánkban lefolyt gyűlésén résztvetteknek ügyeinkben kifejezésre jutott, szinte meglepő tájékozottsága. A Szövetség, mint a ref. testvéregyházzal közös vendégünk, körünkben időzése, mégpedig annak nemcsak a ténye, de mikéntje is, ékesen szóló bizonyság a testvéri megértés és összefogás mellett. Ez a kérdés egyébként átvezet jelentésem következő tárgyára, a külföldi testvérekkel fennálló kapcsolat kérdésére. Kétségtelen, hogy ezirányú munkánk vívmányának minősülő esemény volt a fentnevezett Szövetség hazai gyűlésezése. Kifejezése annak a megbecsülésnek, amelyet a hazai protestantizmus internacionális protestáns mozgalmakban a maga számára biztosított, aminthogy a Lutheránus Világgyűlés végrehajtóbizottságának multévi egyetemes közgyűlésünkkel kapcsolatban körünkben történt megjelenése is egyházunk nemzetközi lutheránus mozgalmakban kivívott pozíciójának félreérthetetlen bizonysága volt. Ugyanígy azonban az amerikai egyesült lutheránus egyház meleghangú hivatalos üdvözlete is, amelyet megbízottja útján juttatott el hozzánk. Miután D. Raffay Sándor, püspök, mint egyházunk megbízottja a külföldi összeköttetések fenntartásában, az esztendő e tárggyal kapcsolatos eseményeiről jelentésem kiegészítő részét képező, külön, részletes jelentést tesz, én főkép csak arra szorítkozom, hogy, arra a jelentésre utalva, e helyütt is köszönetet mondok elsősorban őneki, de egyben mindazoknak is, akik ebben a munkában résztvesznek, azért a tisztességért, amelyet egyházunk számára a protestáns világmozgalmakban szereztek. Kiváltképen szükséges azonban, hogy külön, hálás megemlékezés tárgyát képezze Magyarország főméltóságú Kormányzójának az a ténye, hogy a Lutheránus Világgyűlés végrehajtóbizottságának tagjait vezetésem alatt kihallgatáson fogadni méltóztatott. Hálára kötelező továbbá az a segíteni kész előzékenység is, amellyel a vallás- és közoktatás-