Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27

D) Mint vendégek a Lutheránus Világgyülés Végrehajtóbizottságának következő tagjai: Dr. Morehead Alfréd János, New-York, a Lutheránus Világgyűlés Végrehajtóbízottságának elnöke. Dr. Ihmels Gyula, Dresden, szász országos püspök, Dr. Jörgensen Alfréd, Kopenhagen, dán professzor, Dr. Pehrsson Per, Gotenborg, svéd lelkész. 1. (Sz.) A Deák-téri templomban D. Raffay Sándor püspök által megtartott isten- 1. tisztelet után a közgyűlés tagjai a Deák-téri leánykollégium dísztermében összegyűlvén, báró Radvánszky Albert, egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, a következő nagyszabású beszéddel nyitja meg a közgyűlést: Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! A szeretet az egész világot átfogó és az egész emberiséget megváltó erő, az egyedüli elfogadható és általunk is megérthető forrása a létnek, eszköze és végcélja a teremtettség boldogulásának. Saját énünk belső indításaiból valljuk, hogy mindazon érzelmek között, amelyeket az emberi szív magában hordoz, a legnemesebb kétségkívül a szeretet, mert a hit kötelezése nyomán: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" s a hitből táplálkozva, vallásos érzéssé magasztosul. Magasabb világból származó szikra az, amelyet az Isten belénk lehelt lelke pattantott át az emberi szívbe. Az emberi szívnek ezen az Isten és az embertársak iránt való, egymással ok és okozati összefüggésben álló szeretete nélkül bizonyára kétségbeesés és pusztulás lenne az embervilág sorsa, mert rajta épül fel az emberiség minden fokozatú közössége, család, állam, egyház egyaránt. A szeretet tehát alkotó és fenntartó erő, világot fenntartó hatalom, amely ha megroppan, nemcsak hogy nem jöhet létre újabb, hanem összeroskad minden meglévő alkotás is. Hogy mennyire helytálló ez a megállapítás, azt legjobban a közelmúlt szomorú eseményei bizonyítják. Amikor ugyanis a népek és nemzetek viszonyából kikapcsolódott a szeretet, s az önzés és gyűlölet lett abban uralkodóvá, elkövetkezett a romboló háború. Amikor pedig e kettő a győző vélt, féktelen, könyörtelen jogát léptette akcióba, megszülettek az új, pusztító háborúk magvát magukban hordozó békediktátumok, melyeknek súlya alatt nyög és amelyeknek veszedelmétől retteg — bármily paradoxonnak hangozzék is — Európa jó része. Igazi béke tehát csak akkor lesz, amikor a szeretet ismét uralomra jut és szabadon fejtheti ki a maga erőit az egyesek és az egész emberiség boldogítására. Ha az egész emberiség életében ilyen döntő fontosságú szerep jut a szeretetnek, mennyivel inkább kell annak abban a közösségben, amely a szeretet vallását vallókat egyesíti: a keresztyén egyházban s azon belül is főkép az egy ugyanazon hitvallási alapon állók közösségében, így evangéliumi egyházunkban is, akadálytalanul a legfőbb ható, alkotó és gyarapító erővé lennie! I. A szeretet, mint mindeneket egybekapcsoló hatóerő, hozta össze és tartja együtt a különböző nyelvű, nemzetiségű, történelmileg kifejlődött helyzet, szervezet és kultuszforma tekintetében is különböző evangélikus nemzeti egyházakat a Lutheránus Világgyűlésben, melynek végrehajtóbizottságát jelen ünnepélyes alkalommal szívünk legbensőbb örömérzetével köszöntjük. Ha a végrehajtóbizottság összetételét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy úgyszólván minden egyes tagja más nemzet köréből kerül ki, és mindeniknek más-más odahaza a foglalkozása, a munkaköre. De szeretetben összeforrva, mindenik a maga egyházából, mindenik a maga nemzeti sajátosságaiból, mindenik a maga szaktudásából, egyéniségének kiválóságaiból azok legjavát hozta magával és kikapcsol mindent, legyen az önmagában véve bármily nagy érték is, ami a harmóniát zavarná, ami a szeretetben való testvéri összefogást lazítaná, vagy hatásaiban gyengítené. Magasabb szempontok vezetik a Lutheránus Világgyűlést és annak végrehajtóbizottságát abban, hogy üléseit mindig más és más nemzeti egyház körében tartja, valamint abban is, hogy most épp a mi körünkbe jött. Nemcsak önmaga akarja ugyanis megismerni az egyetemes evangélikus egyház minden nemzeti tagozatát, de ott is akarja hagyni mindenik körében munkájának áldásait. Magunkat illetőleg a legfőbb nyereségnek azt tartanám, ha abban az irányban mutatná meg jótékony hatását a végrehajtóbizottság ittléte, hogy fokozottabb mértékben válnék hatóerővé hazai egyházunkban a szeretet, amely minden önös, vagy partikuláris érdeket, minden jogosnak vélt és minden jogtalan egyéni ambíciót, minden személyes érzékenységet végérvé-